Még mindig nem tiszta a kép arról, mi is történt a Kercsi-híddal október 8-án (Vlagyimir Putyin 70. születésnapját követő kora reggel), amikor egy hatalmas robbanás leszakított egy körülbelül százméteres közúti pályaszakaszt a híd alsó, Oroszországból a Krím-félszigetre tartó kétsávos autópályából és megrongálta a felette, mintegy 25 méterrel haladó felső kétsávos, a Krím felől érkező közúti forgalmat lebonyolító két sávot, plusz az út mellett haladó vonatsíneket. A detonáció az éppen ott haladó vasúti szerelvény hét, dízelolajat szállító tartálykocsija közül legalább négyet felgyújtott.
Hivatalos, egyértelmű magyarázatot Moszkva még nem adott, bár Putyin elnök egyértelműen az ukránokat okolta a robbantásért. Az oroszországi államfő megkésve és kapkodva most ukázában
az állambiztonsági szervezetet, az FSzB-t bízta meg a Krím-félszigetet az oroszországi szárazfölddel összekötő, 17 kilométeres híd védelmével.
Ugyanis az eddig védelemmel megbízott három szervezet csúfos kudarcot vallott. Elemzők egy része már régebben figyelmeztetett: nem szerencsés egy ilyen fontos objektum védelmét szétszabdalni három részre. Noha Oroszország-szerte az állami médiumok a Kercsi-híd biztonságáról zengedeztek, a megindult első vizsgálat keszekusza körülményeket tárt fel. Például a szervezetlenséget, a széttagoltságot. A híd körül a légteret az űr- és légierő (VKSz), a tengerszakaszt az oroszországi Nemzeti Gárda (Roszgvargyija), a híd fizikai létesítményeit a közlekedési minisztérium (Mintransz) emberei biztosították.
A kedvenc projekt
Ami a történteket illeti, továbbra is teljes a bizonytalanság. Moszkva eddig nem adott átfogó, részletes jelentést a robbanásról. A leginkább hivatalosnak tekinthető verziók szerint egy, az oroszországi oldalról a Krím felé tartó teherautó – amely a feltételezések szerint meg lehetett rakva robbanóanyaggal – a hídon abban a pillanatban robbant fel, amikor a híd felső szintjén futó vágánypároson a vele egy irányba tartó tehervonat dízelolajat szállító tartálykocsijai egy vonalba értek vele. Legalább egy személyautó, amely a kérdéses időben három utasával a teherkocsi mellett haladt, eltűnt a hatalmas detonációban.
A történtek óriási blamázst jelentenek, személy szerint Putyinnak is, akinek, mondják, kedvenc projektje volt a híd.
Ha igaz a teherautós történet, a hídra felhajtó járműveket ellenőrző szervek hatalmas hibát vétettek, hiszen nem fedezték fel a feltehetően több száz kilogrammnyi robbanószert, veszélyes rakományt.
Hacsak nem műtrágyát, ammónium-nitrátot (robbanószer) szállított a teherkocsi, amivel kijátszhatta az őrök figyelmét. Feltételezések szerint a műtrágyába, vagy a kocsi szerkezetébe rejthették a távirányított gyutacsot. Ám ez sem mentené felelősségüket, hiszen legutóbb a bejrúti, kisebb atombomba méretű ammónium-nitrát robbanás figyelmeztethetett eme műtrágya (NH4-NO3) veszélyességére.
Nyugati kezek
Mit mond a történtekről az oroszországi hírszerzés nyugalmazott vezérőrnagya, Leonyid Resetnyikov? Szerinte egyértelműen a nyugati titkosszolgálatok, első sorban a brit MI6 – és részben az amerikaiak – keze nyoma ismerhető fel a gondosan, hónapokig tervezett, percre felépített akcióban, amelyet az ukrán SzBU hírszerző szolgálat emberei hajthattak végre.
Ez az akció pontosan és igen jól megtervezett terrorista cselekmény volt, percre kidolgozva és egy adott naphoz igazítva
– mondja Resetnyikov az aif.ru oroszországi hírportálnak nyilatkozva, utalva Putyin születésnapjára.
Ukrán forrás szerint a hídra felhajtó teherkocsikat a Roszelektronyika hadiipari vállalat által gyártott szkenner-alagúton vezetik át. A külön épületben elhelyezett, nagy méretű, SzT–6035 típusjelű, OF-gyártmányú berendezést – amelyet a Roszoboronekszport hadiipari külkereskedelmi vállalat forgalmaz külföldön –, röntgenszerűen átvilágítja a kamiont, különféle érzékelőkkel ellenőrzi a rakományt.
Arról nem tudni, hogy be volt-e kapcsolva ez a berendezés, amikor a vörös színű konténerszállító kamion behajtott. Az ukrán strana.today portál népszerű magyarázóműsora a „Jaszno, Ponjatno” (Világos, Érthető) szerint kérdéses, hogy a kamion átment-e egyáltalán a szkenner-alagúton mielőtt felhajtott volna a hídra. Emellett
az ukrán portál nem zárja ki a rakétatámadást vagy a víz alatt a hidat megközelítő és robbanótöltetet elhelyező katonai búvárok verzióját sem.
A rakétatámadás lehetőségét taglalva Oleszja Medvegyeva ukrán elemző felhívja a figyelmet, hogy az ukrán front legközelebbi pontja mintegy 250 kilométerre van a lerombolt hídszakasztól. Elvben az ukrán Neptun – elsősorban hajók ellen bevetett – rakéta is számításba jöhet, mert a hordtávolsága 280 kilométer. Ám a viszonylag lassú Neptunt bizonnyal érzékelték volna és időben leszedik a híd térségét vigyázó lég-, és rakétavédelmi ütegek.
Elképzelhető az is, hogy olyan rakétatípust használtak, amelyről nincs tudomása a közvéleménynek. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek a Krím-félszigeten az első, nagy feltűnést keltő, jó két hónappal ezelőtt történt ukrán támadásra a novoflodorivkai (Szahi) katonai repülőtér ellen. A mai napig nem tudni, hogyan, milyen eszközökkel hajtották végre. Figyelemre méltó, amit néhány oroszországi katonai blogger ír. Szakértők,
tanulmányozva a robbanás pillanatáról készített videókat, felhívják a figyelmet egy szokatlan, de magyarázható jelenségre, a röpködő, szokatlanul sok szikrára.
Ilyesmi olyankor következik be, ha egy nehéz, nagy sebességű robbanótest (rakéta-robbanófej) beleütközik egy acél-, vagy betonfelületbe.
