Az északír protokoll miatti aggodalmak közepette Brandon Lewis északír államtitkár sürgeti a pártokat, hogy mihamarabb alakítsanak végrehajtó testületet a nacionalista katolikus Sinn Féin párt történelmi győzelme után. Száz évvel az Ír-sziget felosztása után először alakíthatnak kormányt a britellenes katolikusok, akik a feltételezések szerint kapcsolatban állnak az Ír Köztársasági Hadsereggel (IRA) is.
Az észak-írországi hatalommegosztási modell szerint a végrehajtó hatalomban részt kell venniük a nacionalista és az unionista pártok képviselőinek is. A Sinn Féin 27-25 arányban előzte meg mandátumokban a britpárti Demokratikus Unionista Pártot (DUP), és az unionisták kijelentették, hogy mindaddig nem alakítanak közös kormányt a nacionalistákkal, amíg nem történik előrelépés az Észak-Írországról szóló jegyzőkönyvvel kapcsolatban.
A választás után az EU is figyelmeztette az Egyesült Királyságot, hogy fogja vissza retorikáját, és jussanak mielőbb konszenzusra. A jegyzőkönyv értelmében ellenőrizni kellene a Nagy-Britanniából Észak-Írországba érkező árukat a határon. A brit kormány és az észak-írországi unionisták is arra hivatkoznak, hogy az előírások fennakadásokat és hiányokat okoznak a kereskedelemben.
Ha a Sinn Féin népszavazásra buzdítana az ír egyesítésről, ennek számos akadálya lenne. Korábban a párt arra törekedett, hogy öt-tíz éven belül legyen népszavazás. Önmagában azonban friss többsége birtokában sem dönthet erről, ez a jogosultság az északír államtitkárt illeti meg. Brandon Lewis pedig vasárnap kategorikusan ellenezte, hogy közvélemény-kutatást kezdeményezzen egy ilyen referendumról, és valószínűleg utódai is hasonló álláspontot képviselnek majd, hiszen ahogy a Sinn Féin helyettes vezetője, Michelle O’Neill is megjegyezte, a Brexit-szavazás megmutatta a megfelelő felkészülés nélkül kiírt népszavazások veszélyeit.
Az immár negyed évszázados nagypénteki megállapodás lehetővé teszi, hogy népszavazást tartsanak arról, hogy Észak-Írország kiválhasson az Egyesült Királyságból, ha úgy látják, hogy a szavazók többsége így szeretné, azonban ezt a feltételt nem írták pontosan körül, és a brit kormány dönt a kérdésben, nem az északír pártok. Az egyezmény nem definiálja, mit jelent a többség, de szakértők szerint számos mérőszámot kellene használni, nem csupán a választási eredményre támaszkodni.
Alan Renwick, a University College London (UCL) professzora és csoportja két évet töltött a lehetséges szavazás tanulmányozásával, 259 oldalas jelentésük minden kulcsfontosságú kérdést megvizsgált, miképpen lehetne előkészíteni és megtervezni a referendumot. Hat mérőszámot javasoltak a többség méréséhez: a választási eredményeket, a közvélemény-kutatásokat, kvalitatív kutatásokat, egy stormonti (északír parlamenti) szavazást, a választásokon szerzett mandátumokat, valamint a demográfiai adatokat. Az utóbbi azért is lényeges, mivel hagyományosan a katolikusok támogatják az egyesült Írországot, míg a protestáns vallásúak a status quóért harcolnak. A legfrissebb népszámlálási adatok szerint most először a katolikusok száma meghaladja a protestánsokét.
Ha valaha létrejön az egyesült Írország, a UCL szcenáriója szerint a parlament Dublinban ülésezne. Jelentésükben négy alkotmányos lehetőséget vázoltak fel: az első esetben a szuverenitással rendelkező decentralizált intézmények átköltöznek Londonból Dublinba. A második lehetőség, hogy egyetlen központi törvényhozást alapítanak, valószínűleg szintén Dublinban, amit azonban hatalomátvételnek tekintenének az unionisták. A harmadik szcenárióban egy szövetségi államot alapítanának, amely bár elkerülné a decentralizáció néhány gyermekbetegségét, de a két egységből álló szövetség instabil lenne. Végül negyedik lehetőségként két állam szövetségét említették, azaz az Egyesült Királyságtól független Észak-Írország és Írország konföderációját. A UCL úgy találta, ez kevésbé felelne meg az 1998-as megállapodásnak.
