A lírát az ág is húzza. Nem elég, hogy a kormányzati satuba szorult török jegybank az emelkedő inflációval a háttérben meghökkentőnek tűnő következetességgel vagdossa a kamatait, még a politikai feszültség is a tetőpontjára hágott Ankara és a nyugati hatalmak között, mióta Tayyip Erdoğan 19 esztendeje hatalomra jutott.
Az elnök a hét végén bejelentette, hogy kiutasítanak tíz nagykövetet – köztük az amerikait –, amiért országaik a lecsukott filantróp, Osman Kavala szabadon bocsátását követelik.
A piacokon tulajdonképp önmagukban már rég nem keltenek izgalmat az arról szóló cikkcímek, hogy rekordszintre gyengült a líra, hiszen az elmúlt évtizedben a török fizetőeszköz szinte szakadatlanul szakad. Tíz éve még két líráért adtak egy dollárt, ma már majdnem tízért. A politikai hírek hatására a 9,85-os szintet kóstolgatta, és még akkor is majdnem két százalékkal volt gyöngébb péntekhez képest, mikor 9,74 körül stabilizálódott.
Az elemzőknek nincs kétségük, hogy messze még a gyengülés vége, a Société Générale (SG) előrejelzése szerint például a jövő évet 12,5-es szinten zárhatja az árfolyam.
A török 10 éves állampapír hozama péntek óta 1,16 százalékponttal ugrott meg, 20,55 környékére. Ilyen magas szintet az elmúlt évtizedben csak 2018 szeptemberében láthattunk, kísértetiesen hasonló okok miatt, mint most:
a befektetők a török jegybank függetlenségéért aggódtak, miközben felforrósodott a levegő Ankara és Washington között.
Ha szemet szúr, milyen toronymagasan van a hozam a Közép-Európában tipikus 2-4 százalékos szintek felett,
miközben az éves a régiónkban a hat-hét százalékot közelíti, a törököknél a 20 százalékot nyaldossa.
Olyan időszakokban, amikor a világpiacon a kockázatkerülés vált uralkodóvá, a líra gyengülése akár a mi régiónk devizáira is nyomást helyezhetett. Amiért ettől most nem kell tartani, az a török monetáris politika különcsége. Miközben a feltörekvő piacok trendjének megfelelően a régiónkban a jegybankok kamatemelésekkel reagálnak a fogyasztói árak felszökésére, a török jegybank vezetői repülnek az állásukból, ha szigorítanak, és maradnak, ha kamatot csökkentenek. Augusztus óta az irányadó kamat három százalékponttal, 16-ra csökkent, miközben az éves infláció két százalékponttal, 19,58 százalékra gyorsult.
A líra gyengülése ugyan átmenetileg félmilliárd dolláros folyófizetésimérleg-többlethez segítette Törökországot augusztusban, de ha nemcsak politikailag, hanem gazdasági értelemben is elhidegül a Nyugattól, a deficites külkereskedelem maradhat a trend. Átkalibrálni a kapcsolatait Oroszország és Kína irányában is hosszú éveket venne igénybe, vagyis kérdéses, miképp tudná kiegyensúlyozni a fizetési mérleget a líra gyengesége nélkül – írta Ulrich Leuchtmann, a Commerzbank fő devizastratégája. Leuchtmann szerint a lírát megvesszőző politikai konfliktussal az elnök eltereli a figyelmet arról, hogy a lírát az a nyomás gyengíti, amit ő helyez a jegybankra: most a külföldieket tehetik felelőssé érte. Ettől kevéssé valószínű, hogy rövid távon megismétlődhetne a 2018-ashoz hasonló fordulat, amikor egy nagy kamatemeléssel stabilizálták a piacokat, és a líra meg is fizeti ennek az árát, egy ennél még sokkal látványosabb árfolyam-összeomlás azonban nem várható, de további nyomás a lírán igen. Az SG előrejelzéseibe már a jövő év elejére azt írta be, hogy az irányadó török kamat 19 százalékra emelkedik.
Az amerikai nagykövet talán távozik, az amerikai dollár viszont a török bankrendszerben egyre erőteljesebben megveti a lábát. A legfrissebb, augusztusi adatok szerint a lírában elhelyezett betétek mennyisége március óta – mikor eltávolították a jegybank előző elnökét – 400 milliárddal, 3900 milliárdra nőtt, mert a törökök igyekeztek biztosítani maguknak a magas kamatot a várt jegybanki csökkentések előtt – írták az SG elemzői. Most, hogy ezek megvoltak, a dollarizáció újra felgyorsulhat: a betéteknek már 57 százalékát teszi ki a dollár – tették hozzá a szakemberek.
