Még a kampányígéretek is veszélybe kerültek Olaszországban, és a kisebb növekedési ütemet is borítékolni lehet. A szavazók bizonyára nem fognak örülni a büdzsé átalakításának, ugyanakkor a befektetők arcára mosolyt csalhat, hogy
felpöröghet a privatizáció.
A kormány a következő három évben az eszközeladásból 20 milliárd euró bevételt remél. Kalapács alá kerülhet a Ferrovie dello Stato, azaz az állami vasúttársaság egy része, de a világ egyik legrégebbi pénzintézetébe, a Monte dei Paschi di Sienába is új tulajdonosok szállhatnak be.
Meloninak szigorítania kell, ugyanis a mostani előrejelzések szerint – változatlan költségvetési pálya esetén – az eredetileg tervezettnél egy évvel később, csak 2026-ben csökken a büdzsé hiánya az által elvárt GDP-arányos 3 százalék alá.
Ennek viszont csak részben oka a vártnál lassabb ugyanis brutális teher a költségvetésnek a szuperbónusz néven elhíresült lakásfelújítási támogatás finanszírozása.
Ígéretek, ti drágák!
A feszültség kialakulásában nagy szerepet játszanak a kampányígéretek is. Másképpen mondva: a politikai haszonszerzés, a támogatottság növelésének komoly ára van – jelen pillanatban nem világos, hogy ezekre hol találna forrást Giancarlo Giorgetti pénzügyminiszter. Pedig még a nehéz helyzetben is fontos, hogy meglegyen a pénz, ugyanis
a jövő évi európai parlamenti választásokra már el is kezdte a felkészülést a római vezetés.
Már most úgy gondolkodnak a voksolásról, mint az első igazi megmérettetésről, amelynek eredményéből könnyen lehet következtetni arra, hogy sikerült-e elfogadtatnia magát a jelentős politikai irányváltást hozó, új, jobboldali kormánynak.
Az új költségvetési törvényben tehát valószínűsíthetően szerepelnek majd részletek az adósávok csökkentéséről, a bérek adótartamának mérsékléséről is. Az egészségügyi dolgozókkal is új szerződést köt az állam. Emellett
sokan várják, hogy az új családtámogatási rendszer, a szülővé válás ösztönzésére vonatkozó intézkedések is világossá váljanak
– erre nagy szükség is van, ugyanis a kabinetnek mindenképpen fel kell lépnie a historikusan alacsony születési rátával szemben.
Hintapolitika Meloni módra
Kényes lavírozásba kell kezdenie Meloninak
– nagyjából erre lehet következtetni, ha a közelgő választások, a gyengébb gazdasági adatok és a kampányígéretek háromszögére tekintünk. Mára ugyanis kiderült, hogy a járvány alatt bevezetett adókedvezmények megnyirbálása visszafogta a növekedést, a magas kamatkörnyezetben a hitelezés is visszafogottabbá vált, az olasz eszközök hozamai megugrottak. Nem is lehet számítani a gazdasági növekedés felpörgésére, a jegybank friss előrejelzései szerint idén a gazdaság 0,7 százalékkal, a jövőre 0,8 százalékkal, 2025-ben pedig kereken 1 százalékkal nőhet. A múlt héten közzétett számok miatt sokan megkongatták a vészharangokat – az olasz nemzeti bank egyik tisztviselője egyenesen azt mondta: „a kormánynak extrém körültekintőnek kell lennie”. A többi olasz makrogazdasági adatot elnézve sincs Meloni könnyű helyzetben: ugyan az év eleji 10 százalékos szintről alig 5 százalék fölé csökkent az éves kiskereskedelmi forgalom gyakorlatilag stagnál, és a beszerzésimenedzser-index is a növekedést jelző 50 pont alatt van egy hajszállal. A enyhén csökkent az év eleji 8 százalékról 7,3 százalékra augusztusra.
A Fitch Ratings arra figyelmeztet, hogy
A befektetők is nehezen hisznek az olasz költségvetési politika szigorításában és annak fenntarthatóságában, ugyanis ebben a hónapban a tízéves olasz állampapír és a német Bund hozamának különbsége kétszer is átlépte a 200 bázispontot.
Több országnak is nehézséget okoz az uniós költségvetési szabályok betartása: Franciaországban idén 4,7 százalékos, Spanyolországban pedig 4,1 százalékos deficittel számolnak.
