Így szakad ketté az Európai Unió, de miért keleten nagyobb a drágulás? – térkép

Nem csak a hőség, inflációs láz is fűti az Európai Unió keleti országait, erről írtunk korábban, és a júniusi magyar inflációs adatok keddi közlése után térképre is tettük, milyen látványosak a különbségek a blokk többi részével összevetve. Több szempontból gondolatébresztőnek kell lennie a szakadásnak. Az egyik kérdés: minek az árát fizetik a keletiek, és ennek törvényszerűen így kell-e lennie? A másik: megéri-e áttérni euróra a régióban, ha ilyen időszakokban az Európai Központi Bank politikája nem segít, hanem épp hogy árt – hiszen az alacsonyabb inflációjú euróövezeti „mag” az igazodási pontja. 

Nem ígérjük, hogy ebben a cikkben végleges és kielégítő válaszokat adunk ezekre a kérdésekre, de egy ráció vezette világban segít jó döntést hozni, ha megértjük a folyamatokat, és egy másfajtában is felmérni, mi jön szembe. Magyarázatunkhoz leporolunk egy magyar közgazdászról elnevezett szabályt, amelyet valamikor sokat emlegetett a világ.

Infláció, Közép-Európa: rendre magasabb a Nyugaténál, most és visszatekintve is

Először is a tények, amelyeket térképünk is szemléltet.

Az érdekességek, amelyek első látásra feltűnhetnek a pillanatképen:

1. Rendre minden országban nem kevéssel magasabb az infláció, mint a 2 százalékos euróövezeti átlag.
2. Ha kakukktojásnak tűnik egy színezett ország, valóban így is van: Ausztria valóban nem tartozik a volt kommunista blokkhoz, majdnem egy évtizeddel korábban csatlakozott az EU-hoz, mint a többiek zöme, „nyugati” országként jóval gazdagabb volt náluk, és még ma is az. Az infláció szempontjából mégis ide csapódott. Nem csak most, 2010 óta összesen hat olyan hónap volt, mikor az osztrák infláció alacsonyabb volt az euróövezeti átlagnál.
3.  Mindegy, hogy az euróövezethez tartozol az EU keleti szárnyán, vagy nem: az inflációd magasabb, mint az euróövezetben.
4.  Románia és Szlovákia inflációja még úgy is magas, hogy idén megszorításokat kezdeni kényszerültek. Az egyik euróövezeti tag, a másik nem.
5.  A térképen ez nem látszik, de Hollandia 3,1 százalékos júniusi inflációja szintén jelentősen az euróövezeti átlag felett volt, és az elmúlt 15 évből csak négy volt olyan, mikor az eurózóna alá mentek. Érdekes elemzés lehetne tehát Ausztria és Hollandia is. Témánkhoz visszakanyarodva azonban megjegyzendő, hogy a holland infláció trendszerűen lefelé ment az elmúlt hónapokban, a keletieké azonban tavaly óta trendszerűen felfelé – beleértve az osztrákokat is.

Az infláció, a régió és a magyar közgazdászról elnevezett szabály

Sokan emlékezhetnek rá, akiket érdekelt a gazdaság már az 1990-es években, hogy akkortájt sokat emlegette a sajtó a Balassa–Samuelson-hatást (BSH), amely Balassa Béla magyar közgazdászról, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem 1991-ben elhunyt professzoráról kapta a nevét.

A kommunizmusból a piacgazdaságba lépő, fejlődő Közép-Európa az elmélet kiváló tesztterepe volt, de Balassa már nem érhette meg, hogy láthassa: a szabály kiválóan működik születése régiójában. A szabály nagyon röviden: a felzárkózó országokban nagyobb az infláció, mint a fejlettekben, mert gyorsabban növekszik a termelékenységük, ami az exportszektorokban gyors bérnövekedéshez vezet, és ez átgyűrűzik más szektorokba is.

Válságok, szabályozási változások eltéríthetik a trendet, de a rendszerváltozás óta valóban azt láttuk, hogy évtizedek óta felzárkózóban lévő régiónk országainak inflációja jellemzően az euróövezeté felett volt (beleértve a kakukktojás Ausztriát is, de ők nyilván nem a Balassa–Samuelson-hatás következtében).

A vérszegény globális infláció évei után a forgatagos 2020-as években ehhez térünk vissza, és elemzendő kérdés, hogy a BSH miatt, vagy hozzá kell ehhez tenni a régiónak nagyobb fájdalmat okozó sokkokat a világjárványtól a háborún keresztül az uniós energiapolitika hiányával párosuló energiaválságig. 

Az első nagy krízis, a pandémia beütésével egy időben jelent meg Crt Lenarcic és Igor Masten tanulmánya, amely megerősítette a BSH működését 28 európai ország fejleményeit elemezve, egyben arra a következtetésre jutva, hogy a válságok eltérítik a folyamatokat, és kormányzati beavatkozásokat igényelhetnek. (Nem térünk le ebbe az irányba, de más kutatások szerint a világ más régióiban részlegesen működik vagy nem működik a szabály, Mexikóban pedig egyenesen megfordította az olajszektor hatása.)

A Balassa–Samuelson-hatás, és ami eltéríti

Válságban azóta nem volt hiány, a termelékenység a régió országaiban – Magyarországon is – legalábbis az elmúlt két évben tovább javult, de a folyamatokat rendkívül nehezen értelmezhetővé teszi az európai gazdaság látványos kínlódása, amely a külkereskedelem mellett a fogyasztást és így az inflációs folyamatokat is keményen érinti: „Kátyúba került az unió, sikerült túlságosan ráijeszteni az emberekre” – többek közt ebben a cikkünkben elemeztük ezt legutóbb.

Ami a BSH-t illeti, a mélyben tovább működhet, és ha ez így van, segíthet jobban megérteni a felfordulás ellenére is az inflációs folyamatokat. Térképünkön az is feltűnhet, hogy a régióban Szlovénia kakukktojás, mert alig haladja meg az inflációja (2,2 százalék) az euróövezeti átlagot, illetve hogy a cseh infláció – 2,9 százalék – a második legalacsonyabb a régióban. Ez az a két ország, amely a felzárkózásban a legközelebb jutott az uniós átlaghoz.

Akit nem hagy nyugton Ausztria „különcködése”: a BSH helyett náluk dióhéjban több speciális helyi tényező vezethet átlag feletti dráguláshoz, például a szolgáltatási szektor nagy súlya az árindexben, az energiár-szabályozás és az árplafonok hiánya, az erős szakszervezetek, valamint az emelkedő lakbérek.