Egybeesett a kínai negyedik negyedéves GDP-adatok közlése és a pekingi jegybank kamatcsökkentése Hszi Csin-ping elnök beszédével az idén a járvány miatt online formában rendezett davosi világgazdasági konferencián, így azonnal értesülhettünk róla, miként látják a gazdasági lassulás közepette a jövőt az ázsiai országban, amely arra pályázik, hogy a következő évtizedben elhódítsa a világ legnagyobb gazdaságának címét az USA-tól.
Hszi hosszan sorolta a problémákat, amelyekkel a pandémia hatásait továbbra is nyögő világgazdaságnak meg kell küzdenie, a kínálati kimaradásoktól és a globális vakcinázás egyenlőtlenségeitől a nyersanyagárak felszökésén keresztül az energiaszűkösségig, kiemelve, hogy mindennek leginkább a fejlődő országok és közülük is a szegényebbek isszák meg leginkább a levét, ha a többiek nem segítik őket. Ugyanakkor egyáltalán nem úgy tűnt, mintha a kínai növekedés lelassulásából lendületvesztést olvasott volna ki, sőt, külön kiemelte, hogy Kína tavaly elérte dupla célját: a meglehetősen gyors növekedést, amely viszonylag alacsony inflációval párosult.
A kínai gazdaság tavalyi teljesítménye, amelyről hétfőn érkezett az összegzés, olvasható így is, úgy is. A az év egészében 8,1 százalékkal bővült – ezt kiemelte Hszi is –, ami majdnem egy évtizede a legmagasabb, a megcélzott hat százalék feletti szintet meghaladja, ugyanakkor egy viszonylag gyenge évhez mérték, hisz a 2020-as év teljesítményére rányomta a bélyegét a járvány. A 4 százalékos negyedik negyedéves növekedési ütem meghaladta a 3,6 százalékos elemzői konszenzust. Ugyanakkor – ha a járvány okozta kilengést nem számítjuk – három évtizede nem volt ilyen alacsony a gazdaság növekedése. A pandémiával szembeni zéró tolerancia politikája most is ránehezedik a GDP-t máskor pörgető holdújévi ünnepségekre, mielőtt február 1-én megkezdődik a Tigris éve.
Az alacsony a naptár mellett egy másik olyan dolog, amiben Kína más, mint a fejlett államok és a feltörekvők egy része, ahol tavalytól egyre-másra emelték a jegybankok a kamatokat az árak elszállása miatt, és erre készül a Federal Reserve is.
A GDP éves növekedési ütemében a tavalyi harmadik negyedévre Kína már az utolérni áhított Egyesült Államok szintjére – 4,9 százalékra – lassult, de miközben a Fednek már hűtenie kell a gazdaságot, Kínában hagy tartalékot a monetáris és költségvetési ösztönzésre az infláció: éves szinten csak 1,5 százalék decemberben, szemben az amerikai 7 százalékos négy évtizedes rekorddal. A kínai jegybank hétfőn lépett is, szembegázolva a globális szigorral: 10 bázisponttal csökkentette egyéves középtávú hitelei (MLF) kamatát, illetve a hétnapos fordított repokamatot, 2,85, illetve 2,1 százalékra. Az elemzők még további csökkentéseket várnak.
Hszi elnök beszédében arra figyelmeztetett: a fejlett világban zajló teljes fordulat a monetáris politikában átgyűrűző hatásokkal jár a fejlődő országokra, és főleg az utóbbiak fogják meginni a levét. Globális összefogást sürgetett a hatások mérséklésére, a vakcinázás felgyorsítására a globális egyenlőtlenségek csökkentése, a fenntarthatóság és az egyenletesen szétterülő technológiai fejlődés érdekében. Ki nem mondta, de a protekcionizmust, a polarizációt, a konfrontációs politikát, a hegemonializmust és az észak–dél szakadék mélyülését kárhoztatva világossá tette: Kína továbbra is lendületben van, és helyet követel a geopolitika asztalánál.
Eltakarítani az akadályokat, felnyílni az elzárkózás helyett, az együttműködést keresni, megreformálni a globális kormányzási rendszert
– foglalta össze a célokat. Kína modern szocializmust épít, amelyben nem cél az egyenlősítés: a források elosztásában döntő szerepet szánnak a piacnak, ugyanakkor egyensúlyban és az egyenlő lehetőségeket biztosítva egyaránt fejleszteni kívánják a közszférát és a magánszektort – tette hozzá az elnök, aki egyben az országot irányító Kínai Kommunista Párt főtitkára.
