A nyersanyag exporttól függő fejlődő országok olyan gazdasági kihívásokkal küzdenek, melyek szegénységben tartják a lakosságukat, olvasható a jelentésben.
A fejlődő országok 64 százaléka küzdött ezzel a problémával 2019-ben és kevesen tudnak ebből a csapdából kikeveredni. Mint az a jelentésből kiderült, azok az országok 95 százaléka, melyek hasonló helyzetben voltak 1995-ben, 2019-re sem tudtak helyzetükön változtatni.
Az UNDOC azonban figyelmeztet, hogy nem szabad a nyersanyag-függőségre végzetként tekinteni, még ha az esélyek a kitörés ellen is mutatnak. A szervezet szerint a hasonló országokra jellemző alacsony technológiai és termelékenységi szint kormányzati fejlesztése jelentheti a kiutat.
Az "erőforrás átok" elkerüléséhez azonban szükség lehet a nemzetközi közösség támogatására is, ugyanakkor vannak pozitív példák, mint például Costa Rica, mely 1968-ban még majdnem kizárólag nyersanyagokat, mint például kávét és banánt exportált, ám mára már az élelmiszerek csak az exort negyedét adják. Hasonló utat járt be az olajexportból feldolgozott termékek kivitelére váltó Indonézia vagy a pálmaolaj és gumi exportot szintén magasabb hozzáadott értékű termékekre cserélő Malajzia is.
A jelentés figyelmeztet arra is, hogy a koronavírus-járványt követő magas nyersanyag árak nem szabad, hogy a korábbi gazdaságpolitikák folytatásával járjanak, helyette a technológiai transzferek felpörgetésére lenne szükség.
