Noha az orosz gázszállítások lecserélésével az Moszkvát szeretné büntetni, a váltás első áldozata Pakisztán lehet – olvasható a Bloombergen. A világ ötödik legnépesebb országa hiába tett már egy évtizede lépéseket – LNG-terminálokat épített és hosszú távú szerződéseket kötött – azért, hogy elkerülje a jelenlegi helyzetet, beszállítói megszegték a szerződéseket, noha a jól fizető európai piacra továbbra is szállítanak.
Hogy elkerüljék a múlt havi Eid ünnepén az áramszünetet, a kormány közel 100 millió dollárt fizetett egyetlen LNG-szállítmányért a spotpiacon. A júliusban véget érő fiskális évben így az ázsiai ország LNG-kiadásai meghaladhatják az 5 milliárd dollárt is, duplázva a költségeket az egy évvel korábbihoz képest. Arra sincs lehetőség, hogy a kormány a lakosságot megkímélje a drágulástól, ugyanis
a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a mentőcsomagért cserébe az üzemanyagra és az áramra vonatkozó támogatások csökkentését várja.
Mindennek következményeként Pakisztán bizonyos részein több mint 12 órás tervezett áramszünetek vannak, így a légkondicionálás sem nyújt menekvést az országot sújtó hőhullám idején. A múlt héten ugyan a kormány több intézkedést – az állami hivatalnokok mentesítése a szombati munkavégzés alól, a biztonsági személyzet költségvetésének 50 százalékos csökkentése – is bejelentett, ez is kevésnek bizonyulhat.
Sebaz Sarif miniszterelnök júniusban arról beszélt, hogy az országnak nincs elég pénze további szállítmányok biztosítására.
Az LNG ára az elmúlt két év alatt több mint a tízszeresére nőtt, előbb a járványt követő újranyitások, majd az orosz–ukrán háború hatására. Európa időközben egyre több LNG-t vásárol, az idén már 50 százalékkal többet vett az energiahordozóból, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az uniós tervek ráadásul az orosz gázt viharos sebességgel cserélnék LNG-re, megfosztva a fejlődő világot a nyersanyagtól.
Pedig
nem is olyan régen Pakisztán még az LNG jövőjét jelentette, miután a mínusz 162 fokra hűtött gáz iránti igény a fejlett világban tetőzött.
Azóta a technológiai fejlődés csökkentette az importterminálok építésének idejét és árát, míg az új gázmezők magának a terméknek vitték lejjebb az árát, elérhetővé téve a azt a fejlődő világ számára is. Amikor Pakisztán meghirdette terveit a hosszú távú szállításokra, több mint egy tucat vállalat jelentkezett, és 2017-ben az olasz Eni és a Gunvor kereskedőház nyert a pályázatokon.
Noha akkor ez jobb megoldásnak és olcsóbbnak tűnt a katari szerződésnél, 2021 októbere és 2022 júniusa között a cégek több mint egy tucat szállítmányt töröltek, miközben Európában tetőztek az árak.
Hasonló eset szinte példa nélküli az LNG-piacon, hiszen a szállítások elmaradása gyakran 100 százalékos büntetést von maga után.
A pakisztáni szerződések ezzel szemben csak 30 százalékos büntetést hoztak maguk után, vélhetően alacsonyabb árakért cserébe.
Mivel egy májusi LNG-szállítmány millió brit fűtőértékenként 12 dollárba került a hosszú távú szerződés értelmében, míg 30 dollárba az európai spotpiacon, a különbség bőven fedezte a büntetést. A történések hatására Pakisztán a csőd szélére került, és az európai LNG-igény más országok terveit is átrajzolhatja, így könnyen lehet, hogy India és Ghána sem tesz lépéseket LNG-fogyasztása növelése érdekében, míg az olyan szegényebb LNG-re szoruló országok, mint Mianmar vagy Bhután is bajba kerülhetnek.
