Moszkva keresi Oroszország helyét az alakuló új világrendben
Akárhonnan nézzük is, az orosz–ukrán háború vízválasztó a modern kori történelemben. Szinte valamennyi nagy- és szuperhatalom közvetlenül részt vett benne. Motívumaik persze különbözők voltak, de a közös nevező: a kinőtt, eltorzult régi világrend helyett egy újat létrehozni, amely tükrözi az új erőviszonyokat.
Ebbe beletartozik a Globális Dél és Kína, a BRICS-országok felemelkedése és a nyugati világ fokozódó megosztottsága, Európa hanyatlása, valamint az Egyesült Államok függetlenedése az EU, illetve a NATO által meghatározott politikai-gazdasági-katonai blokktól.
Alakul a többpólusú világrend
Korunk két fő ellenereje: Kína és az Egyesült Államok. E két katonai-politikai-gazdasági szuperhatalom határozza meg a keleti szóhasználat szerint több- (legalább két) pólusú új világrendet. A RIA Novosztyi Kreml-közeli portál a magyar Alapjogokért Központ geopolitikai elemzőjére, USA- és Oroszország-szakértőjére, Koskovics Zoltánra, annak az X-en publikált véleményére hivatkozva írja: hárompólusú, USA–Kína–Oroszország lesz a közeljövő, amely változik India egy évtizeden belüli csatlakozásával, és a következő fél évszázadban 4–7 globális hatalom jellemzi majd a világot.
A változásokkal nem lesz gond. Kivéve Európát
– írja az elemző.
Európa gazdasági-kereskedelmi szuperhatalom, viszont politikai-katonai szempontból nézve törpe. Oroszország katonai szuperhatalom, gazdaságilag nagyságrenddel lejjebb sorolandó a ranglistán, legfeljebb középhatalom. A nyers- és alapanyagszegény Európától megkülönbözteti a szerep, amelyet a világ legnagyobb területű, a jelen és a jövő nyers alapanyagait, természeti erőforrásait birtokló állam játszik a földgolyó tartalék csapataként. A bolygó most már elkerülhetetlen felmelegedése felértékeli az eddig az örök fagy (vecsnaja merzlota) birodalmába bezárt, potenciálisan sok millió hektárnyi első osztályú, mindeddig érintetlen termőföldet.
A szürke eminenciás ismét színre lép
Oroszország jövőbeni útja egyelőre kiszámíthatatlan. Ukrajna szétszabdalásával, Belausz Moszkvához láncolásával, a Baltikummal, Finnországgal szemben oroszországi területen ütközőzóna létrehozásával, a vele határos nagytérségek számára pozitív semlegesítésével, gazdasági hasznosításával (Északi-sarkkör, Közép-Ázsia, Kína, Japán) keresi önazonosságát.
A Kreml láthatóan feladta a hidegháború első szakaszát jellemző gorbacsovista naiv-passzív, a jelcini semmittevés, „országkiárusítás” politikáját. Legalább 2012-től a putyini „orosz világ”, a dugini–karaganovi–szurkovi nemzeti erőpolitika, a Nyugattól való távolodás terepén keresi útját.
A hasonló cipőben járó Nyugat némi kárörömmel, ugyanakkor rettegéssel figyeli a világ legnagyobb nukleáris haderejével izmozó Oroszország útkeresését. Ennek fontos része lehet
Putyin imázsának állítólagos kitalálója, az ismét felbukkanó Vlagyiszlav Szurkov, az orosz elnök egykori, évekre eltűnt tanácsadója, korábbi miniszterelnök-helyettes.
Szurkov apai részről (Andarbek Dudajev) csecsen származású, orosz anyja vezetéknevét felvevő szürke eminenciás, aki többször szolgált Vlagyimir Putyin mellett. Összekötőként működhet az Oroszországban jelentős befolyású iszlám világ és a pravoszlávok között. A Szovjetunió felbomlása, az iszlám Közép-Ázsia leválása paradox módon növelte az ország lakosságában a pravoszlávok részarányát, amit a muszlim többségű részek magasabb születésszáma egyenlít ki. Közismert Szurkov és a csecsen hadúr, Kadirov barátsága.
Ukrán végjáték – orosz szemmel
Szurkov rejtélyes felbukkanása akár összefügghet az „ukrán végjátékkal”. A szélsőséges nacionalista, nemzeti jobboldali Szurkov számára Ukrajna ugyanis egy voltaképpen nem létező, mesterséges kreatúra. Ez a vonal beleillik a mostani moszkvai vezetés gondolkodásmódjába, amely szerint
Ukrajnát jelentéktelen kis kelet-európai állammá degradálják, területe tekintélyes részéből pedig a Moszkvát a Nyugattól elválasztó cordon sanitaire-t, ütközőzónát hoznak létre,
az ország délkeleti-keleti részében fellelhető, kivételes termőképességű csernozjom talaj kihasználásával agrárültetvényekkel, gyümölcsöskertekkel, marha-, sertés-, csirkefarmokkal.
Már most borítékolhatók a kereskedőfejjel is gondolkodó Trump és a hatalmi szempontok alapján működő moszkvai vezetés között az ellentétek, hiszen
az ukrajnai orosz előrenyomulás során amerikai tulajdonú földeket is bekebeleznek.
Moszkva ezt azzal is próbálja ellensúlyozni, hogy – nagyrészt ismeretlen tartalmú – ritkaföldfém-ajánlatot tesz Washingtonnak, hogy Donald Trump esetleges Ukrajna iránti elkötelezettségét e kérdésben is lazítsa.
Moszkva nem enged a céljaiból
Közben naponta elhangzik Oroszországban, hogy a Kreml véghez viszi mindazt, amit Ukrajnával kapcsolatban kigondolt.
- Így például a nacionalista-fasisztának bélyegzett Zelenszkij-rendszer teljes leépítését,
- Ukrajna megfosztását fekete-tengeri kikötőitől (Odessza, Nyikolajevszk, a Duna-delta ukrán kikötői).
- Moszkva továbbá valószínűleg nem engedi át Trumpnak az ukrán atomerőművek feletti ellenőrzést sem.
A nagy nyugati vagyonkezelők, bankok, alapok közvetett tulajdonában lévő ukrán termőföldek tetemes része az oroszok által elfoglalt területeken, továbbá Harkiv, Szumi, Poltava, Csernyigov nagymegyékben vannak. Ezeken a területeken Moszkva ütközőzónákat alakíthat ki. Hogy a terv végrehajtása napirenden van, azt a régióban megszaporodó, az északkeleti ukrán területek elleni oroszországi katonai akciók is jelzik.
