Veszélybe került az élelmezésbiztonság, de van megoldás

Az európai lakosság elszokott az üres polcoktól, az áruhiánytól, ez csak a közelmúlt „terméke”. Az ukrajnai háború kitörése előtt az jellemezte gyakorlatilag egész Európát, hogy a fogyasztók bármit megvehettek, hiszen szinte minden árucikk elérhető volt. A déligyümölcsöktől, friss zöldségektől roskadoztak a boltok polcai még télen is. Voltak persze rövid, kivételes helyzetek. Sokan emlékszünk a koronavírus-járvány legelején tapasztalt felvásárlási lázra, a Covid alatt valóban voltak olyan termékek, jellemzően nem élelmiszerek, amelyek csak nehezebben voltak elérhetők a beszállítói láncokban mutatkozó szakadásokra visszavezethetően. 

Fordulat jöhet

A Bloomberg szerint az éghajlatváltozás következtében a jövőben rendszeresen szembesülnek majd a fogyasztók az alapvető élelmiszerek hiányával. Napjainkban az Egyesült Királyság élelmiszereinek 46 százalékát importálja, a friss zöldségek 54 százalékát külpiacokról szerzi be. Más a helyzet a gyümölcsöknél: itt mindössze 16 százalék az import aránya. Ugyanakkor nagyon különböző a helyzet évszakonként. 

„Békeidőben” kiválóan működik a rendszer, és még a környezet is kíméli: tanulmányok szerint a fejes saláta Spanyolországból a szigetországba szállítása is kisebb károsanyag-kibocsátással jár, mint a zöldség nagy-britanniai megtermelése.

Hollandiában sem sokkal jobb a helyzet, itt ugyanis a magas gázárak miatt a termelők visszafogták az üvegházi termesztést, sőt egyes mezőgazdasági vállalkozók el is adták a gázkvótájukat, ugyanis az értékesítést jövedelmezőbbnek tartották az üvegházak fűtésénél.

A britek helyzetét a Brexit hatásai is tovább nehezítik. A zöldség-gyümölcs importot tovább csökkenti, hogy az unióból származó élelmiszereket érintő határellenőrzés csak a jövő év elején indul el. Emellett a hazai termelésre sem számíthatnak, ugyanis ez csökkent vagy a legjobb esetben is csak változatlan maradt az elmúlt években. A szigetországi helyzet remélhetőleg átmeneti, de rávilágít az élelmezésbiztonság valós globális problémájára.

Szuperszállítók – az élelmiszer-termelés fókuszpontjai

A globális ellátás a „szuperszállítókra” épül. A világ kukoricatermesztésének háromnegyede például négy országból származik, de a szójababnál sem jobb a helyzet: a globális termés 86 százalékát három ország adja. 

Rizikó az autógyártásból ismert, de az élelmiszer-ellátásban is uralkodó „just in time” rendszer, azaz az érdemi raktárkészleteket nélkülöző, a pontos beszállítókra épülő ellátás. Összességében tehát egy kisebb sokk is széttöredezi az ellátási rendszert, és pillanatok alatt az üres polcok látványa fogadja az üzletekbe betérőket. 

Összességében tehát nagy a valószínűsége, hogy a törékeny élelmezési rendszer egyre többször felborul.  

Saját sírját ássa a mezőgazdaság

Furcsa helyzet, hogy a mezőgazdaság történetesen a klímaváltozás egyik fő előidézője. Az élelmiszerek termelése és szállítása felel a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 26 százalékáért, ebben a termőföld kezelése, a talajjavítás és az élő állatok metánkibocsátása kiemelkedő tételt képez. 

A Bloomberg szerint tehát mindenképpen újra kell gondolni a táplálkozási szokásainkat és azt is, hogy hogyan állítják elő az élelmiszereket. A nagy-britanniai fiaskót is meg lehet oldani a hírügynökség szerint. Ehhez két hatalmas, 70 hektáros üvegházat kellene építeni, amelyek a szomszédos erőmű hulladékhőjét használnák, így kibocsátásuk 75 százalékkal csökkenthető lenne, és megtermelnék az Egyesült Királyság paradicsomszükségletének 12 százalékát.

Andy Allen, az Oasthouse Ventures igazgatója szerint Nagy-Britanniában körülbelül negyven olyan helyszín létezik, ahol potenciálisan kiépíthetők a hulladékhőt hasznosító óriásüvegházak, ezek segítségével a szigetország sokkal több saját élelmiszert tudna termelni a karbonlábnyom töredékével. Noha megépítésük drágább, mint a hagyományos gázüzemű üvegházaké, üzemeltetésük a méretgazdaságosság miatt hosszú távon költséghatékonyabb, mint a ma jellemző üvegházmodell.  

Az Oasthouse Ventures két projektre kért engedélyt, ha ezekre rábólintanak, akkor évi 54 ezer tonnával nőhet Anglia paradicsomtermelése, azaz csaknem duplázódik a hazai mennyiség.