Európa őrült kettős mércét ad, mit várnak cserébe? – kérdi az afrikai sztárközgazdász

Afrika ámulatba ejti a világot, gazdaságai közel fele több mint 5 százalékkal növekszik idén – ezt az Afrikai Fejlesztési Bank jósolta a minap. A középosztályát gyarapító, fejlődni kívánó kontinens Európa és konkrétan a magyarok számára is hatalmas lehetőségeket rejt – mondta lapunknak Abdelmalek Alaoui, a Guepard Group tanácsadó cég vezérigazgatója, a Marokkói Stratégiai Intelligencia Intézet elnöke. Ehhez azonban az európaiaknak le kellene szállniuk az erkölcsi magas lóról, és partnerként kezelni az afrikaiakat. Az EU–Afrika-szinten nincs élet, a jövő a patriótáké – vélte Abdelmalek Alaoui.

VG: Afrika az USA, Kína és az EU versenypályájává válik?

Afrika mindig is a proxy gazdasági háborúk terepe volt. Már a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt is nagy-nagy gazdasági rivalizálás folyt itt, emlékeztetnek erre akár a magyar cégek építette stadionok Algériában. A mai, nagyon polarizált világban is egyike a gazdasági csatatereknek. Ritka kontinens, ahol gyors növekedést lehet elérni. A piacai dinamikusak, akár két számjegyű növekedés is elérhető. A kockázati költség pedig egyre könnyebben felmérhető, mert Afrika modernizálódik. Mára konzisztens középosztályi gazdasággal rendelkezik, és ez 500-600 millió emberre fog növekedni. 

Az amerikai stratégia elég világos: ne hagyd egyedül Kínát Afrikában. Kommerciálisan nem olyan agresszívek, de igyekeznek megelőzni, hogy Kína túl sok pozícióhoz jusson, a kitermelésben, ritkafémekben, például a kobalt, illetve mindenben, ami szükséges az új gazdaságban, olcsó energiában és minden egyébben, ami növekedési motor. 

Európa kettős mércét adna morális fensőbbséggel, Afrikának nem ez kell

Ami Európát illeti, ez a kapcsolat diszfunkcionális. A korábbi gyarmathatalmak, mint Franciaország vagy az Egyesült Királyság, még mindig privilégiumokat őriznének egyes országokban. Mi afrikaiak a magyarokhoz nagyon hasonlók vagyunk abban, hogy Európa kéretlen tanácsokat oszt nekünk, holott képesek vagyunk magunkra gondot viselni. De Európa tovább osztja az utasítást, hogyan menedzseljük a demokráciánkat, a kormányzatainkat, a költségvetésünket, miközben Európa a sajátjával se birkózik meg.     

Morális alapon kapjuk a tanácsok özönét, miközben az európaiak maguk nem oly erkölcsösek. Az érdekeiket hajszolják, stratégiai ásványokat akarnak, olajat, gázt, alacsonyabb költségeket. Miközben azt nem adják meg nekünk, amit mi várunk: sok befektetést, és nem csak olyat, ami munkaerőköltség-alapú, hanem ami innováció. 

A másik, Afrikából őrültnek látszó kettős mérce, amit Európából kapunk az, mikor azt mondják: legyünk a környezeti átalakulás bajnokai. Miközben a globális szennyezésnek csak 1,5-2 százaléka jut ránk, azt várják el, hogy dekarbonizáljunk. Mi inkább olyan dolgokra költenénk, ami számunkra stratégiai, mint az oktatás.

Afrika kereskedelmet vár, nem segélyt

A kínaiak vannak nyerőben?

A kínaiak a kormányokkal szorosan együttműködnek, jó finanszírozást nyújtanak, a vállalatoknak kedvezve, és főleg az elsődleges szektorokban, a bányászatban, olajban, stratégiai ásványokban. Az amerikai ágenda sokkal szélesebb, és gyakran NGO-kat vagy más proxyszervezeteket használnak az érdekében.

A USAID-nek most vége.

Igen, ugyanakkor ez egy másik ügyre mutat rá. Afrika évek óta igyekszik megszabadulni a segélyek paradigmájától. Kereskedelemre cserélni. Tíz Marshall-segélynek megfelelő összeg érkezett Afrikába, de egyszerűen ez nem működik. Afrika nem Európa. Amikor Európa megkapta a Marshall-segélyt, már túl volt az első ipari forradalmon. Volt ipari bázis, voltak birodalmak, egy széles gazdasági alap, amire lehetett építeni. Afrikában viszont mindent a függetlenség elnyerése után építettek. Mert a gyarmattartók arra használták Afrikát, hogy megszerezzék a nyersanyagait, elszállítsák, és máshol dolgozzák fel. Még ma is, Afrikában a kikötőkhöz közeli területek a fejlettek. És Afrika kétszer akkora, mint Európa, kevesebb infrastruktúrával.

Európa megrekedt, partner nélküli partnerséget képzel

Ami a rivalizálást illeti, az amerikaiak az teszik, amit a legjobban tudnak. A diplomáciát használják, és az erőt. A kínaiak kínai módra csinálják, Afrikát bevonták az Egy övezet egy út programba, de közben tartós hozzáférésre törekednek a stratégiai ásványokhoz, a telekommunikációhoz, az útépítéshez, kikötőépítéshez. 

