Az európai kormányok már mintegy 280 milliárd eurót különítettek el a vállalatok és a fogyasztók számára, hogy enyhítsék a megugró energiaárak okozta terheket. (Egy euró 408, 51 forint.) A nagykereskedelmi energiaárak azonban az elmúlt öt évben a szezonális átlag több mint tízszeresére emelkedtek, mivel Oroszország visszafogta a gázszállításokat, az erőművek leállása pedig tovább csökkentette a kínálatot – emlékeztetett összefoglalójában a Bloomberg. A feszültség most még inkább fokozódik, mert karbantartás miatt jövő szerdán ismét leáll a kulcsfontosságú Északi Áramlat 1. gázvezeték, és Európában megint mindenki azért aggódik, hogy a munkálatok befejezése után a Gazprom nem indítja majd meg újra a szállítást.
Az európai országok nagyrészt arra összpontosítottak, hogy csökkentsék az energiaszámlákat – ez a megközelítés azonban az árak folyamatos növekedése miatt aligha fog működni, ráadásul azzal a kockázattal jár, hogy tovább súlyosbítja a válságot. Az olyan programokat ugyanis, mint a németországi gázadócsökkentés és a lengyelországi fűtéstámogatás, nem kötik jövedelemkorláthoz vagy az energiahatékonyság emeléséhez, így ezek inkább növelni fogják a keresletet, semmint visszafogni.
„Olyan ez, mintha benzinnel oltanánk tüzet” – értékelte a portálnak Joanna Mackowiak-Pandera, a Forum Energii független varsói kutatóintézet elnöke, aki szerint még nem értük el a válság mélypontját.
A arányában Görögország és Litvánia tervezi a legnagyobb segítséget (3,7, illetve 3,6 százalék), az előbbinél ez 6,8 milliárd, az utóbbinál kétmilliárd euró. Olaszország 49,5 milliárd eurót szán erre (2,8 százalék), Csehország 5,9 milliárdot (2,5 százalék), Franciaország 44,7 milliárdot (1,8 százalék), Németország pedig 60,2 milliárd eurót (1,7 százalék). Az Egyesült Királyságban az Institute for Government tanulmánya szerint a kormánynak 2023-ig mintegy 110 milliárd fontjába (129 milliárd dollár) kerülne a többlet-energiaköltségek fedezése. (Egy font 483,88 forint.)
Az eddig bejelentett programok felemészthetik a régió pénzügyi erőforrásait, és erősítik az inflációt egy olyan időszakban, amikor megtorpannak a gazdaságok. Ez nyomást gyakorolhat az adófizetőkre, akiknek állniuk kell a további támogatások számláját, mivel az árak várhatóan legalább a jövő évig magasak maradnak. Peter Vis korábbi magas rangú uniós tisztviselő, a brüsszeli Rud Pedersen Public Affairs vezető tanácsadója szerint ezért ahelyett, hogy széles körben osztogatnák a pénzt, a hatóságoknak a támogatást csak a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő polgárokra kellene összpontosítaniuk, a vállalkozásokat és a tehetősebb fogyasztókat pedig arra kellene ösztönözniük, hogy fektessenek be hatékonyabb energetikai rendszerekre. „Az energiahatékonyságnak kell prioritásnak lennie” – hangsúlyozta Vis.
Az energiaárak megugrása valódi fájdalmat fog okozni, és a kormányok még mindig messze vannak attól, hogy megfelelő választ adjanak
– tette hozzá. Ahelyett, hogy a fogyasztáscsökkentést foglalnák törvénybe, az európai vezetők elsősorban a szolidaritásra apellálnak, és olyan önkéntes intézkedéseket javasolnak, mint a termosztátok alacsonyabbra állítása, valamint a hidegebb vízzel és rövidebb ideig tartó zuhanyozás.
Ennek részben politikai okai vannak, több európai vezető sem rendelkezik elég támogatottsággal a nehéz döntések meghozatalához. Emmanuel Macron francia elnök elveszítette a többséget a parlamentben , Olaf Scholz német kancellár pártja a harmadik helyre csúszott a népszerűségi listán, Olaszországban előrehozott választások lesznek, a brit konzervatívok pedig éppen most választják meg Boris Johnson kormányfő utódját. Az került a kampány középpontjába a svédországi, dániai és olaszországi választások előtt is. Mivel a régió már most a felé tart, az energiaválság megfékezésének elmulasztása társadalmi zavargásokkal és politikai felfordulásokkal fenyeget, ha az ellátási válság miatt a télen áramszünetek és hideg otthonok lesznek. A kormányok elveszíthetik a közvélemény támogatását a szankciókat illetően is, amelyeket Oroszország ellen az ukrajnai háború miatt bevezettek.
