Megszületett az eurózóna segélycsomagja
V egyesen értékelik a megfigyelők azt az 540 milliárd eurós pénzügyi mentőcsomagot, amelyet hosszú vita után fogadtak el az eurózóna pénzügyminiszterei a múlt héten. Megszületett ugyan a közös válasz a járvány előidézte válságra, de a vita az egység demonstrálása helyett mély ellentétekre világított rá. A megosztó kérdést, hogy bocsásson-e ki közös kötvényt az euróövezet, ezúttal jegelték, de biztosra vehető, hogy hónapokon belül újra előkerül. A recesszióba hanyatló európai gazdaságok újraindításához további óriási összegekre lesz szükség. A finanszírozás nincs megoldva, és nem körvonalazódik megegyezés az Európai Unió új hétéves költségvetéséről sem.
Az EU kormány- és államfői április 23-án tárgyalják meg a pénzügyminiszterek kialkudta tervet. A csomag részeként az Európai Beruházási Bankon keresztül 200 milliárd euró értékű finanszírozáshoz juthatnak a vállalatok. A munkanélküliség elleni harcot segíti a SURE program, amelyre az EU 100 milliárd eurót venne fel a piacról, és ezt feltételek nélkül továbbadná a tagállamoknak. Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) összesen 240 milliárd euró értékben biztosítana hitelkereteket a tagországoknak a GDP-jük maximum 2 százalékáig a járvány elleni küzdelemmel összefüggő feladatokra.
A pénzügyminiszterek utolsó tárgyalási fordulója alig fél óra alatt megegyezést hozott. Az első, 16 órásra nyúlt forduló még éles vitával telt. A gyors sikerre az vezetett, hogy a közvetítőknek – többek közt a francia és a német pénzügyminiszternek – sikerült meghátrálásra bírniuk keményvonalas holland kollégájukat. Wopke Hoekstra engedett az olasz követelésnek, hogy az ESM-hitelkereteket ne kössék makrogazdasági feltételekhez. A közös adósságvállalás, a koronakötvények ügyében kompromisszum született. Ezeknek a kibocsátását az olaszokon kívül több tagállam támogatja
– köztük a spanyolok és a franciák –,
de a „takarékos négyek”, a hollandok, a németek, az osztrákok és a finnek ellenzik. A szövegbe végül az került, hogy a gazdaságok védelmében az euróövezetben „innovatív pénzügyi megoldásokat” is alkalmazhatnak. A koronakötvény hívei ezt saját szavazóiknak úgy adhatják el, hogy megmarad a mód a közös adósságvállalásra. A tárgyalásokon szorult helyzetbe került Hoekstra a holland médiának úgy nyilatkozott, hogy megérte kötni az ebet a karóhoz, aminek az eredményeképpen nem lesz koronakötvény.
Nem véletlen, hogy az egyeztetéseken pont Hoekstra és az olasz pénzügyminiszter, Roberto Gualtieri közt forrt a levegő. Hollandia megszorításokon van túl, amelyekkel 2018-ra a GDP 52 százalékára csökkentette az államadósságát a 2014-es 68 százalékos csúcsról. Eközben az olasz ráta végig 135 százalék körül volt, és a holland szavazók rossz néven vehetnék, ha nekik kellene jótállniuk az olasz költekezésért. Gualtierit viszont odahaza azért érte kemény támadás az ellenzéki és a kormányoldalról egyaránt, amiért belement, hogy az ESM-en keresztül érkezzék a segítség. „Nem vitás, hogy a koronakötvények kérdése visszatér – írta Christopher Dembik, a Saxo Bank fő makrogazdasági elemzője. – A kölcsönös adósságvállalás valamilyen formája elengedhetetlen lesz. Sem Olaszország, sem Spanyolország nincs abban a helyzetben, hogy az újjáépítéshez szükséges összegeket csak nemzeti adósságon keresztül előteremthesse.”
