Elemzők arra számítanak, hogy a kínai a 2021-es 7,7–8,8 százalékos növekedés után az idén öt százalék körül bővül majd. Ennél sokkal kevesebbet, 4,3 százalékot csak a Nomura jelez, míg a Morgan Stanley a legoptimistább, és 5,5 százalékos növekedést vár. Az amerikai befektetési bank szakértői szerint ugyanis
a világ második legnagyobb gazdasága visszapattanni látszik annak köszönhetően, hogy enyhített az ingatlanszektor adósságállományának csökkentését szolgáló agresszív politikán.
Utóbbival ugyan sikerült GDP-arányosan tíz százalékponttal visszavágni az hitelállományt, amilyen szintű eredményt a 2003 és 2007 közötti időszakot leszámítva nem tudtak elérni, de a szigorítás túlságosan erőteljes volt. Különösen annak fényében, hogy a delta-variáns okozta járványgócok és a koronavírussal szembeni zéró tolerancia politikája miatt a fogyasztás növekedése elmaradt a várttól.
A pekingi politikai döntéshozók az elmúlt hetekben kezdték meg a monetáris és a fiskális politika enyhítését. Két körben is csökkentették a kötelező tartalékrátát, likviditást juttatva a gazdaságba, és azt az iránymutatást adták a pénzintézeteknek, hogy nyújtsanak több hitelt például a kis- és középvállalkozásoknak, a jelzáloghiteleknek és a fejlesztőknek. A lazítás azonban csak az egyik a négy ok közül, amely miatt az elemzők gyorsabb növekedést várnak. Egyrészt arra számítanak, hogy enyhül az ingatlanszektor válsága, a vásárlók bizalmának megkopása és az eladások visszaesése miatt Peking „újrakalibrálja” a politikáját. A bankokat például már utasították, hogy a jelzáloghitelek növelése mellett csökkentsék a kamatokat is, egyes városokban pedig lazítanak az ingatlanvásárlási korlátozásokon. Emellett kidolgozták a tervet arra is, hogyan korlátozzák a csődveszélyeket az adósságállomány átütemezésével. Másrészt Peking tavaly túl agresszíven próbálta megvalósítani energetikai és emissziós célkitűzéseit is, ami visszaütött, és súlyos áramkimaradásokhoz vezetett, ám egyrészt akkor a kormány gyorsan és hatékonyan lépett, az idén pedig ezeket a célokat is újragondolják.
Máris tanúi vagyunk annak, hogy növekszik a szénkitermelés, újranyitnak bányákat, az áramtermelőknek pedig engedik, hogy a költségek fedezésére emeljék az áraikat
– idézte a bank elemzését a CNBC.
Fontos faktor a növekedés szempontjából az is, hogy bár a hatóságok drákói szigorral próbálják megakadályozni a koronavírus terjedését, ez nem vezetett fennakadásokhoz az ipari termelésben, sőt, az ország még növelte is a részesedését a globális exportból. Veszélyt ezen a területen éppen az okozhat Kína számára, amiben az egész világ reménykedik: vagyis, hogy az ellátási láncok normalizálódnak az idén, és megszűnik az alapanyag- és áruhiány. Ebben az esetben ugyanis csökkenne az ország részesedése a globális exportból.
Optimista Kína kilátásait illetően Cseng Ven-li, a T. Rowe Price globális befektetéskezelő portfóliómenedzsere is, aki a Nikkei oldalán írott hétfői véleménycikkében hangsúlyozta, hogy a pekingi kormány elég eszközzel rendelkezik a gazdaság támogatásához, bár az esetleges újabb ösztönzések valószínűleg gondosan megválogatottak és célzottak lesznek. Igyekezett megnyugtatni azokat a befektetőket, akiket elbizonytalanítottak az ingatlanfejlesztők mellett más fontos szektorok „megregulázására” hozott intézkedések, illetve a „közös jólét” elképzelésének meghirdetése. Előbbiek ugyan okoztak bizonyos rövid távú volatilitást a piacokon, de szerinte felgyorsították az innovációt és új startupok alapításához vezettek, utóbbi pedig nem a újraelosztását jelenti, így nem magántulajdon- vagy piacellenes. Inkább a társadalmi mobilitás javítását szolgálja, és lehetővé teszi, hogy mindenki részese lehessen a gazdasági fejlődésnek.
A közös jólét előfeltétele, hogy a gazdasági torta egyre nagyobb lesz. Bizonyos területeken azonban a kormány közvetlen beavatkozást tart szükségesnek, hogy kiegyenlítse a hatalmi viszonyokat
– fogalmazott.
