Horribilis kártérítés jár a brazíliai bányakatasztrófák után
A 19 milliárd dollárt is elérheti a 2015-ös brazíliai vörösiszap katasztrófa utáni helyreállítási munkák és kártérítések teljes és végleges összege Romeu Zema, Minas Gerais kormányzója szerint.
Ez csaknem a négyszerese annak, amit a katasztrófáért felelőssé tett bányatársaság tulajdonosai erre a célra eredetileg félretettek.
A Mariana város közelében lévő vasércbányában bekövetkezett gátszakadással lezúduló sűrű zagy letarolt két falut és végzetesen elszennyezte a közeli folyót. A kiszabadult vörösiszap mennyiségével 12 ezer, 50 méteres úszómedencét lehetett volna megtölteni. Az addigi legnagyobb brazíliai természeti katasztrófában tizenkilencen vesztették életüket és százak váltak hajléktalanná.
A bányát üzemeltető Samarco tulajdonosai, az ausztrál BHP és a brazil Vale 2016-ban Renova néven alapítványt hoztak létre kárelhárítás és a kártérítések fedezetére, az ide csatornázott összegekből 2,5 milliárd dollárt már elköltöttek az eredeti ígéretük szerint utalandó 4,7 milliárd dollárból. Öt éve a Samarco előzetes egyezséget kötött az ügyészekkel a kifizetések és a helyreállítás ütemezéséről, ám a végleges megállapodásra csak most, a peresített követelésekre vonatkozó moratórium lejártával kerülhet sor, s az eddigiek csak előlegnek tekintendők. Az ügyészség horribilis, 29 milliárd dolláros jóvátételi igényről nyilatkozott, ám a kormányzó által említett 19 milliárd dollár is túlzott összegnek tűnhet, különösen, ha a 2019 január végi, szintén Minas Gerais államban, közelebbről Brumadinhóban történt másik, brutális károkat okozó gátszakadás következményeihez viszonyítjuk.
Amíg a marianai katasztrófa jóvátételének folyamatára rátelepedett a bürokrácia, addig a brumadinhói csapás kezelése akár mintaszerűnek is tekinthető a Reutersnek nyilatkozó Romeu Zema szerint. Ott kísértetiesen hasonló körülmények között omlott össze a szintén a Vale tulajdonát képező vasércbánya zagytárolója, amelynek szerkezeti problémáiról a társaságnak régről tudomása volt, de azt mégsem kezelte.
Felelőtlensége legalább 270 emberéletet követelt, a jóvátételt viszont csupán 7,2 milliárd dollárban szabták meg. Az összeget az állam rendelkezésére bocsátották, így a helyreállítási munkálatokat fel lehetett gyorsítani.
Erre a Vale szempontjából is szükség volt, a cég többi bányáiban is leállították a kitermelést a létesítmények fokozott ellenőrzésének idejére, ám a hatóságok és a politikusok is belátták, hogy a Vale csak akkor tudja rendezni a károkat, ha bevételhez jut.
A brumadinhói katasztrófa a vasérc világpiacán kétszámjegyű drágulást okozott 2019-ben,
a kieső mennyiséget az ausztrál bányák termelésének fokozásával próbálták pótolni, ott viszont az őslakosokkal kellett megküzdeniük a bővítésben érdekelt bányatársaságoknak, így a BHP-nek és a Rio Tintónak. A kártérítések kifizetése egyik vállalatot sem vágja a földhöz, mivel arra valamennyi céltartalékot képeztek, másrészt a robusztus kínai kereslet nyomán egy év alatt megduplázódott vasércár is a kezükre játszik.
