Travis Scott amerikai rapper két koncertet is adott a Londoni O2 stadionban, mindkettőre kevesebb mint két óra alatt elfogyott az összes jegy. A 20 ezer főt befogdni képes arénába a legdrágább belépőért 180 fontot (kb. 85 ezer forint) is elkértek. A profitnak azonban csak egy részét adta a jegyekből származó bevétel, busás hasznot hozott az ajándéktárgyak (merchandise) eladásából befolyó összeg - a két koncerten összesen 900 ezer font (nagyjából egymillió dollár) értékben adtak el sálakat, sapkákat, pólókat - rekordot döntve ezzel. A korábbi csúcsot a BTS nevű dél-koreai fiúcsapat tartotta, egy 2019-es koncertjük alkalmával. Scott cuccai közül egy sapka 45 fontba, egy kapucnis hosszú ujjó póló 125 fontba került.
Az amerikai rapper (aki dalszerző és producer is egyben) londoni kaszálása egy szélesebb trendbe illeszkedik bele. Zenét ma már szinte mindenki valamelyik streaming csatornán keresztül hallgat, az ebből származó bevétel azonban elhanyagolható. A vinil-eladások ugyan évek óta feljövőben vannak, de így is csak nagyon kis szeletét adják a tortának. A zeneipar így hosszú éveken keresztül kénytelen volt a koncertek jegyárbevételeiből vegetálni, mígnem beindultak a merchandising eladások.
Túl friss adatok nem nagyon vannak a szektor bevételeiről, de a licensinginternational.org adatai szerint 2018-bban az ágazat 3,5 milliárd dollárt hozott. A Los Angeles-i székhelyű Bravado nevű cég például Scott mellett Billie Eislishnek és a Rolling Stonesnak gyárt emléktárgyakat. Egy másik vállalkozás, a Sonyval nemrég összeállt, 2016-ban alapított Ceremony of Roses Adele, Olivia Rodrigo és A$AP Rocky cuccait készíti. A 2002-ben alapított brit Sandbag első kliense a Radiohead volt, majd ráálltak a BTS és az ABBA dolgaira is.
A hanghordozó-eladások és főleg az emléktárgyak piaca a pandémia alatt lendült fel - koncertek híján a rajongók zenekari csecsbecsék vásárlásával igyekeztek enyhíteni kedvenceik látványának fájó hiányát. A korlátozások során sorra nyíltak az olyan online boltok, amelyek a vásárlók által kiválasztott emblémát, fényképet nyomtatták rá - például pólókra. Ezek árbevételének nagyjából 25 százaléka valamilyen zenei témájú eladásból származott - írja a Guardian című brit lap.
A merchandisingre aztán rákapott a divatipar is - kapóra jött, kifogytak az ötletekből -, a Balenciaga, Louis Vuitton, az Acné -
aranyárban dobták piacra a zenekarok pólóit, beillesztették azokat legfrissebb kollekcióikba.
De beszálltak az üzletbe az áruházláncok is, a Tesco-ban The Who, a Primarkban és az Urban Outfittersben Fleetwood Mac és Doors pólókat vehetnek az arra rászorulók. A Metallica a Netflix-szel szűrte össze a levet, saját logójukat kombinálták a streaming csatorna Stranger Things című kult-sorozatában szereplő Hellfire Club emblémájával.
A történet sokkal többről szól már, mint akár néhány éve is, amikor egy zenekari turnépólót azért hordott büszke tulajdonosa, hogy ország-világ számára nyilvánvalóvá tegye: viselője élőben látta zenélni (netán tátogni) a földre szállt isteneket. A popzene így visszanyerte kulturális befolyását, tucatszám szaladgálnak Ramones pólóban az utcán olyan tinik, akik életükben egyetlen Ramones számot se hallgattak még meg.
A merchandise sztorit egyébként a zseniális üzleti érzékkel megvert Parker ezredes, Elvis menedzsere futtatta fel a mai értelemben véve - emlékezetes dobása volt, amikor az '50-es évek elején I Hate Elvis (gyűlölöm Elvist) kitűzőket dobott piacra, hogy még azok is neki tejeljenek, akik utálták a csípőjét erkölcstelenül rázó Királyt. Aztán jött a Beatles és mindent vitt,
a parókától a hamutartókon keresztül a Ringo babákig mindenből pénzt csináltak aminek köze lehetett a gombafejűekhez.
Menedzserük, Brian Epstein cége 1964-es árbevételének több mint 46 százaléka származott ilyen, fillérekből legyártható kiegészítőkből. Persze a nagy riválist, a Rolling Stones-t se kellett félteni, 1974-es albumuk, a Sticky Fingers borítóján egy valódi, le- és felhúzható cippzár van. A lemez bemutató turnéján hasonló cippzárral árult pólót ma 685 fontért vesztegetik az eBayen.