Marad esélye Európának a két nagyfiú, Kína és az USA mellett?

Ami az Európa és Afrika közti kapcsolatot illeti, úgy gondolom, ez azt követi le, ami Európán belül történik. Vagyis, több bilaterális egyezményünk lesz olyan országokkal, amelyeknek tényleg stratégiai érdekei vannak Afrikában, nem pedig egy átfogó deal Európával. Ahogy Henry Kissinger mondta: ahhoz, hogy partnered legyen, kell egy telefonszám. És Európán belül egymással versengő érdekek vannak. Ha befelé nem vagy következetes, hogy lehetnél az kifelé?

Különösen érdekes erről Magyarországon beszélni, ahol az összes ellentmondás feltűnik. Ahogy Budapest kezeli európai kapcsolatait, ahogy versengő ágendák, eltérő várakozások léteznek. Ahogy Brüsszel viselkedik, amit a belügyekbe való beavatkozásnak látnak, és az Európából érkező morális pózolás, amire azt mondják, harmonizálás. 

Milyen területeken lehetségesek fejlemények?

A fő kérdés ma, mit tudnak kezdeni Afrika kivételes adottságaival a megújuló energiák terén. Az európai országok különösen a Szahel-régiót méregetik. Egyszerű, miért: évente 3000 óra a napsütés. Egy Marokkóban elhelyezett napelem négyszer annyit hoz vissza, mint egy budapesti. A szél- és napenergia üzembe helyezéséhez itt rengeteg az aktatologatás, Afrikában sokkal könnyebb. Több az elérhető föld, kevesebb az NGO és az olyan ember, aki nem akar a háza előtt napelemeket vagy szélkereket.

• Az ötlet lényege tehát, hogyan termelhetnének nagy európai befektetők energiát Afrikában, hogy aztán vezetéken átvigyék Európába. 
• A második természetesen a turizmus és vendéglátás.
• A harmadik minden, ami összefügg a technológiával. Ebben gyorsan nagyot lehet dobni, akár eddig ismeretlen szereplőként is, és amelyik országnak a digitális gazdaságban van mit ajánlania, az Afrikában is jól boldogulhat.
• És persze minden, ami az infrastruktúrával kapcsolatos. Teszem azt az én országom, Marokkó, a 2030-as futball-vb házigazdája lesz (VG: Portugáliával és Spanyolországgal), és több mint 15 milliárd dollárt fektet stadionépítkezésekbe.

Konkrétan Magyarországgal kapcsolatban mire gondolhatunk?

Nagyok a lehetőségek. Magyarország területben és népességben kicsi, de örökségben, kultúrában hatalmas. Marokkó szinte ugyanez. Nagyon régi ország, több mint ezeréves, a világ egyik legrégibb tényleges uralkodóval rendelkező monarchiája. És mindkét országban konfliktusba kerültek a tényleges és az immateriális határok. 

A két ország számos területen működhet együtt. Ha nehéz is lehet magyar üzletembereknek kilépniük Afrikába, elhagyva a földrajzi zónát, ahol jól kiismerik magukat, azt érezhetik, hogy nagy kockázatot vállalnak. De a tény az, hogy Afrika az a hely, ahol növekedés van.

Egy olyan ország, mint Magyarország számára ez is nagyon fontos, mert mérsékelnie kell a kockázatait. Hiszen nagyon kitett a Kínából jövő közvetlen tőkebefektetéseknek és a hanyatló német ipari beruházásoknak, így szét kellene terítenie a gazdasági zónáját. A legjobb olyan helyeken, ahol gazdasági és intézményi stabilitás van, mint Marokkó. 

Washington legutóbb Ukrajnában biztosított magának ásványkincseket, Európának van keresnivalója Afrikában?

Ha korán mozdulnak Afrikában, az előnyöket kínál. Említette az USA-t, a kínaiaknak ilyenre már nincs szükségük, hozzáférnek stratégiai ásványokhoz Kínában, Kongóban és más afrikai országokban. Azt gondolom, a szövetségépítések kora jön el, mert ha kicsi vagy, nem férsz hozzá hatalmas piacokhoz, és nincs bányászati múltad, hiszen tudjuk, sok nagy bányászati cég nem európai. Ausztrálok vagy kanadaiak, akiknek a hazai föld is sokat kínál. 

És ne becsüljük alá az innovációt sem. Jönnek új technológiák, kisebb és kisebb ásványigénnyel. Csak a közelmúltból, a DeepSeek szépen felforgatta a piacot. Európának abból kellene merítenie, amit a legjobban csinál. Jó kutatói vannak, és sok innovációja. 

Felejtsük el az EU–Afrika megállapodásokat?

Nem igazán hiszek az EU–Afrika-szintben. Ön európai, de először is magyar. És mi mint afrikaiak? Csak a futball-vb negyeddöntője után lettünk azok. Erős nemzeti identitással rendelkezünk.

Romain Gary francia író mondta: a patrióta szereti az országát, a nacionalista utálja a többit. Úgy gondolom, a patriotizmus felemelkedését éljük. Sokkal jobban hiszek a bilateralizmusban, mint a kontinensek közti egyetértési nyilatkozatok aláírásában.