Fordulatot hozhat a kínai acéliparban a szeptember: a pekingi gazdaságösztönző lépések és a finanszírozási könnyítések – mint a hitelkamatok csökkentése –, következtében fellendül a kereslet az ingatlanfejlesztésekhez és az infrastrukturális beruházásokhoz szükséges acéltermékek iránt.
Az új igények pedig lökést adnak az áraknak,
amivel a termelők haszonkulcsa visszatér a pozitív tartományba és ismét érdekeltté válnak a kínálat növelésében. A világ második legnagyobb gazdaságának acélipara az idén szenvedett, egyrészt a koronavírus-járvány előretörését zéró toleranciával és lezárásokkal akadályozó pekingi döntések miatt, majd ezek feloldását követően az áramigényes szektor energiaellátása került veszélybe az aszállyal és a nyomasztó hőhullámmal, amely a vízi energia termelését lehetetlenítette el.
Emiatt Kína délnyugati régióiban mintegy 20 acélmű függesztette fel a működését. Az első hét hónapban 3,4 százalékkal kevesebb acélt gyártottak, mint egy évvel ezelőtt.
A külső körülmények a készletek leépüléséhez vezettek, betonacélból a múlt hét végén csak 5,19 millió tonnás tartalékkal rendelkezett az ország a SteelHome tanácsadó cég összesítése szerint. Ez kétmillió tonnával kevesebb az egy évvel korábbi időszak készleténél.
A kereslet lassú, fokozatos felfutása az árak emelkedését is magával hozza, az utóbbi hat hétben a sanghaji szabvány betonacél jegyzése csaknem 10 százalékkal, tonnánként 593 dollárra nőtt. Ez már beindította a kohóikat pihentető vállalatvezetők fantáziáját is, a visszatérésük révén növekedő szeptemberi termelés már a régi időkre emlékeztet majd.
Igaz, az idei áprilisi csúcshoz képest
még 20,5 százaléknyi behoznivaló van a betonacél árában,
de az hatott, hogy a még veszteséges júliusi termelés után augusztusban átlagosan tonnánként 50 dollárt már keresni is lehet az acélgyártáson az S&P Global Commodity Insights becslése szerint.
A keresletet pedig hajtják a pekingi kormány gazdaságélénkítő lépései, amelyekkel a lassuló növekedést igyekeznek visszájára fordítani. Elemzők szerint azonban a válságát élő építőipar problémáit ezek nem oldják meg, viszont enyhítenek rajtuk.
Az Evergrande ingatlanfejlesztő óriás és társainak összeomlása, a megrendelők által többnyire 50 százalékban megfinanszírozott, de soha el nem készülő lakások tízezrei olyan bizalmi válságot okoztak, aminek kezeléséhez évek kellenek.
A kínai lakásépítés tartós fellendülésének kulcsa a fejlesztő társaságok mérlegének megtisztításában és rendbetételén rejlik. A kockázatokat egyre inkább kerülő vevők stabil lábakon álló lakásépítő társaságokra szívesebben bízzák a pénzüket, a piac azonban még nem mondható túltelítettnek ebből a szempontból.
Visszatérve a globális termelés feléért felelő kínai acéliparhoz, az is jó hír, hogy az alapanyag-kínálat kedvező, mind mennyiség és minőség, mind pedig az árak szempontjából. A legfontosabb kellékek közül a vasérc és a kokszolható szén ára olyan szintre áll be, amely garantálja az acélgyártás folyamatos nyereségességét.
Igaz a múlt héten az észak-kínai acélipari központokba szállított 62 százalékos vastartalmú érc tonnánkénti ára 7 százalékkal 105,6 dollárra emelkedett, ami a Reuters szakértői szerint egyszeri hatásnak, mégpedig a pekingi bejelentések pozitív olvasatának köszönhető.
Hozzáteszik ugyanakkor, hogy
bizonyos volatilitás még jelen van a jegyzésekben,
augusztusban a vasérc ára a 108 és 122 dollár közötti sávban ingázott. Az elmúlt 12 hónap minimuma novemberben volt 87 dolláron, maximuma pedig márciusban, 160 dolláron.
Maga a vasércimport is kedvező képet mutat, a Refinitiv becslése szerint idei rekordot jelentő 103,1 millió tonna érkezhet augusztusban az országba. A múlt héten a kokszolható szén ára tonnánként 335 dollár volt, éppen annyi, mint egy hónappal korábban, de 27 százalékkal a májusi éves csúcsértéke alatt.
A kínai acélipar fellendüléséről szóló dicshimnuszokat fals kottából játsszák
– figyelmeztet elemzésében az Oilprice.com. Szerintük Hszi Csin-ping elnök vonakodik olyan pozitív és nagy hatású gazdaságélénkítő programmal előállni, amivel Kína tartósan visszatérhet az évi egymilliárd tonnás acéltermeléssel jellemzett korszakhoz.
Emellett az építőipar finanszírozási gondjainak alábecsülése, a kereslet felfutásának túlbecsülése is a kockázati tényezők körébe tartozik, de a bizalmi válság az, amit csak pénzzel nem lehet megoldani.
Az előrejelzések pedig rossznak tűnnek, amint az Li Ganpo (képünkön), a Hebei Jingye Steel Group alapítójának és elnökének nyilatkozatából is kitűnik. A British Steel megmentésére vállalkozó üzletember néhány héttel ezelőtt egy zárt körű vállalati találkozón arra figyelmeztetett, hogy a kínai acélművek közel harmada csődbe mehet, ami hatalmas zavarokat okozna az acélellátási láncolatban. Ezt pedig Pekingnek meg kell akadályoznia.