Úgy néz ki, nem lesz semmi a török gázközpontból

Moszkva és Ankara már három éve egymás után kijelenti, hogy érdeklődnek egy olyan projekt iránt, amely egy gázkereskedelmi platformot hozna létre Törökországban. Ám senki sem növeli a kapacitást az EU-val közös határon, a befektetőket pedig több tényező is megijeszti egy orosz szaklap szerint, amely a Bloomberg meg nevezett forrására is hivatkozik. Lehet, hogy füstbe ment a török gázközpont terve.

Saját maga alatt vágja a csövet a Gazprom

A Bloomberg úgy tudja, hogy a Gazprom a téma tanulmányozása után teljesen leállította a török ​​gázközpontról szóló megbeszéléseket a vállalaton belül és az ország kormányának képviselőivel folytatott találkozókon is. Ugyanakkor ez nem befolyásolja az Ankarával lévő kapcsolatait. Továbbra is Törökország a vezetéken érkező orosz gáz legnagyobb kék vásárlója. Azonban a Gazprom vonakodása akadályozza a társaság európai piaci pozícióinak helyreállítását. A Boomberg azt mérlegelte, hogy a projekt befagyasztása a Gazprom kudarcának, vagy Törökország veszteségének tekinthető-e elsősorban. A török vezetés ugyanis folyamatosan azt hangoztatja, hogy az országot Európa és Ázsia metszéspontjának legfontosabb gázelosztó központjává kívánja tenni.

Az orosz lap egyetért az amerikai sajtó azon érvelésével, mely szerint a török ​​gázközpontot végre „háttérbe szorították”. Az orosz gázexport növelése érdekében már 2022-ben felmerült egy török ​​gázközpont létrehozásának ötlete. 

Az Északi Áramlatot abban az évben, szeptember végén robbantották fel. Azóta mindig arról érkezik hír, hogy a tárgyalások folynak, közel a megállapodás. Tavaly júniusban már azt is jelezte A. Bayraktar török ​​energiaügyi miniszter, hogy létrejön egy vegyesvállalat a Botas és a Gazprom bevonásával Isztambulban. Egyelőre nem jött létre.

A beruházásnak több akadálya látható:

• Moszkva és Ankara még nem döntötte el, hogyan kellene működnie a platformnak.
• Korlátozott a Törökországból Görögországba és Bulgáriába vezető gázvezetékek kapacitása.
• Három év alatt sem dolgozták ki a projektet.

Hiába a gázkereskedelmi ambíció, ha nincs csővezeték

A fő akadály az, hogy az Oroszországból Törökországba haladó két gázvezeték már most is szinte folyamatosan maximális kapacitással szállít. Törökországban meglehetősen nagy az a „szűk keresztmetszet”, amelyen az Oroszországból és Azerbajdzsánból érkező gáz Dél-Európába jut. Hiába szállítana a Gazprom valahogyan több gázt az idén  Törökországba, onnan az nem juttatható tovább Európába.

A Török Áramlat évi 15,75 milliárd köbméteres kapacitásából, amely Ankarát köti össze az EU-országokkal, 15 milliárd szinte mindig foglalt. Folyamatosan ki van használva a Transzadriai Gázvezeték (TAP) évi 16 milliárd köbméteres kapacitása is. Ez a cső a Transzanatóliai Gázvezeték (TANAP) meghosszabbítása, amelyen Törökország azeri gázt vásárol. Ám évek óta húzódik a TAP bővítése is. 2022 októberében azt jelentették be, hogy a kapacitását 2027-re évi 32 milliárd köbméterre növelik, de nem lett belőle semmi. Jövő januárban talán telepítenek hozzá egy körülbelül 15 megawattos kompresszort a kipoii kompresszorállomásra, ami évi 1,2 milliárd köbméteres kapacitástöbbletet ígér. Ez kevés a török ​​gázközpont működéséhez.

Egészen más a török gázközpont előtti fő akadály

A Bloomberg szerint a fő akadályt nem a kapacitásokban, hanem az üzleti vitákban kell keresni. Ezek miatt a projektet teljesen el is lehet felejteni. A lényeg az, hogy miközben a Gazprom magáról a török ​​csomópontról szeretné a kék üzemanyagot eladni az uniós országoknak, addig Ankara, amely közvetítésből kíván bevételre szert tenni, az orosz holding részvétele nélkül. (Érdemes itt megemlíteni a Világgazdaság korábbi értesülését: a Gazprom éppen azért tett le a Kék Áramlat török szárazföldön történő továbbításáról, és váltott a tengeri Török Áramlatra, mert a török fél nem érte volna be a tranzitdíjjal: az orosz–török határon meg akarta vásárolni az orosz gázt, hogy azzal már saját maga kereskedjen. Ez nem tetszett az orosz társaságnak, ahogyan a Bloomberg értesülése szerint a mostani török elképzelés sem.)

Már senkinek sem sürgős  

A projekt további akadálya maga az európai piac viselkedése. Az Európai Unió, amelyet az Európai Bizottság és az egyes európai országok képviselnek, egyre inkább azt a javaslatot szorgalmazza, hogy 2027 végéig betiltsák az orosz gáz importját.

Ráadásul 2024-ben a török ​​elnök kizárta annak lehetőségét, hogy nagy mennyiségű orosz gázt tároljanak Törökországban, pedig ez is feltétele lenne egy jelentős elosztóközpont létrehozásának. Nyilvánvaló, hogy Ankara a tárolt gázt (amelynek mennyiségét az elmúlt években jelentősen megnövelte) saját szükségleteire szeretné fenntartani.

„Egy teljes értékű gázközpont létrehozásához vevőkre is szükség van. A Törökországból Európába irányuló gáz (beleértve az oroszt is, amely a határ átlépése után már töröknek tekinthető) egyetlen tranzitországa Bulgária. Bulgária nem ellenzi a Törökországból érkező importhoz szükséges kapacitás bővítését, de ez beruházást igényel. Erre Oroszország, tekintettel az EU-val való kapcsolatok romlásának szintjére, nem lesz képes. Törökországnak még a saját energiaszektorára sincs elegendő beruházása” – mondta Jacseszlav Miscsenko, az Üzemanyag- és Energiakomplexum Fejlesztési Stratégiai és Technológiai Elemző Központjának vezetője az Oilcapitalnak. Továbbá Ankara nem siet a gázközponttal, mivel azt eredetileg Moszkva javasolta. Már nem siet Oroszország sem, mivel Európa túl sokat tett azért, hogy a Gazprom ne számítson a piacára az elkövetkező években.