A jegybankok életében vannak unalmas, és érdekfeszítő kamatülések: az Európai Központi Bank (EKB) esetében a most csütörtökit gondolták rutinszerűnek, és a szeptemberben esedékest a sorsdöntőnek. Két héttel ezelőtt fordult a kocka, amikor a bank szeptemberről előrehozva a döntést megalkotta új stratégiáját, és közölte, a júliusi ülésén alkalmazza először a gyakorlatban. A befektetőknek nem csak az új zakóhoz szabott új nyelvezetet kell elsajátítaniuk az ülésen.
Bár rekord alacsony irányadó kamatán a bank biztosan nem változtat, a stratégiaváltozást magyarázó kommentárjai árfolyammozdító üzeneteket tartalmazhatnak a kötvény- és a devizapiacok számára, akár az euróövezeten is messze túlnyúlóan.
Az új stratégia szimmetrikus két százalékos inflációs célt jelölt ki a korábbi „két százalék alatt, de ahhoz közeli” definícióval szemben. Ez nem lenne borzasztóan nagy változás a szintben, a stratégia azonban azt is hozzáfűzi, hogy tartósan alacsony kamatokra kényszerítő időszakok után az EKB egy ideig tolerálhatja a célnál valamivel magasabb inflációt is. Ez pedig lazább monetáris politikát ígér, ami akkora változást jelent, hogy a várakozásoknak még az iránya is megváltozott. A gazdaság felpörgésének és a vérszegény felpörgésének láttán sokan korábban arra gondoltak, hogy szeptemberi ülésén a bank már jelezheti példátlan méretű, pénzbőség-teremtő kötvényvásárlásainak lelassítását. A 18 év után történt stratégiaváltás után azonban a piacokon most azon törik a fejüket, miképp lehet képes a már amúgy is ultralaza politikát űző EKB még több lazítást sugallni csütörtökön.
Az eurózóna éves inflációja a decemberi mínusz 0,3 százalékról május-júniusra a két és fél éves csúcsot jelentő két százalék köré gyorsult.
A felpörgő energia- és nyersanyagárak várhatóan tovább emelik majd a következő hónapokban, de az EKB és a legtöbb elemző szerint egyedi tényezők hajtják felfelé az árakat, a járvány továbbra is kockázatot jelent, és az infláció különben is gyorsan visszavonulhat a jegybank új célja alatti szintekre.
Az utóbbi hónapokban azonban erősödött és hangosodott a belső vita az EKB döntéshozói között, mert vannak, akik tartanak tőle, hogy a válságból felépülő gazdaságban tartós tényezők is fűtik az inflációt. Ezt a vitát a stratégiaváltás akár még ki is élezheti az ülésen.
Az egyik lehetséges kimenet elemzők szerint, hogy a bank egyszerűen elhelyezi jelenlegi politikáját az új keretrendszerben, és semmit nem változtat. Valószínűbb azonban, hogy – amint azt Christine Lagarde elnök előrevetítette – hogy a bank iránymutatásainak módosításával igyekszik majd világos és hiteles, laza politikát ígérő jövőképet felmutatni. Ha az új stratégia úgy értelmezendő, hogy a bank az eddigieknél is többet tenne a cél elérése érdekében, a saját 1,4 százalékos inflációs előrejelzése 2023-ra automatikusan azt kell, hogy jelentse, hogy szó se lehet a kötvényvásárlásai visszafogásáról a következő hónapokban – vélte Carsten Brzeski az ING fő makróközgazdásza. Ezen az úton még csak lassítani se lehet a márciusban véget érő pandémiás kötvényvásárlási program (PEPP) tavasszal felgyorsított ütemén: nem kevesebb, hanem inkább több pénzteremtést jelent – tette hozzá Brzeski.
A Société Générale elemzői is úgy vélik kötvénypiaci kitekintésükben, hogy egész évben folytatódhatnak a PEPP vásárlások a jelenlegi, 80 milliárd eurós havi ütemben, és az EKB a jövő év elején lassíthat valamelyest a tempón, 75 milliárd euróra. Az ING szerint ha a csütörtöki ülés nem hoz további lazítást ígérő meglepetést, ez még nem lenne elegendő az euró erősödéséhez a dollár ellenében, de ha igen, az tovább lendítheti az elmúlt hetek gyengülő trendjét. Az EKB-ülésre készülődve a kötvényhozamok tovább estek az eurózónában. Az olasz tízéves hozam 0,71 százalék körül táncolt ma, mélyen a júniusi 0,92 százalékos csúcs alatt.
