Az régóta élen jár a zöldenergiára való átállásban, ám most, amikor a nemzetközi politika soha nem látott terheket ró az ellátásra, a blokk az igazság pillanata előtt áll: vajon továbbra is a szén-dioxid-semlegesség felé vezető úton halad-e, vagy hagyja, hogy egy válság miatt romba dőljenek az eddigi sikerei? - írta a Bloomberg.

8k,Ultra,Hd,7640x4320.,Panoramic,View,Of,Wind,Farm,Or
8k Ultra HD 7640x4320. Panoramic view of wind farm or wind park, with high wind turbines for generation electricity with copy space. green energy concept. 3d rendering.
Fotó: Shutterstock

Az EU az éghajlatváltozás elleni harcban nagy lépéseket tett a helyes irányba – a nemzeti piacok összekapcsolásával kialakított hálózat biztosítani tudja az ellátást mindenhol, ahol szükség van rá, évente több tízmilliárd eurót megtakarítva a tagállamok számára. A zöldenergia egyre nagyobb támogatást kap, a fosszilis üzemanyagok pedig hamarosan elveszíthetik a létfontosságú szerepüket. Ez azonban csak a kezdet.

Ha a kontinens 2050-re el akarja érni a zéró kibocsátást, akkor meg kell dupláznia a hálózat teljes hosszát, és háromszorosára kell növelnie a megújuló energiaforrások arányát az ellátásban – ennek költségei meghaladhatják a 6 ezermilliárd dollárt.

Piac kontra válság: ebből nehéz jól kijönni

A piac messze a legjobb mechanizmus az ilyen beruházások vonzására és annak biztosítására, hogy a legígéretesebb technológiák kerüljenek felhasználásra. Van azonban egy probléma: a villamosenergiát nem lehet nagy mennyiségben tárolni, ami azt jelenti, hogy a termelésnek pontosan meg kell felelnie a keresletnek, különben áramkimaradások következnek. A szeszélyes nap- és szélerőművek csak tovább bonyolítják ezt a kihívást.

A tavalyi ennek a kialakulóban lévő rendszernek a döntő problémája volt. Amikor Oroszország leállította a gázszállítmányokat, a nagykereskedelmi spotárak a szokásos szint tízszeresére emelkedtek. Európa azonban nem dőlt össze: az új kínálat gyorsan megjelent, a fogyasztók csökkentettek a keresleten, a rendszer pedig gyorsan lábra is állhatott volna.

Van már az éghajlatváltozás fedezésére is

Az innovatív piacirés-termék nem a károkat enyhíti, hanem akkor fizet, ha bekövetkezik egy extrém időjárási esemény.

A tagállamok azonban nem készültek fel arra, hogy enyhítsék a gazdaságukat érő másodlagos csapásokat, ami miatt kétségbeesett, ám hosszú távon haszontalan eszközöket ragadtak meg, mint az árszabályozás és a többletnyereségek megadóztatása – ezzel maradandó károkat okozva a takarékosságra és beruházásra ösztönzésben.

A tanulság egyértelmű: legközelebb Európának készen kell állnia arra, hogy hagyja a piacot dolgozni.

Fel lehet készülni a nehéz helyzetekre, de nem tették

A tagállamoknak működőképes rendszerekre van szükségük a gyorssegélyek nyújtásához. Olyan pénzügyi fedezeti ügyleteket kell elfogadniuk, amelyek a támogatások torzítása nélkül védhetik meg a fogyasztókat és az energiaszolgáltatókat az árnövekedéstől. Olyan kiskereskedelmi számlázási modelleket kell kialakítaniuk, amelyekkel a magas árak mellett az alacsonyabb fogyasztást ösztönzik.

A piac kialakítását is tovább kell fejleszteni – például olyan árképzési szabályok bevezetésével, amelyek képesek feltárni a szűk keresztmetszeteket, és jelezni, hogy hol van a legnagyobb szükség beruházásokra. Sajnos, miközben az európai vezetők az új villamosenergia-piaci reformokról való megállapodásra törekednek, az ilyen tervek még csak fel sem merülnek.

Solar,Panel,Technician,With,Drill,Installing,Solar,Panels,On,HouseSolar panel technician with drill installing solar panels on house roof on a sunny day,
Fotó: Shutterstock

Eddigi legfőbb eredményük az volt, hogy elvetették a nyilvánvalóan rossz ötleteket, például a megújuló energiaforrások árának korlátozását, amellyel teljesen szétverték volna a piacot. Ezen túlmenően azonban nincs mit ünnepelni: egyre több fix áras szerződést támogatnak – amelyek, bár jól kiegyenlíthetik az ingadozásokat, túl gyakran a rossz magatartást ösztönzik, például a termelés lekapcsolását, amikor nagy a kereslet.

Nem avatkozhat be örökké az állam

A napirenden számtalan piactorzító mechanizmus van, amelyek a lehető legrosszabb üzenetet közvetítik: 

Minek aggódjunk a költségek és a kockázatok miatt, ha úgyis számíthatunk az állam beavatkozására?

Az éghajlatváltozás elleni védelem nem hagy teret az ilyen zavaros helyzeteknek. Európa évtizedeket töltött azzal, hogy egy jól működő villamosenergia-piacot építsen ki, amely az egész világ számára követendő példa lenne.

Eddig sikerült elkerülni, hogy ezt az átmeneti orosz energiaháború tönkretegye – most biztosítani kell, hogy a jövőben is fennmaradjon.