Csak akkor maradhat meg a jövőben a növekedési előny, ha helyes gazdaságpolitikát választanak a régió országai. Tétlenség esetén a kedvezőtlen demográfiai tendenciák vagy a közepes jövedelmű csapda veszélye miatt a felzárkózási folyamat biztosan megtorpanna – mondta a VG-nek Pásztor Szabolcs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője. A szakember hozzátette: a régiós országok kormányainak kimondottan nagy feladatuk van abban, hogy az versenyképességével és növekvő hozzáadott értékével, innovációkkal, tudással fenntartható növekedési pályán tartsák a gazdaságaikat.
Az egyik kulcskérdés az lesz a jövőben, hogy a régió meg tudja-e találni azt az egyedi specialitást, amellyel be tud kapcsolódni a nemzetközi gazdasági folyamatokba, és nem csak a fejlett országok beszállítójaként vagy felvevőpiacaként tud működni – mondta a VG-nek Regős Gábor, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. makrogazdasági üzletágának vezetője a közép-európai térség növekedési esélyeiről. Hangsúlyozta, nem attól lesz a régió, benne Magyarország nyertes, ha az olcsó termelés nagyobb arányban jelenik meg itt, hanem akkor, ha az értékláncok egésze nagyobb szerepet tud kapni. Mindenesetre a régió – különösen a V4-ek – a 2004-es csatlakozás óta rengeteg külföldi tőkét vonzott, és amellett, hogy szervesen átalakult, kialakult a német gazdaságtól való sajátos függése.
A V4-es országok a német termelési értéklánc részévé váltak, ennek pedig rendkívül látványos megjelenési formája az autógyártás. Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot sokszor Kelet-Közép-Európa Detroitjaként is emlegetik
– mutatott rá Pásztor Szabolcs, hozzátéve, hogy egy főre vetítve kimondottan nagy az újonnan előállított gépkocsik száma.
A 2004 -es nagy bővítés óta érdemi felzárkózást mutattak a régió országai, a legjobb teljesítményt az elmúlt 15 évben Lengyelország produkálta, amely a csatlakozás évében mért 51,2-ről az unió átlagának 76,2 százalékáig emelkedett, Csehország pedig több fejlett országot, például Spanyolországot és Olaszországot is beérte, miután a 80,6-ről 94,3 százalékra nőtt a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-je. Magyarország és Szlovákia esete azonban igencsak eltér a többi visegrádi országétól.
Míg Szlovákia 2015-ig folyamatosan konvergált (58,6-ről 78,3 százalékig), az utóbbi öt évben lassú lecsúszása figyelhető meg, így tavaly az unió átlagának már csak 71,3 százalékán állt.
Hazánk felzárkózása kifejezetten döcögősre sikeredett, de az biztató, hogy tavaly már északi szomszédunkat is megelőztük a 74,2 százalékos mutatóval. Az igazán látványos fejlődést azonban Románia produkálta a csatlakozása óta, az unió egyik legszegényebb országa 2004-ben 34,7 százalékon állt, 2020-ban elért 71,5-es arányával már Szlovákiát is megelőzi. Ugyanakkor keleti szomszédunk esetében fontos kiemelni, hogy brutális eladósodáson ment keresztül, 2008 óta kvázi megháromszorozódott a GDP-arányos államadóssága.
Regős Gábor ugyanakkor jelezte, a modernizáció terén történtek előrelépések, ezzel együtt sem állítható, hogy a térség pozíciója lenne ebből a szempontból a legkedvezőbb, vagyis van még hova fejlődnie.
Ami hosszabb távon a kérdés, hogy mi lesz a régió hozzáadott értéke, vagyis hogy a felzárkózás mi célból valósul meg, azaz a régió betagozódik-e a meglévő világrendbe, vagy egy-egy területen az élre tör
– hívta fel a figyelmet a Századvég elemzője. Pásztor Szabolcs viszont úgy látja, egyre többen nem Európát tartják a következő évtizedek erőközpontjának, egy ilyen forgatókönyv esetén pedig Kelet-Közép-Európa távolabbra kerülhet a magas piacpotenciálú felvevőpiactól.
Ennek ellenére az mindenképpen várható, hogy új megvilágításba kerül a térség, és folytatódik gazdasági potenciáljának növekedése
– jelezte az NKE oktatója.
