Moszkva keresi Oroszország helyét az alakuló új világrendben

Akárhonnan nézzük is, az orosz–ukrán háború vízválasztó a modern kori történelemben. Szinte valamennyi nagy- és szuperhatalom közvetlenül részt vett benne. Motívumaik persze különbözők voltak, de a közös nevező: a kinőtt, eltorzult régi világrend helyett egy újat létrehozni, amely tükrözi az új erőviszonyokat. 

Ebbe beletartozik a Globális Dél és Kína, a BRICS-országok felemelkedése és a nyugati világ fokozódó megosztottsága, Európa hanyatlása, valamint az Egyesült Államok függetlenedése az EU, illetve a NATO által meghatározott politikai-gazdasági-katonai blokktól. 

Alakul a többpólusú világrend

Korunk két fő ellenereje: Kína és az Egyesült Államok. E két katonai-politikai-gazdasági szuperhatalom határozza meg a keleti szóhasználat szerint több- (legalább két) pólusú új világrendet. A RIA Novosztyi Kreml-közeli portál a magyar Alapjogokért Központ geopolitikai elemzőjére, USA- és Oroszország-szakértőjére, Koskovics Zoltánra, annak az X-en publikált véleményére hivatkozva írja: hárompólusú, USA–Kína–Oroszország lesz a közeljövő, amely változik India egy évtizeden belüli csatlakozásával, és a következő fél évszázadban 4–7 globális hatalom jellemzi majd a világot. 

– írja az elemző.

Európa gazdasági-kereskedelmi szuperhatalom, viszont politikai-katonai szempontból nézve törpe. Oroszország katonai szuperhatalom, gazdaságilag nagyságrenddel lejjebb sorolandó a ranglistán, legfeljebb középhatalom. A nyers- és alapanyagszegény Európától megkülönbözteti a szerep, amelyet a világ legnagyobb területű, a jelen és a jövő nyers alapanyagait, természeti erőforrásait birtokló állam játszik a földgolyó tartalék csapataként. A bolygó most már elkerülhetetlen felmelegedése felértékeli az eddig az örök fagy (vecsnaja merzlota) birodalmába bezárt, potenciálisan sok millió hektárnyi első osztályú, mindeddig érintetlen termőföldet.

A szürke eminenciás ismét színre lép

Oroszország jövőbeni útja egyelőre kiszámíthatatlan. Ukrajna szétszabdalásával, Belausz Moszkvához láncolásával, a Baltikummal, Finnországgal szemben oroszországi területen ütközőzóna létrehozásával, a vele határos nagytérségek számára pozitív semlegesítésével, gazdasági hasznosításával (Északi-sarkkör, Közép-Ázsia, Kína, Japán) keresi önazonosságát. 

A Kreml láthatóan feladta a hidegháború első szakaszát jellemző gorbacsovista naiv-passzív, a jelcini semmittevés, „országkiárusítás” politikáját. Legalább 2012-től a putyini „orosz világ”, a dugini–karaganovi–szurkovi nemzeti erőpolitika, a Nyugattól való távolodás terepén keresi útját. 

A hasonló cipőben járó Nyugat némi kárörömmel, ugyanakkor rettegéssel figyeli a világ legnagyobb nukleáris haderejével izmozó Oroszország útkeresését. Ennek fontos része lehet 

Szurkov apai részről (Andarbek Dudajev) csecsen származású, orosz anyja vezetéknevét felvevő szürke eminenciás, aki többször szolgált Vlagyimir Putyin mellett. Összekötőként működhet az Oroszországban jelentős befolyású iszlám világ és a pravoszlávok között. A Szovjetunió felbomlása, az iszlám Közép-Ázsia leválása paradox módon növelte az ország lakosságában a pravoszlávok részarányát, amit a muszlim többségű részek magasabb születésszáma egyenlít ki. Közismert Szurkov és a csecsen hadúr, Kadirov barátsága. 

Ukrán végjáték – orosz szemmel

Szurkov rejtélyes felbukkanása akár összefügghet az „ukrán végjátékkal”. A szélsőséges nacionalista, nemzeti jobboldali Szurkov számára Ukrajna ugyanis egy voltaképpen nem létező, mesterséges kreatúra. Ez a vonal beleillik a mostani moszkvai vezetés gondolkodásmódjába, amely szerint 

az ország délkeleti-keleti részében fellelhető, kivételes termőképességű csernozjom talaj kihasználásával agrárültetvényekkel, gyümölcsöskertekkel, marha-, sertés-, csirkefarmokkal. 

Már most borítékolhatók a kereskedőfejjel is gondolkodó Trump és a hatalmi szempontok alapján működő moszkvai vezetés között az ellentétek, hiszen 

Moszkva ezt azzal is próbálja ellensúlyozni, hogy – nagyrészt ismeretlen tartalmú – ritkaföldfém-ajánlatot tesz Washingtonnak, hogy Donald Trump esetleges Ukrajna iránti elkötelezettségét e kérdésben is lazítsa. 

Moszkva nem enged a céljaiból

Közben naponta elhangzik Oroszországban, hogy a Kreml véghez viszi mindazt, amit Ukrajnával kapcsolatban kigondolt. 

• Így például a nacionalista-fasisztának bélyegzett Zelenszkij-rendszer teljes leépítését, 
• Ukrajna megfosztását fekete-tengeri kikötőitől (Odessza, Nyikolajevszk, a Duna-delta ukrán kikötői). 
• Moszkva továbbá valószínűleg nem engedi át Trumpnak az ukrán atomerőművek feletti ellenőrzést sem. 

A nagy nyugati vagyonkezelők, bankok, alapok közvetett tulajdonában lévő ukrán termőföldek tetemes része az oroszok által elfoglalt területeken, továbbá Harkiv, Szumi, Poltava, Csernyigov nagymegyékben vannak. Ezeken a területeken Moszkva ütközőzónákat alakíthat ki. Hogy a terv végrehajtása napirenden van, azt a régióban megszaporodó, az északkeleti ukrán területek elleni oroszországi katonai akciók is jelzik.