A világ leghosszabb mesterséges csatornája nyílik meg a turisták előtt Kínában
A világ legrégebbi és leghosszabb mesterséges folyójának, a kínai Nagy-csatornának a története 2500 éves múltra tekint vissza: a Jangce és a Sárga folyót Pekinggel összekötve a világ leghosszabb csatornája.
Első szakaszát a Huaj folyó és a Jangce között i. e. 500 körül ásták ki, és később többször is kibővítették. A National Geographic beszámolója szerint a 6. században uralkodó Jang-ti császár olyan vízi utat akart, amelyen északnyugat felé is szállíthatnak rizst a Jangce termékeny síkságairól, egyrészt a császári udvar élelmezése céljából, másrészt, hogy utánpótlást biztosítsanak a hadseregnek, mivel Kína örök harcban állt a nomád törzsekkel.
Fotó: Csang Peng / Getty Images
Miért volt szükséges megépíteni a csatornarendszert, és mely városokat köti össze a csatorna?
A kínai Nagy-csatorna megépítése azért volt szükséges, mert Kína természetes vízi útjai többnyire nyugat–keleti irányúak, s az észak–déli szállítás nehézségekbe ütközött. A csatornarendszer a nagyobb kínai folyók vizét három nyomvonalon juttatja el a szárazabb északi országrészbe. Az óriásberuházás során a Jangce és három másik folyó vizének egy részét délről a viszonylag szárazabb északi területekre irányítják. A csaknem 60 milliárd dolláros beruházásban 1,3 ezer kilométer hosszú csatornahálózat épül, amely 44 városon halad át.
A gigantikus csatornarendszer révén ma évente csaknem 50 millió köbméter vízzel gyarapodik a többi között Peking, Tiencsin, Honan és Hopej tartomány térsége a Jangce, a Sárga-folyó és a Huaj folyó vizéből.
A 1800 kilométer hosszú csatornarendszer a kelet-kínai Csöcsieng tartománybeli Hangcsou városát köti össze az északon fekvő Pekinggel, emiatt gyakran Peking–Hangcsou-csatornának is nevezik. A csatorna a két nagyváros összekötése mellett érinti Tiencsin és Hopej városát is, továbbá keresztülhalad Santung és Csiangszu tartományokon is.
Milyen mértékben képes a csatorna megoldani a vízutánpótlást?
A Peking–Hangcsou-csatorna a több mint 21 millió lakosú főváros vízkészletének egyharmadát képes biztosítani. Pekingnek 3,6 milliárd köbméter vízre van szüksége egy évben, saját forrásból azonban csupán 2,1 milliárd köbmétert tud fedezni,
a csatorna évente több mint egymilliárd köbméter vízzel pótolja ki a pekingiek vízkészletét.
Úgy vélik, a Jangce vize ugyan sokat segít a fővárosiakon, csökkenti a környezetre háruló nyomást, de önmagában nem oldja meg a vízellátást.
Pekingnek a Jangce folyó vizével történő ellátása a kínaiaknak több évtizedes álma, már Mao Ce-tung néhai kommunista vezető is beszélt róla.
Fotó: Getty Images
A Peking–Hangcsou-csatorna 2022-ben, avagy hogy néz ki most az építmény?
A Nagy-csatorna több mint ezer kilométeres szakaszát 2014-ben a világörökség részévé nyilvánították, e szakasz körülbelül egynyolcada halad keresztül a Pekingtől 180 kilométerre fekvő Hopej tartománybeli Csangcsouban. A csatornarendszer belvárosi szakaszát szeptember 1-jén nyitották meg a turisták előtt – írta a Travel Daily Media.
A Nagy-csatorna északi városaként is ismert Csangcsou több, a csatornarendszert fejlesztő projektet hajtott végre az elmúlt években, egyebek között 12 mólót és hat sétahidat épített ki, valamint nyolc fő hidat is felújított. A város arra törekszik, hogy a Nagy-csatorna egyedülálló úti cél legyen a belföldi és külföldi turisták számára is, ezért sportparkokat, látogatóközpontokat, vendéglátó egységeket és szálláshelyeket is létrehoztak a csatornarendszer környékén.
Csangcsou városa az elmúlt években aktív szerepet vállalt a csatornát érintő vízterelési és vízpótlási projektek megvalósításában is.
A 180 millió köbméter víz 2021-es elterelése után idén további 300 millió köbméter vizet tereltek el. Újabb lendületet vettek a zöldítési és korszerűsítési projektek is: a csatorna mindkét oldalán több mint 67 ezer lugasfát ültettek, mely mintegy 1,37 négyzetkilométer hosszú zöld területet fed le. Csancsou valóban megvédte, továbbadta és hasznosította a Nagy-csatorna kultúráját, és új korszakot teremtett ennek az értékes örökségnek.
Borítókép forrása: Cseng Csia-ju / AFP
