Átrendeződnek az energiafüggetlenség fogalmai és a nemzetközi tárgyalási pozíciók az olaj utáni korszakban, kiválóan példázza ezt a Tesla esete a nigériai lítiumbányákkal.
A The Africa Report hírportál bennfentes forrásoktól arról értesült, hogy Olamilekan Adegbite nigériai bányászati miniszter Ausztráliába utazott azzal a céllal, hogy olyan lítiumbányászokat találjon, akiknek a vállalásai jobban összeegyeztethetők Nigéria iparpolitikájával.
Alig néhány hét telt el azóta, hogy a tárcavezető visszautasította a Tesla érdeklődését, arra hivatkozva, hogy az amerikai autógyártó akkor juthatna lítiumbányához, ha elektromosakkumulátor-gyárat létesítene Nigériában. A cél egyértelmű: nem egyszerűen nyersanyagot eladni, hanem minél előrébb jutni a hozzáadottérték-láncon.
Ahogy az olajkorszakot a zöldenergia kora váltja fel, új nyersanyagtermelők ébrednek tudatára a megjavult tárgyalási pozícióiknak. A lítium és az új technológiákhoz elengedhetetlen akkumulátorgyárak frontján pedig gyorsan peregnek az események, ahogy a nigériaiak térülnek-fordulnak, úgy a Tesla is. Ráadásul rajtuk kívül sok a szereplő, a naprakészek és a jól értesültek a törékeny részvénypiaci hangulatban is szépen kereshetnek a lítiumpapírokon.
A lítium a jövő aranya
A fehér aranyból 1955 és 1980 közt még csak évi 5000 tonnányit bányásztak, ám a népszerűsége a legutóbbi időkben meredeken emelkedik – hiszen a zöldkorszak akkumulátorainak nélkülözhetetlen alapeleme –, és a kereslet várhatóan meredeken a kínálat fölé emelkedik a következő években. Ennek megfelelően szárnyal a lítium ára is. Az e-autó-gyártásban vezető szerepre törekvő autógyáraknak, mint a Tesla is, igazi kincs.
A 2016 és 2020 közötti időszakban a bányászott évi mennyiség 40 ezer tonnáról 86 300-ra szökött fel, és az ipar – különösen a fejlett országoké és az olyan fejlődő óriásoké, mint Kína vagy India – további hatalmas mennyiségekre éhezik. Az S&P Global előrejelzése szerint a lítiumkereslet 2030-ra elérheti a kétmillió tonnát, aminek a kielégítéséhez a kitermelésnek 2200 százalékkal kellene emelkednie a 2020-as szinthez képest.
Nigéria nem tartozik a legnagyobb lítiumtermelők közé, 2020-ban a világon kitermelt mennyiség 86 százalékán Ausztrália, Chile és Kína osztozott. De a hatalmas kereslet nyomán kutatják az új lelőhelyeket, és egy sor dél-amerikai, valamint afrikai ország szeretné kivenni a részét a zsíros üzletből.
A lítium bányászatához kutatás, szakértelem és jelentős beruházások szükségesek. Erre az üzletre több amerikai, kanadai és ausztrál vállalat is ráállt, amelyeknek a részvényeivel és ETF-jeivel jó néhány tőzsdén kereskednek. Ami az államok és a geopolitikai tömbök helyzetét illeti ezen a piacon, az olajtól való függést a lítiumfüggés válthatja fel, ami a világ új területeire terjesztheti ki a gazdasági-politikai versenyfutást, és beláthatatlan következményekkel járhat, ha a jelen pillanatban az olajat és a gázt körülvevő politikai feszültségek középpontjába kerül. De ez a jövő kockázata, jelen pillanatban aki teheti, a saját területén, illetve befolyási övezetén belül keres lítiumtartalékokat, valamint ösztönzi a kutatás-termelést.
A Tesla-sztori
Ami a Teslát illeti, ha Nigéria – vagy más szereplő – akkuüzem létesítéséhez köti a közvetlen hozzáférést a lítiumhoz, az számukra a jelen körülmények közt akkor is bevágja az ajtót, ha hajlanának erre.
Szerdán írta meg a Wall Street Journal, hogy a Tesla – nem elég Berlinnek az ipart sújtó – félreteszi németországi akkumulátor-gyártási terveit. Az akkugyártást a friss amerikai inflációcsökkentő törvény adókedvezményei miatt vinnék haza.
A WSJ értesülései szerint a vállalatóriás saját lítiumfinomító létrehozását fontolgatja Texasban, vagy Louisianában.
A Nigéria-sztori
A fejlődő országok, mint Nigéria példája mutatja, nemcsak abban lépnének előre, hogy a nyersanyagkészleteikből származó haszon nagyobb részét tegyék zsebre, hanem a nyugati országokban kifejlesztett „zöldérvelést” is egyre inkább kisajátítják és a maguk javára fordítják.
Az energiazöldítést célzó e-akkugyártás egyik abszurd vonása, hogy a hozzá szükséges lítium kitermelése mérgező lehet a környezetre. A kitermeléshez használt tavak, amelyekből a lítiumot vonják ki, megcsappantják a környék vízellátását, sőt meg is mérgezhetik a vízbázist.
Ayodeji Adeyemi, a bányászati miniszter médiatanácsadója a hírportálnak elmondta, tanultak az olajkitermelés fiaskóiból, amelyek hatalmas és hosszan fennmaradó károkat okoztak a Niger-deltában, és
szigorúan szabályozzák a lítiumbányászatot.
A tárcavezető ausztráliai látogatása ugyanakkor mutatja, hogy nem mondanának le a jövedelmi forrásról. Lítiumlelőhelyeket Nigéria több pontján fedeztek már fel, északon Kogi, Nasarawa, Kwara és Plateau, délen Oyo, Ekiti és Cross River államban.
Külföldről érkezni és lítiumot bányászni már nem lehet, erősítette meg.
Ami a lítiumot illeti, ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a befektetőknek akkumulátorokat kell gyártaniuk itt, mielőtt bányászhatnának, de az érc valamiféle ipari feldolgozása elvárt
– mondta.
A bányabűnözés
A környezetszennyezésen kívül a bányászat még egy nem kívánatos következménnyel is jár Afrikában, ha a hatóságok nem figyelnek. A nigériai Zamfarát például a banditák és emberrablók fővárosává tette. Ugyanitt korábban, 2010-ben a bányászat következményeképp 500 gyermeket ölt meg az ólommérgezés.
A lítiumot nem feltétlenül hatalmas létesítményekben bányásszák, megy az kicsiben is, mint a lenti videó mutatja.
A Global Witness végezte vizsgálat tárta fel – írta még áprilisban az afrikai hírportál –, hogy egyes cégek, mint az Apple, a Tesla és az Intel, olyan bányákból származó nyersanyagokat szereztek be, amelyeket milíciák birtokolnak és gyermekmunkát alkalmaznak.
A lagosi Nairametrics jelentése szerint – aminek a valóságtartalmát nem állt módunkban ellenőrizni – kínaiak is bányásznak lítiumot Nigériában, méghozzá illegálisan.
