Nem sikerült gyengíteni az eurót
Nem tudott ráerősíteni kollégái korábbi, az euró erősödésének veszélyeiről szóló üzeneteire az Európai Központi Bank (EKB) ülése után Christine Lagarde elnök, és az egységes valuta ismét az 1,2-es pszichológiai határ felé közelített a dollár ellenében. Az ok: a bank optimistábbnak mutatkozott az inflációs kilátások vonatkozásában a vártnál, semmi új információt nem közölt stratégiája felülvizsgálatáról, és nem utalt a további monetáris lazítás lehetőségére. Miközben az EKB továbbra is 0,3 százalékos inflációt vetít előre erre az évre az euróövezetben, és a korábban vártnál valamivel magasabbat, 1 százalékot 2021-re, 8,7 százalékos gazdasági visszaesés helyett csak 8 százalékot jövendölt friss negyedéves előrejelzésében. A kép összességében optimista, akkor is, ha 2021-re 5,2 helyett csak 5 százalékos növekedést várnak. Ez nem indokolja a dollárvásárlást az euró helyett: az Egyesült Államokban a járvány terjedése és az újabb gazdaságösztönző csomag késlekedése miatt kevésbé kedvező a kép. Ez könnyen azt jelentheti, hogy az EKB döntéshozóinak oldalában ott marad a tüske, és az euró ismét a többéves csúcsok felé veszi az irányt, fékezve az európai export újraéledését és lefelé nyomva az importárakat.
Az egységes valuta az 1,2 feletti szintekről fordult le élesen a múlt héten, és 1,175-ig bukott, miután Philip Lane főközgazdász, majd más EKB-s döntéshozók is az erősödés veszélyeiről beszéltek. Ilyen verbális intervencióra másfél évtizede nem volt példa, és felfokozott várakozásokat generált, hogy Lagarde majd ráerősít az üzenetre. Voltak azonban kételyek is, amelyek már az ülés előtt elkezdték feljebb tolni az eurót, mivel az elnök nagyon nehéz kommunikációs feladat előtt állt. Nem kelthette azt az érzést, hogy az EKB az infláció helyett az árfolyamra koncentrál, de hangsúlyoznia kellett az erős euró veszélyeit. Kérdésekre válaszolva többször elismételte, hogy a banknak inflációs célja van, árfolyamcélja pedig nincs, ugyanakkor odáig ment, hogy külön felolvasta a sajtótájékoztatót bevezető közlemény egyik mondatát, kiemelve, hogy a bank korábbi kulcsdokumentumai soha nem utaltak az árfolyamra. „A jelenlegi megemelkedett bizonytalanság közepette a kormányzótanács gondosan elemzi a beérkező információkat, köztük az árfolyam fejleményeit, tekintettel a középtávú kilátásokat illető implikációkra” – ígérte a kiemelt mondat.
Lagarde többször elismételte, hogy az erős euró lefelé hajtja az árakat, miközben a 2020-ra előre jelzett infláció mélyen a bank 2 százalékhoz közeli célja alatt marad. Csakhogy a többi kommentár alapján az EKB nem tűnik olyan nyugtalannak, mint ahogy a piacokon feltételezték azután, hogy augusztusban – 2016 tavasza óta először – negatív lett a fogyasztói árindex az eurózónában. Lagarde egyszeri tényezőkkel magyarázta az esést, és azt mondta: a defláció veszélye június óta csökkent. Az EKB óriási kötvényvásárlási programjáról úgy vélekedett, hogy várhatóan a teljes tervezett keretet kihasználják. Ez azonban megegyezett a várakozással, és nem jelent az eddiginél lazább politikát. A kamatok további csökkentésének esélyét firtató kérdésre azt válaszolta: a bank minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál a célja eléréséért, de az utóbbi hónapokban úgy ítélte meg, hogy ezt az eszközvásárlások szolgálják jobban. A kommentárok hatására a befektetők dollárt adtak el euróért, és még a forintot is vásárolni kezdték. Igaz, Lagarde-ék nem bízták a véletlenre, hagytak maguknak esélyt az üzenet korrigálására: a sajtótájékoztatót követő egy napban maga az elnök és még három igazgatósági tag is beszél nyilvánosan.
