Peking az Egyesült Államokkal a globális hatalomért folytatott versengése során évek óta dolgozik azon, hogy csökkentse élelmiszeripari-, agrárkitettségét a nyugattól. A kínai tulajdonban lévő kenyai makadámdió-ültetvények és a bolíviai szarvasmarha telepek ugyan szélsőséges és apró példáknak tűnnek – viszont jól jelzik Kína irányváltását.
A cél, hogy az Egyesült Államokkal szövetséges országok piaci részesedését csökkentsék, a globális dél országainak nyereségét jelenti. Brazília súlya például jelentősen megnőtt Amerika rovására a kukorica- és a szójaexportban, Oroszország pedig egyre több gabonát, étolajat és húst ad el Kínának.
Kína a világ legnagyobb mezőgazdasági importőre, és a vámok-„ellen”-vámok rendszerében, egy új kereskedelmi háborúban az agrárimport korlátozásával tud nyomást gyakorolni Washingtonra. Trump ebben a hónapban visszatér a Fehér Házba, a várakozások szerint eszkalálni fogja a kereskedelmi konfliktust. Kína azonban most sokkal jobb helyzetben várja a vámháborút, mint amikor azt Trump első elnöki ciklusában elindította.
Lassan, de biztosan úgy tűnik, hogy Kína megtalálja azt az utat, amely lehetővé teszi számára, hogy diverzifikálja élelmiszerimportját úgy, hogy nem teremt bizonytalanságot
– mondta Even Pay, a Trivium China, egy politikai kutatási tanácsadó cég mezőgazdasági elemzője a Bloomberg érdeklődésére.
Bár a legtöbb esetben a mennyiség még mindig túlságosan csekély Kína tényleges szükségleteihez képest, ám odáig már eljutottak, hogy rendelkeznek egy diverzifikált beszállítói hálózattal, amelyet igénybe vehet, ha beszerzései forrást kell váltani. Kína elszakadási törekvései a nyugattól alapjaiban alakíthatják át az évente több mint ezer milliárd dolláros globális agrárkereskedelmet – értékeli a helyzetet az amerikai hírügynökség.
Nézzünk egy példát: Vietnám nagyjából az ezredforduló óta exportál homárt Kínába, a kereskedelem 2020-ban érte el a csúcspontját, amikor Peking betiltotta az Ausztráliából származó behozatalt. A tilalmat a múlt hónapban feloldották, azonban Ausztráliának keményen kell dolgoznia, hogy visszaszerezze piaci részesedését – Vietnám jelenleg a homár első számú szállítója Kínába.
A történet persze nem csak a homárokról szól. Peking ígéretet tett arra, hogy lépéseket tesz a piacának megnyitása érdekében egy sor vietnami mezőgazdasági termék előtt, összehangolja a mezőgazdasági termékekre vonatkozó szabványokat, és kijelölt határtákelőket épít a rakományok zökkenőmentes vámkezelésére. Ezek az intézkedések a vietnami vámhatóság szerint
tavaly 19,3 százalékkal, mintegy 205 milliárd dollárra növelték a Vietnám és Kína közötti kétoldalú kereskedelmet az egy évvel korábbihoz képest.
A kínai agrárimport diverzifikációjában Afrikának is egyre nagyobb szerep jut. A fekete kontinens, amely korábban jellemzően fémeket, ásványi anyagokat és üzemanyagot szállított Kínának, egyre nagyobb jelentőséggel bír az agrár-élelmiszeripari alapanyagok forrásaként, és nem csak az olyan hagyományos importcikkek esetében, mint a szezámmag vagy a kesudió. Egyre nagyobb súllyal van jelen a kétoldalú kereskedelemben a gyümölcs és a hús is. Az elmúlt másfél évben Kína nyitott a dél-afrikai és zimbabwei avokádó, a tanzániai méz és a madagaszkári birkahús felé.
A kínai–amerikai vámháború egyik keveset emlegetett, ám annál fontosabb tétele voltak az amerikai dió- és a diófélék. Peking 2018-ban emelte meg ezek vámtételét, s ennek következtében a kínai importőrök kénytelenek voltak alternatív beszállítók után nézni.
A diófélék iránti kereslet egyre nagyobb Kínában, mivel a növekvő középosztály egyre többet költ egészséges élelmiszerekre.
A diófélék a Holdújévhez hasonló ünnepségek alkalmával ajándékként is egyre népszerűek, egyre nagyobb a szerepük a hagyományos ajándékok, mint például az édességek és pajcsiu, a híres kínai égetett szeszes ital mellett.
Az erősödő kínai középosztály fogyaszt és most már megválogatja azt is, hogy mit. Így van ez az élelmiszerek, főleg a hústermékek esetében is. Kínában növekszik a prémium kategóriás élelmiszerek fogyasztása,
Peking pedig egyre inkább tisztában van hatalmas piacának erejével, és azt arra használja, hogy az importengedélyeket geopolitikai céljainak előmozdítására használja fel.
2019-ben a bolíviai szarvasmarha-szövetségek kínai vámtisztviselőkből álló küldöttséget fogadtak, akik a helyi állományok állat-egészségügyi állapotát és a marhahús-feldolgozás egészségügyi feltételeit akarták felmérni. Ez volt a baloldali Evo Morales elnökségének utolsó éve, aki a Kínával való kapcsolatok szorosabbra fűzését szorgalmazta. A helyi farmerek még egy argentin szakembert is felbéreltek, aki az exportra vonatkozó kínai egészségügyi követelményeknek megfelelő dokumentumok elkészítésére specializálódott. Mindennek eredményeképpen Kína még abban az évben megnyitotta piacát a bolíviai farmerek előtt.
Kína a húsok és más élelmiszerek behozatalát egy meglehetősen bonyolult nyilvántartási rendszerrel szabályozza, külön – folyamatosan változó – lista van az importengedélyt kapott külföldi vállalatokról. Az erre való fel-, illetve lekerülést jórészt politikai és gazdaságpolitikai döntések előzik meg.
Ha a pekingi hatóságok állati betegségekre és egészségügyi okokra hivatkozva vizsgálatot indítanak, annak jó eséllyel az import megtagadása lesz a vége.
Az, hogy az élelmiszerimport politikai kérdés, gyakran gazdasági problémákhoz vezet. A jelenlegi helyzetben éppen túlkínálat van húsból, ugyanis a belső kereslet a bizonytalan makrogazdasági helyzet miatt visszaesett – a politikai alapon osztogatott külkereskedelmi kvótákat viszont kihasználják a vállalatok.
Kína általában nem aprózza el, a hatalmas ország hatalmas mennyiségeket rendel. Ez viszont azt jelenti, hogy egész gyárak, egész iparágak kezdenek el függeni a kínai exporttól. Ha a kínai kereslet gyengül – mint például most a hús esetében – az súlyos károkat okozhat az exportőröknek, akik így kénytelenek máshol, akár dömpingáron piacra dobni termékeiket. Az élelmiszerkereskedelem politikai motivációi miatt az is előfordulhat, hogy egy, a két ország közötti súrlódás hirtelen felboríthatja a kereskedelmet. Vietnám és Kína között például folyamatosak voltak a konfliktusok a Dél-kínai-tengeren történt erőfitogtatás óta. A helyzet javulóban van – főleg Kína diverzifikációs törekvései miatt – , de továbbra is törékeny.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.