Hszi Csin-ping elnök ígérete szerint Kína szén-dioxid-kibocsátása 2030-ra éri el a csúcsot, és 2060-ra a nullára szeretnék levinni, az idén javasolt fejlesztésekből azonban egyelőre csak a gyors emelkedés olvasható ki a finnországi székhelyű független Energia és Tiszta Levegő Kutatási Központ (CREA) összesítése szerint.
Az elemzés azt mutatja, hogy csak az első fél évben 43 széntüzelésű erőmű és 18 acélolvasztó építését jelentették be Kínában.
Miközben az acélárak emelkednek a világpiacon, a továbbra is gyorsan növekvő kínai gazdaságnak szüksége van az alapanyagokra, ezért összesen 35 millió tonna vas előállítására alkalmas, szénfüggő kapacitás létrehozását tervezték meg az év első hat hónapjában, ami több, mint amit 2020 egészében jelentettek be.
Ez azt jelenti, hogy „az acélgyártók még nem kapták meg a memót” a gázkibocsátás csökkentéséről — idézte a Financial Times Lauir Myllyvirtát, a CREA vezető elemzőjét. Ha a most javasolt erőműveket és olvasztókat valóban megépítik, teljes szén-dioxid-kibocsátásuk Hollandiáéval lesz egyenlő léptékű.
Nekem nem jön ki a matek, hogyan lehet túljutni a kibocsátási csúcson 2030-ban az acél 30 százalékos csökkentése nélkül
— tette hozzá Myllyvirta.
A kínai retorika a gázkibocsátásról féloldalas: miközben hosszú távra jelentős csökkentést terveznek, látszik, hogy rövid távra fájdalmas vállalni az áldozatot, és a hatóságok óvatosságra intenek. A kormányzó kommunista párt Politikai Bizottsága nemrégiben óvta a helyi kormányzatokat attól, hogy kampányszerűen szálljanak be e kibocsátáscsökkentésbe. A nyáron Kínában a felszökő kereslet miatt több helyen korlátozni kellett az áramfogyasztást, a szénerőművek termelésének visszafogására ezért is kicsi az étvágy. Nemrégiben a Greenpeace közölt elemzést arról, hogy a koronavírus-válságot követő állami ösztönzés zömét hagyományos infrastruktúra-fejlesztésekre fordították, amelyek a környezetszennyezést növelik.
