Miközben a múlt hónapban a résztvevők elégedetten dőltek hátra, ugyanis a COP28 klímacsúcs zárónyilatkozatába bekerült a fosszilis energiahordozóktól való teljes függetlenedés igénye, nem messze onnan, Katarban munkások tömege dolgozott a világ legnagyobb LNG-termináljának építésén.
Mindeközben az olajkereslet a csúcsához közelít, a szénfogyasztás pedig lassú csökkenésnek indulhat az idén,
a globális energiaszektor több száz milliárd dollárt költ arra, hogy a fosszilis földgázt bent tartsa a világ energiamixében.
Az eredményesség alapvetően attól függ, hogy milyen mértékben tudják ellátni a zöldfordulatra még nem készen álló országokat cseppfolyós földgázzal.
A zöldítés a fosszilisfejlesztés násztánca
Nagyjából így lehet összefoglalni a globális energetikai folyamatokat. Tény, hogy a Bloomberg adatai szerint a következő öt évben több mint 200 millió tonna új földgázexport-kapacitás fordul termőre, míg 2030-ra további újabb 300 millió tonna új LNG-kapacitás állhat üzembe. Ez nagyjából 70 százalékos növekedés a mostanihoz képest.
Pokolian sok LNG áll majd rendelkezésre Katarban és az USA-ban is
– mondta Anne-Sophie Corbeau, a Columbia Egyetem Energiapolitikai Központjának kutatója.
A robbanás a 60-as években következett be. Addig ugyanis a földgázszállítás egyetlen lehetősége a vezetékes transzport volt. Ekkor azonban rájöttek, hogy
a tüzelőanyagot mínusz 160 Celsius-fokra hűtve mintegy hatszázszor sűrűbben is lehet tárolni folyékony formában.
Így pedig már könnyebben hajóztathatóvá válik a gáz. Ellátásbőséget okozott az Egyesült Államokban a repesztéses technológia használata. Fogyasztói oldalról pedig a kínai energiaigény növekedése, a széntől való elfordulás, és a fukusimai katasztrófa utáni atomenergia-ellenesség egyaránt növelte a gázkeresletet.
Az igazi áttörés az ukrajnai háborúval jött el, amikor Európa elfordult az orosz gáztól – a gázpiac az érdeklődés középpontjába került, ellátási hiány fenyegetett, az árak az egekbe szöktek.
A gyors megoldást a sebtiben „összedobott” LNG-terminálok jelentették. Árulkodó adat, hogy az LNG-importja 2022-ben mintegy 60 százalékkal ugrott meg.
A Rystad Energy becslései szerint nagyjából 2019 és 2025 között globális összesen 290 milliárd dollárt fektetnek be a különböző LNG-fejlesztésekbe, ami hozzávetőlegesen Finnország GDP-jével egyezik meg. Habár ma a globális energiaigény 3 százalékát fedezik LNG-vel, de egyes országok, például Banglades vagy éppen Pakisztán gazdasága teljes mértékben a cseppfolyós üzemanyagra épült, és azonnal megérzik, ha egy-egy szállítmány késik.
LNG, a híd üzemanyag
Sokan híd üzemanyagként emlegetik a folyékony gázt, ami megkönnyíti az olaj és a szén elhagyását. Ez a híd most egyre hosszabbnak tűnik, és közben egyre elfogadottabb nézetté válik az is, hogy a gázra a megújulók használatakor is a biztonsági háló szerepe jut.
Valóban jóval tisztább a gáz használata: a szénhez képest 50 százalékkal kevesebb káros anyag jut a levegőbe.
Ugyanakkor a Nemzetközi Energiaügynökség friss becslése szerint az LNG használatából adódó éghajlati hatás körülbelül évi 1,5 milliárd metrikus tonna szén-dioxid-egyenérték. Ha ezt a logikát használjuk, és a néhány éven belül rendelkezésre álló kapacitásokat is hozzászámoljuk, akkor további 1,2 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket kapunk – ez már több mint Japán éves kibocsátása.
Csak szól a vészharang
Közben persze környezetvédők egyre erőteljesebben kongatják a vészharangot, eddig nagyjából eredménytelenül, ugyanis már a befektetők sem zárkóznak el az LNG-projektek finanszírozásától, ellentétben a szenes alapú fejlesztésekkel. Pedig jelen pillanatban úgy tűnik, az LNG hosszabb távú használatát sokkal inkább a forrás hiánya, mintsem a környezetvédők zúgolódásai csökkenthetné. A pénzügyi szektor könnyedén meg tudja védeni az LNG-beruházások finanszírozását, ugyanis neves elemzők szerint is még hosszú évekig növekszik a cseppfolyós föld iránti gázigény. A Morgan Stanley szerint már jövőre is hiány várható, a Wood Mckenzie viszont azt közölte, hogy 2045-ben éri majd el a gázigény a csúcsát.
Mindenki azt próbálja kitalálni, hogy mi lesz 25 év múlva, miközben azt sem tudjuk, mivel számoljunk néhány éven belül
– hangsúlyozta Ogan Kose, az Accenture gázüzletágának igazgatója.
Forr a víz a Perzsa (Arab)-öbölben
Az állami tulajdonú QatarEnergy és befektetői körülbelül 45 milliárd dollárt költenek az LNG-kapacitások növelésére. Ras Laffan iparvárosban 30 ezer munkás kemény körülmények között dolgozik, ennek ellenére előrejelzések szerint számuk az idén 45 ezer főre nőhet. A napközbeni akár 50 fokos hőség miatt sokszor éjszaka dolgoznak, és rendszeresen felhúzzák a fekete zászlót, ami a munka felfüggesztésére utal, a veszélyes körülmények miatt.
Soha nem volt és valószínűleg nem is lesz még egy ekkora projekt
– mondta a Chiyoda-projekt tanácsadója.
