Sydney egykoron legmagasabb épülete, az AMP Centre még a 70-es években épült, így napjainkra már viszonylag idejétmúlttá vált. A felhőkarcoló tulajdonosai sem gondolták másként: egy újabb, nagyobb és energiatakarékosabb épületet szerettek volna az egykor pompás épület helyén látni.
Ám az épületek porig rombolása majd visszaépítése mérhetetlen mennyiségű pénzt és időt tud felemészteni, a folyamat hatalmas ökológiai lábnyomáról nem is beszélve, így a beruházók kapva kaptak az alkalmon, hogy egy új technológia első tesztelői legyenek. A tervezők nagyot álmodtak, de nem lehetetlent: a régi felhőkarcoló minél nagyobb részét meg szerették volna tartani, és kvázi hozzáépíteni egy újat, spórolva ezzel az összes felmerülő költségen, időn és szén-dioxid-kibocsátáson egyaránt.
Így született meg a világ első „újrahasznosított” felhőkarcolója.
Az épület 206 méteres magasságával, 49 emeletével és az eredeti torony több mint kétharmadának megtartásával, elkészülte után villámgyorsan el is nyerte az Év Épülete díjat. Az építészeti remekmű új neve Quay Quarter Tower lett, és Sydney központjában helyezkedik el, gyönyörű rálátást biztosítva mind a híres operaházra, mind a város kikötőjére.
Az épület egyik tervezője, Fred Holt elmondta: ugyan az AMP Centre maga már az életciklusa végére érkezett, ám a tartóelemek és az épület magja még bőven tartogatott magában potenciált, így kézenfekvőnek tűnt számukra ezeket megtartva elképzelni egy új tornyot, megőrizve, amit csak lehet az eredeti elemekből.
Ezt a feladatot ragyogóan teljesítették, ugyanis az eredeti épület magjának 95 százalékát sikeresen beépítették az ultramodern remekműbe.
Az építkezés tartogatott azért különleges kihívásokat, amelyekkel a tervezőknek előzetesen számolniuk kellett. Ilyen volt például az új elemek hozzáillesztése a már meglévőkhöz. Ezt úgy oldották meg, hogy a felhasználhatatlan elemek eltávolítása után felhúztak egy kvázi másik épületet az előző, régi tartóelemek köré, majd az egészet körülvették egy üveghomlokzattal, így kialakítva az új egységet.
A két épületrész összeillesztése azonban még annál is nehezebb volt, mint amilyennek elsőre látszik. A felhőkarcolóknak ugyanis szokásuk megsüllyedni, összemenni valamennyit a saját súlyuk alatt, főleg közvetlenül a befejezésük után.
Ezért a munkálatok legutolsó fázisáig közel négyméternyi rést hagytak az épületrészek között, hogy minimalizálják a süllyedés következményeit. Ezenfelül több száz érzékelőt is elhelyeztek az épület különböző részein, hogy precízen tudják követni az esetleges jövőbeli strukturális változásokat.
A felújítás körülbelül 670 millió dollárba került, az újrahasznosítással több mint százmillió dollárt spórolt meg a beruházó cég, és 12 ezer tonna szén-dioxid kibocsátását előzte meg. A tervezők az épületet egy „függőleges településként” emlegetik, amelyben helyet kaptak irodák, üzletek és tetőteraszok is szép számmal. A kész épületen kívülről semmi sem mutatja, hogy nem egy teljesen új toronnyal van dolgunk, a tervezők teljes mértékben összeolvasztották egymással az elődöt és az utódot.
És ami még talán ennél is nagyobb szó: az épületen belül járva sem lehet megállapítani, hogy meddig tart a régi és hol kezdődik az új.
A tervező cég képviselője elmondta: remélik, az ő úttörő megoldásaik mostantól példaként szolgálhatnak más építészek számára is, hiszen megmutatták, hogy igenis van ráció az épületek újrahasznosításában, és valóra lehet váltani az elképzeléseiket.
Bontás helyett többet kellene felújítani – VG PodcastNem minden bontási hulladék szemét, mégis gyerekcipőben jár az újrahasznosítás, noha az építőanyag-gyártás rendkívül környezetszennyező. |
