Gázsokk után áramütés fenyegeti a németeket
Úgy tűnik, a német gazdaságkutató intézetek még mindig túlbecsülik az idei és a jövő évi növekedési ütemet, valamiféle nem létező tartalékokban reménykedve. A berlini DIW (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung – Német Gazdaságkutató Intézet) 2022-re 3, 2023-ra 2,9 százalékos GDP-bővülést prognosztizál, ami az idei kiábrándító első félévi teljesítményt tekintve nem látszik megalapozottnak, ráadásul saját korábbi prognózisával is ellentétben áll.
Egy nap alatt csaknem 20 százalékos áramdrágulás
Noha Európa figyelmét a földgázárrobbanás és a németek kapkodó energiapolitikájának lehetséges következményei kötik le, már körvonalazódik az energiaválság eszkalációja. Lipcsében a villanyáramtőzsdén (EEX) elképesztő mértékű áremelkedést jegyeztek fel.
Múlt csütörtökön a jegyzés még 600 euró alatt maradt, péntekre azonban már megközelítette a 700 eurót egy megawattóra ára.
A Der Spiegel című lap szerint egy év alatt mintegy tizenegyszeresére nőttek a lipcsei áramtőzsdén az árak. A következtetés: a fogyasztók küszöbönálló drámai számlanövekedése. A hamburgi napilap kérdése: be kell-e avatkoznia az államnak a fogyasztók védelmében?
Koalíciós vita – menetrendszerűen
A német kormánykoalíciós trojka három különböző álláspontot vall az Ukrajnában zajló háborút és a harcok kimenetelét illetően. Sőt, a koalíció vezető ereje, a szocdemek (SPD) is kettéhasadni látszanak. Az SPD-baloldal szembehelyezkedik a háború folytatásával, a nyugati fegyverszállításokkal. Ugyanakkor a The Wall Street Journal által idézett közvélemény-kutatás szerint
a németek több mint kétharmada támogatja az oroszországi energiáról való lemondást akkor is, ha az súlyos gazdasági és életszínvonal-beli problémákat okoz.
Ám a gyors ütemben hatalmasra duzzadó energiaszámlák (gáz, villany) láttán a következő kritikus hónapokban kérdéses, hogy a 83 milliós Németország kitart-e az új koalíció által elkezdett, az orosz energiafüggéssel radikálisan szakító politika támogatása mellett, amelyet Scholz kancellár korszakváltásnak (Zeitenwende) nevezett. A koalíciós feszültségek a hét végén tovább éleződtek, amikor a kabinet bejelentette, hogy felülvizsgálja az energiacégeknek adott támogatási rendszert, mert előfordult, hogy nyereséges cégek is adtak be támogatási igényt.
Mi legyen Kínával?
Ám nem kevésbé fontos kérdés a németeknek (és az EU-nak): mi legyen Kínával, amely a fokozódó nyomás és a szankciós politika ellenére sem akar szembefordulni Vlagyimir Putyin Ukrajna-politikájával? Tavaly, még az új, erősödő szankcióhullámot megelőzően a németek valamivel több, mint 26 milliárd eurónyi árut és szolgáltatást adtak el Oroszországnak. Kínába viszont ennek a négyszeresét exportálták, és a kínai import még ennél is jóval többre, 142 milliárd euróra szökött fel. Berlinben az ukrán háború miatti, mind élesebb kelet–nyugati konfliktus kapcsán egyre többen kérdezik: kibírja-e a bivalyerősnek kikiáltott gazdaságuk az oroszországi energiahordozó-stop mellett a Kínával szembeni esetleges gazdasági-kereskedelmi bojkottot is?
