Ukrajna szeretne (szeretett volna) Európa egyik legnagyobb villamosenergia forrásává válni. Ehhez Kijev az atomenergiát választja alapnak, hiszen Ukrajnát még a szovjet időkben az akkori moszkvai vezetés afféle energia-kirakatállamként kezelte, ennek megfelelően fejlesztette a reaktorkapacitásokat. Oroszországnak 2021-ben 38 működő atomreaktora volt, Ukrajnának 15.
Kijev Európához szeretne tartozni, de az EU-nak sincs egységes gyakorlati atomenergia politikája. Németország, amely bár ezer gazdasági gonddal küzd, még mindig Európa legerősebb állama, kiszállt az atomenergiából – ami szerencsétlenül egybeesett az olcsó orosz földgázról való lemondással. Az EU másik meghatározó hatalma, Franciaország viszont továbbra is atomenergia párti. A közelmúltban kapcsolták rá a hálózatra a Flamanville 3 erőműcsoportban működő, az ország legnagyobb, 1600 megawatt teljesítményű atomreaktorát.
Több mint négyszer annyiba 13,2 milliárd euróba került, mint amennyit terveztek – csaknem két évtized alatt tudták felépíteni.
Igaz, a legkorszerűbb nyugati típus, az Európai Nyomottvizes Reaktor (EPR) működik benne. Már 2012-ben áramot kellett volna adnia az ország elektromos hálózatába.
Európa önmagával való vívódásának egyik színtere az atomenergia – és ennek az egyik színpada éppen Ukrajna.
Kijev fő célja most, a gyors NATO-tagság reményének halványulásával az EU-ba való mielőbbi bekerülés.
Ennek egyik gazdasági pillére lenne az ukrán atomerőművek hasznosítása, ehhez meg is kapják a transzatlanti hátszelet. Tavaly az Atlanti Tanács megbízásából tanulmány készült Ukrajna, mint Európa (egyik) energia-központja szerepéről.
Ukrajnából a szovjethatalom afféle kirakattagállamot akart faragni.
Ennek egy része (a Dnyeper folyó torkolatához legközelebb lévő kahovkai vízlépcső-erőmű) tavaly súlyos sérüléseket szenvedett. A környezeti, energiagazdálkodási károk mértéke ismeretlen. Annyit tudni, hogy a Dnyeper bal partján, Kahovkától folyásirányban felfelé mintegy 300 kilométerre lévő, hat reaktorból álló Zaporizzsjai Atomerőművet (Európa legnagyobbikát) nem érte kár. Egyrészt mert korábban leállították, másrészt a készenléti berendezések üzemeltetéséhez rendelkezésre állnak a szükséges elektromos energiaforrások.
Ugyanakkor az orosz rakéta- és dróntámadások módszeresen pusztítják Ukrajna kritikus infrastruktúráját – főleg az energetikai létesítményeket. Az atomenergiai létesítményeket azonban nem támadják, ezt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) helyszínen lévő szakemberei is tanúsítják.
A még Kijev ellenőrzése alatt álló területeken kilenc atomreaktor van, ebből több-kevesebb rendszerességgel öt működik.
Vélhetően ez az egyik ok, amiért Kijevben az atomenergia fejlesztésében látják a jövőt. Emellett Ukrajnának kapóra jött, hogy a régiószomszéd Bulgária évtizedek óta küszködik a kozloduji mellett egy második atomerőmű felépítésének problémájával.
Észak-Bulgáriában, a román határnál, a Duna jobb partján Belenénél tervezték felépíteni az új atomerőművet, de a folyamatos politikai hadakozások, kormányváltások felőrölték a lakossági támogatást. Nem szerencsés módon népszavazást is rendeztek a kérdésről, amit az akkori, Belene-párti kormánykezdeményezés meg is nyert – csakhogy nagyon alacsony, 20 százalékos volt a részvételi arány, emiatt nem fogadták el érvényesnek.
Pedig
Bulgária már meg is rendelte a Roszatomtól a két darab, egyenként körülbelül 1000 megawatt teljesítményű, nyomott-vizes (VVER-1000) atomreaktort.
Végül is a projekt leállítása mellett döntöttek. Ekkor jelentkeztek vevőként Kijev képviselői. A VVER-típusú (a korábbi 440-es és a modernebb 1000-esek) energiablokkokból a világon mintegy hatvan egység működik, tehát kipróbált eszközökről van szó.
Kijev és Szófia erről a témáról tanácskozik évek óta, szeptemberben félévre ismét meghosszabbították a határidőt. A bolgároknak van két felesleges atomreaktora, energiatermelő berendezésekkel, amelyeket kedvező áron – mintegy 600 millió euróért – átadhatnák az ukránoknak. Maguk a bolgárok inkább a kozloduji meglévő, működő atomerőművüket bővítik – nyugati forrásokból. A reaktort a Westinghouse szállítja, a kivitelezési munkálatokat a dél-koreai Hyundai végzi.
Amiről nagyon hallgatnak Kijevben – hogy a két reaktor szovjet gyártmányú. Tehát
az adásvételhez kellene Moszkva hozzájárulása is, ami a jelenlegi zűrzavaros időkben enyhén szólva nem garantálható.
A reaktorberendezések igen korosak, többször tízévesek, azaz azokat fel kellene újítani. Noha Ukrajnának vannak tapasztalatai a régebbi típusú VVER-1000-es nagyobb reaktorok kezelésében, kérdéses, hogy a felújítást el tudnák-e végezni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.