Az Economist Intelligence Unit (EIU) jelentése szerint nőtt a Kreml támogatottsága, összességében 35 egykor semleges ország áll most az orosz vezető mögött. Ez azt jelenti, hogy
a nyugati hatalmak nem tudtak szembeszállni az orosz narratívával, Putyin sikeresen nyitott új országok felé.
Az EIU az egyes országok szankciókhoz való hozzáállását, a vezetők nyilatkozatait, a kereskedelmi kapcsolatok minőségét értékelte.
Kína persze továbbra is vezeti a sort, változatlanul a legerősebb ország ebben a kategóriában, de más fejlődő hatalmak,
köztük Dél-Afrika, Mali, és Burkina Faso is bekerült ebbe a csapatba, amely a világ népességének harmadát teszi ki. Összességében egyértelműen növekszik Oroszország befolyása Afrikában.
Kína „nyíltan Oroszország hátsó udvarában játszik” – ezt bizonyítja Hszi Csin-ping kínai elnök e hónap eleji moszkvai látogatása, valamint az ott elhangzottak, a gazdasági kapcsolatok elmélyítésének szándéka is.
Pálforduláson van túl Dél-Afrika. Ugyanis míg heves vitákat váltott ki azzal, hogy az ukrajnai háború évfordulóján közös hadgyakorlatot tartott Oroszországgal és Kínával, mára odáig jutott, hogy nyíltan támogatja Moszkvát. Naledi Pandor külügyminiszter jelezte, a tömeges nyugati fegyverszállítások megváltoztatták az ország kilátásait, és egyúttal méltatta a kétoldalú kapcsolatok elmélyítését Oroszországgal.
Az EIU szerint közben nemcsak a Moszkva-barát, hanem a semleges országok száma is nőtt 32-ről 35-re, s ezek a világ népességének csaknem 31 százalékát teszik ki.
Néhány korábban Nyugat-párti ország, köztük Kolumbia, Törökország és Katar, átkerült ebbe a kategóriába, mivel kormányaik mindkét féllel való együttműködésből gazdasági hasznot szeretnének húzni.
Moszkva ellenségei
Eközben csökkent az Oroszországot aktívan elítélő államok száma 131-ről 122-re.
A „nyugati szövetségesek” egyaránt komolytalannak tartják Kína ukrajnai békejavaslatát. Elemzők szerint az orosz kommunikáció azt az elképzelést is táplálja, hogy a szankciók fokozzák a globális élelmiszer-ellátási bizonytalanságot, ami különösen Afrikának rizikós. Az EIU kiadványának egyik szerkesztője, Agathe Demarais kiemelte, hogy az orosz kormány tudatosan tereli el a figyelmet az ukrajnai akcióiról dezinformációs kampányával. Összességében szerinte a fejlett országok
alábecsülik Moszkva üzeneteinek erejét, és magát megváltóként való pozicionálását.
„Tény, hogy a történelem jobb oldalán állunk, de ez nem jelenti azt, hogy ezt ne kellene elmagyaráznunk bizonyos országcsoportoknak” – zárta szavait Demarais.
India megnyerése
Ugyan az EIU semlegesként tekintett Indiára, de intő jel lehet, hogy Moszkva tájékoztatása szerint az ide irányuló olajexport tavaly a 22-szeresére nőtt.
A kereskedelmi kapcsolat erősödése ellenére a küldöttek kinevették Szergej Lavrov orosz külügyminisztert, amikor egy indiai geopolitikai fórumon azt sugallta, hogy az ukrajnai háborút valójában „Oroszország ellen indították el”. Megtapsolták viszont, amikor a nyugati képmutatást és a kettős mércét nehezményezte. Természetesen a fejlődő országokat jellemző gabonahiányra is kitért – ennek okaként a szankciókat jelölte meg.
Rachel Rizzo, az Atlantic Council Európa Központjának főmunkatársa is a hallgatóság soraiban foglalt helyet, és ő is megerősítette a CNBC-nek, hogy Indiában valóban eltérően gondolkodnak a háborúról. Néhányszor hallotta, hogy ez valójában egy regionális konfliktus, amelyet elsősorban az Egyesült Államok tett globálissá az Oroszországgal folytatott nagyhatalmi versenyzés és szankciórendszer miatt. Ugyanakkor úgy véli, hogy az Indiában folyó eszmecserék nem feltétlenül tükrözik valósan a történteket, „amelyek pedig igenis meghatározók lehetnének a külpolitikánk irányultságának meghatározása szempontjából” – hangsúlyozta.
