A skótok készek a harcra a függetlenségért

Medgyesi Csilla | Csúcstalálkozóra hívta Boris Johnson brit kormányfő Skócia és Wales újraválasztott első miniszterét, hogy megvitassák, miképpen tudja kivezetni az „Egyesült Királyság válogatottja” az országot a koronavírus-járvány okozta válságból. Mindhárom politikus megerősödve került ki a múlt csütörtöki választásból. Angliában Johnson konzervatív pártja önkormányzati szinten lesöpörte az ellenzéki Munkáspártot, bár az utóbbi megtartotta London és Manchester polgármesteri székét. Walesben Mark Drakeford első miniszter vezetésével a Munkáspárt a parlamenti helyek felének biztosításával kormányzóképes többséggel rendelkezik. Skóciában a Nicola Sturgeon első miniszter vezette Skót Nemzeti Párt (SNP) egyetlen hellyel maradt el a többség megszerzésétől, de a Zöldek előretörésének köszönhetően a függetlenségpárti erők 72 képviselővel rendelkeznek a 129 tagú törvényhozásban.

Ennek az eredménynek messze­ható következményei lehetnek az ország egysége szempontjából, Sturgeon ugyanis a parlamenti választást afféle próbareferendumnak tartotta a függetlenségről. Nem is alaptalanul, a felmérések ugyanis azt mutatták, hogy a választók számára Skócia függetlensége a legfőbb szempont, amikor pártot választanak, és rekordmagas, 63 százalékos volt a részvétel. Az első miniszter a véleményét megerősítette a győzelmi beszédében is, és meglehetősen kemény szavakat használt. A skót választók a korábbinál is nagyobb többséghez juttatták a függetlenségpárti erőket, és ennek alapján sem Johnsonnak, sem bármely más brit kormányfőnek „nincs demokratikus jogosultsága annak megakadályozására, hogy dönthessenek a saját jövőjükről” – jelentette ki Sturgeon. Ellenkező esetben „egyértelműen bebizonyosodna, hogy az Egyesült Királyság nem az egyenlők partnersége, és a londoni kormány már nem tekinti az országot az azt alkotó nemzetek önkéntes uniójának”, ami önmagában nagyon erőteljes érv lenne Skócia függetlensége mellett – tette hozzá. Skócia a „progresszív, befogadó, a külvilág felé nyitott jövőképet választotta”, de még hosszú évekig egy „jobboldali, Brexit-rögeszmés, konzervatív kormánnyal néz szembe, amelyre nem szavazott” – fogalmazott.

Sturgeonnak feltett szándéka, hogy az új parlament ötéves mandátumának első felében megrendezzék az újabb függetlenségi népszavazást, ám az odáig vezető út nem lesz egyszerű. A döntés a brit kormányfő kezében van, és Johnson többször is megerősítette, hogy nem hajlandó hozzájárulni, mert szerinte a 2014-es referendum egy nemzedéknyi időre eldöntötte ezt a kérdést. A szembenállás alkotmányos vitába torkollhat, ha a skót parlament saját hatáskörben kiírja a népszavazást, amire a választási eredmény ismeretében megvan minden esély. Az SNP-nek azonban előbb a skótokat is meg kell győznie, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ugyanis paradox módon vagy patthelyzet van, vagy a maradást támogatók aránya 4-8 százalékponttal magasabb a függetlenségpártiakénál.