Meglepő következményre vezetett Donald Trump újbóli elnökké választása: az amerikaiak egy része kertészkedni kezdett, részben azért, hogy elterelje a figyelmét a politikáról, részben pedig azért, hogy felkészüljön a jövőre. A beiktatandó elnök ugyanis tömeges deportálásokat és széles körű importvámokat ígért, és mind a kettőnek komoly hatása lesz az ellátásra és arra is, hogy az amerikaiaknak mennyit kell fizetniük a gyümölcsért és zöldségért.
Mexikó például az Egyesült Államok legfontosabb élelmiszer-szállítója, az országot pedig külön is megfenyegette Trump Kanadával együtt, amelyik szintén kulcsfontosságú kereskedelmi partnere.
Az élelmiszerárak várható emelkedése különösen a bérből és fizetésből élőket aggasztja. Bár a saját brokkoli, káposzta, karfiol, borsó, krumpli és répa megtermelésével nem lehet túlságosan sok pénzt megspórolni, azért
nyújt némi biztonságot annak, aki megteheti, mert van kertje.
Természetesen nem kezdik el hirtelen tömegesen túrni a földet az amerikaiak, különösen télen. De a New York állambeli Albany környékén 55 közösségi kertet üzemeltető Capital Roots nonprofit szervezet arról számolt be a CNN-nek, hogy az elnökválasztás és az új év beköszönte közötti időszakban 31-en jelentkeztek tagnak – ez majdnem háromszorosa az elmúlt két évinek.
Amy Klein, a szervezet vezérigazgatója is kiemelte, milyen szokatlan az évnek ebben a szakában ilyen sok új jelentkezőt fogadni, hiszen a szezon november közepén befejeződött.
A közösségi kertek nagy múltra tekintenek vissza az Egyesült Államokban, van, amelyik már több mint száz éve működik. Üresen álló, gyakran városi területeken termelnek élelmiszert, és különösen a nehéz időkben népszerűek.
Akkor alapították a Capital Rootsot is, hogy segítsenek nem csupán etetni az embereket, de meg is tanítani őket arra, hogyan termesszenek élelmiszert.
A jelentkezők fizethetnek 45 dollár (18 ezer forint) adományt a szervezetnek, ami fedezi a magok, a tanácsadás és a szerszámok költségét, de ez nem feltétele a befogadásnak.
A közösségi kertekben termelt zöldségek a régiótól függően változnak: a sok, különösen délkelet-ázsiai bevándorlónak otthon adó városrészekben például gyakori a keserű citrom, az amaránt és a különböző tökfélék. Máshol leginkább a hagyományos paradicsom, bab és kelkáposzta a sláger, de sok helyen termesztenek szőlőt, málnát és epret is.
A vidéken élők közül természetesen eddig is sokan termeltek élelmiszert maguknak, különösen a kisebb településeken, ahol jóval szűkösebb a választék a helyi kisboltban.
Az arkansasi Robert Hunter már régóta termeszt mindent, amit az időjárás enged: paprikát, szedret, ananászt, paradicsomot, répát, fűszernövényeket és sok mást – többet is, mint amennyit a fiával és a szomszédaival el tud fogyasztani.
A maradékot eladományozza a helyi élelmiszerbankoknak.
Ő is készül azonban a Trumppal érkező változásokra: már novemberben megvásárolta a faaprítót, amelyre csak tavallyal lesz szüksége, mert Kínában gyártják a motorját és az alapanyagul szolgáló fémet, így sokkal drágább lesz, ha a beiktatandó elnök beváltja a fenyegetését és emeli a vámokat.
Az új géppel a birtokában Hunter viszonylag védettnek érzi magát a magasabb tarifák következményeivel szemben, különösen, mivel vannak tartalékai vetőmagokból is, és megvan már minden szerszáma, amire szüksége van.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.