Orosz vállalkozók húzhatnak hasznot abból, hogy korábban elmaradt a privatizáció.
2020.08.11 | Szerző: Tiszóczi Roland
2020.08.11 | Szerző: Tiszóczi Roland
Szvjatlana Cihanouszkaja belorusz ellenzéki elnökjelöltet a választások után kitört zavargások közepette Litvániába menekítették. Az 1994 óta regnáló Alekszandr Lukasenka helyzete erősen megingott, és a következő napokban dől el, képes lesz-e megtartani hatalmát Fehéroroszország élén. Noha az elnök választási győzelme borítékolható volt, sőt azt is sejteni lehetett, hogy mint korábban, 80 százalék körüli eredménnyel nyer,
eddig nem látott ellenállással kell szembenéznie nemcsak Minszkben, de a legtöbb vidéki nagyvárosban is.
Megingásának feltételezhetően az az elsődleges oka, hogy Oroszország megpróbálja szorosabbra fűzni a két ország viszonyát, érvényt szerezve a még 1999-ben aláírt konföderációs megállapodásnak. Az elégedetlenség akkor kezdett növekedni Fehéroroszországban, amikor Moszkva úgy döntött, ideje bevetni az energiafegyvert a tárgyalások elősegítésére.
Az ország teljes energiaszükségletének több mint 80 százalékát az orosz szállítások fedezik.
Fotó: Jauhen Jercsak / MTI/EPA
Ráadásul Lukasenka hatalmát és a középosztály viszonylagos jólétét is az szavatolta, hogy orosz belföldi árakon kapták a nyersolajat, amelyet a két belorusz finomító nagy árréssel tudott exportálni. Ez az üzlet önmagában az ország teljes GDP-jének 20 százalékát biztosította. Legalábbis 2019 végéig, amikor Oroszország megpróbálta elérni, hogy Fehéroroszország fogadja el a nagyobb gazdasági integrációt, ha továbbra is olcsón kíván hozzájutni az orosz energiaforrásokhoz.
Tavaly december 31-én aztán elzárták az olajcsapokat, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök és Lukasenka két tárgyalási fordulóban sem tudott megállapodni a szorosabb gazdasági kapcsolatokról és a hosszú távú olaj- és gázárakról.
A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja!
