Trump mesterterve nem csak a globális kereskedelmet, de az amerikai pénzügyi vagyon szerkezetét is átalakítja

Szembesülve Trump elnök gazdasági lépéseivel, kritikusai a kétségbeesés és egy meglehetősen naiv vélekedés között ingadoznak, amely szerint „vámőrülete” majd magától elhal. Azt feltételezik, hogy Trump addig fújtat és dühöng, amíg a valóság le nem leplezi gazdasági érvelésének ürességét. Valójában azonban Trump mesterterve sokkal több, mint egyfajta „vámfixáció”, egy globális gazdasági terv része, amely szilárd alapokon nyugszik – bár természeténél fogva kockázatos.

Donald Trump elképzelése szerint az Egyesült Államokat kihasználja a világ, elsősorban a dollár globális tartalékdeviza-szerepe miatt. Szerinte a dollár túlértékelt, mert a külföldi jegybankok felvásárolják (a tartalékdeviza-szerep miatt), így az amerikai export versenyképtelenné válik, miközben az import olcsó marad. 

Ez gyengíti az amerikai ipart és munkásosztályt, miközben a Wall Street és az ingatlanspekulánsok profitálnak – írja blogjában Jannisz Varufakisz, akit onnan ismerhetünk (túl azon, hogy nemzetközileg is elismert közgazdász), hogy a görög kormány pénzügyminisztereként a görög adósságválság idején az utolsóként igyekezett szembeszállni az IMF, a Világbank és az Európai Bizottság (a trojka) Görögországot kizsigerelő diktátumával. 

Trump mesterterve

Trump célja egy új világgazdasági rend kialakítása, amelyben a dollár gyengébb, de továbbra is vezető deviza marad. Ennek eszközei a vámok, amelyek alapvetően nem a kereskedelmi hiány csökkentését célozzák – ennyire nem naiv az amerikai elnök –, hanem a külföldi jegybankokra próbál meg ráijeszteni, hogy csökkentsék kamataikat és erősítsék devizáikat, ezzel ellensúlyozva a vámok árnövelő hatását. 

A terv második fázisában Trump kétoldalú alkuval kívánja rákényszeríteni partnereit 

• a dollártartalékok újraosztására, 
• az ipari beruházások áthelyezésére Amerikába
• és amerikai fegyverek vásárlására. 

A világ így két blokkra szakadna: az amerikai védelmi ernyő alatt élő, engedményeket tevő országokra és a Kínához-Oroszországhoz közeledőkre. 

szembemegy az amerikai pénzügyi érdekekkel, illetve nemzetközi ellenállást szülhet – például Kína egy alternatív globális rendszer létrehozásával válaszolhat. Trump szerint Amerika csak akkor lehet újra „nagy”, ha gazdasági szuverenitását visszaszerzi, a dollárt gyengíti, és más országokat rákényszerít arra, hogy elfogadják az új amerikai szabályokat.

A mesterterv és az amerikai pénzügyi szektor

Az amerikai elnök gazdaságpolitikájának azonban van egy erős belföldi vonatkozása is. Trump tárgyalási politikáját egy katonai doktrína jellemzi a legjobban, ez a sokk és megfélemlítés (schok and awe), amelynek célja, hogy az ellenséget hirtelen, masszív és kiszámíthatatlan erődemonstrációval bénítsa meg — pszichológiai és stratégiai értelemben is. Így az ellenség elveszíti az akaratát az ellenállásra, még mielőtt a harc ténylegesen kiteljesedne. 

A vámok így a nyomásgyakorlás eszközeként szolgálnak, nem pedig végcélok. A stratégia fontos eleme az is, hogy a megfélemlítési szakaszt enyhülési szakasz követi, jó példa erre, hogy az elnök rendszeresen átmenetileg felfüggeszti a sokkolóan magas, bejelentett vámokat. Így történt ez Kína és az EU esetében is. Sokan ezt 

Alapvető félreértés azt gondolni, hogy Trump nincs tisztában a tőkepiacok logikájával, már csak azért is, mert két legfontosabb tisztségviselője, Howard Lutnick kereskedelmi miniszter és Scott Bessent pénzügyminiszter minden hájjal megkent Wall Street-i öreg rókák, az előbbi a Cantor Fitzgerald brókercég igazgatója volt, az utóbbi többek között a Soros Fund Managementnél húzott le hosszú éveket. 

A Wall Street megijedt, a kisbefektetők viszont kaszáltak

De térjünk vissza Trump mestertervére, amelynek van egy erős belföldi tőkepiaci, vagyonátrendezései vonulata is. A vámok bejelentése után az amerikai és a globális tőzsdeindexek mélyrepülésbe kezdtek, nem túlzás talán azt mondani, hogy összeomlottak. 

Amikor viszont Trump bejelentette, hogy átmenetileg felfüggeszti a gigantikus vámokat, hatalmas rali kezdődött az amerikai részvénypiacokon. 

Ezt a ralit azonban nem a Wall Street intézményi befektetői vezették, ők az óvatos stratégiát választották, inkább készpénzt tartottak, vagy aranyba fektettek. A befektetési alapkezelők habozása annak fényében érthető, hogy továbbra is nagy vita van arról, hogy az amerikai jegybank milyen ütemezésben és milyen mértékben csökkent az idén kamatot – így ennek árazása is nehézkes. 

A kisbefektetők (a Main Street) keze azonban nem remegett meg. Amikor a piac február végén meredeken esett, az egyéni befektetők vásároltak, miközben az intézmények kevés híján rekordtempóban hagyták el az amerikai részvénypiacot. A Bank of America adatai szerint a lakossági ügyfelek 2024. május 2-ig egymást követő 21 héten át vásároltak nettó értelemben részvényeket – ez a leghosszabb ilyen sorozat azóta, hogy 2008-ban elkezdték mérni ezeket az adatokat. 

Trump szólt előre

Nem lehet azzal vádolni az elnököt, hogy ne szólt volna, bejárta a világsajtót a közösségi médiában közzétett posztja: „This is a great time to buy!!! DJT” (Most kell vásárolni!!!) egyértelmű jelzés volt a részvényvásárlásra. (A DJT a Donald J. Trump rövidítése.) A Gallup legfrissebb felmérése szerint 2025-ben az amerikai felnőttek 62 százaléka rendelkezik valamilyen részvénytulajdonnal — ez lehet közvetlen részvényvásárlás vagy közvetett befektetés például alapokon, nyugdíjszámlákon keresztül. 

Vagyis egyszerűen fogalmazva: a vámháborúval Trump nemcsak a globális kereskedelmet rendezi át, hanem a lakossági pénzügyi vagyonának is adott egy hatalmas lökést: gazdagabbá tette az amerikaiak meghatározó részét. Az amerikai GDP nagyjából kétharmadát a lakossági fogyasztás adja. Így alaptalannak bizonyulhatnak a recessziót vizionáló félelmek, hiszen a lakosság pénzügyi vagyona elegendő tartalék lehet arra az időszakra, amíg a vámháborúban megszületnek a megállapodások, és kialakul egy új kereskedelmi világrend.