Váratlan fordulat: az Egyesült Államok sok évtizedes feszültséget oldana fel a Kaukázusban - bérleti ajánlatot adott egy főútvonalra
Jóval többről van szó, mint egy 32 kilométeres aszfaltcsíkról – ezt az is mutatja, hogy az érintett országok egy évtizede nem tudnak megegyezni, és teljes mértékben „megfagyott” a Zangezur-folyosó ügye.
Tom Barrack, az Egyesült Államok törökországi nagykövete a múlt héten egy New York-i tájékoztatón azt mondta: ha kibérelhetjük, akkor mindegyik fél használhatja a korridort – írja a hurryjetdailynews.com. Barrack
az Egyesült Államok szerepét semleges garanciavállalóként fogalmazta meg a patthelyzet megoldása érdekében,
megjegyezve, hogy az elképzelés összhangban van a regionális stabilitás előmozdítására irányuló erőfeszítésekkel.
Kérdéses, mi lesz
Örményország azonnal elutasította a javaslatot. Nazeli Baghdasaryan kormányszóvivő szerint
Örményország nem tárgyalt és nem is fog tárgyalni szuverén területének átadásáról, a washingtoni terv sikere kizárt.
A folyosó hamar politikai témává vált: az ellenzék azzal vádolja Nikol Pashinyan örmény miniszterelnököt, hogy a Törökországgal és Azerbajdzsánnal folytatott konszolidáció érdekében elárulja a nemzeti érdekeket. Közben az egész régió harcol Moszkva befolyása ellen – jó példa erre az örmény vasút esete, ami még mindig orosz kézben van. Ugyanakkor
a Kreml immár évek óta inkább Ukrajnával van elfoglalva, nem pedig a Kaukázusi-térséggel.
Törökország inkább örül
Felismerve Oroszország „vigyázó tekintetének” eltávolodását, Ankara is egyfajta regionális hatalmi pozícióra törekszik a térségben. Támogatja tehát a folyosó létrehozását, persze diplomatikusan azért hozzáteszik: minden fél beleegyezését tiszteletben kell tartani. Megfigyelők szerint borítékolni lehetett Ankara véleményét:
miután Azerbajdzsánnal még nyelvi rokonság is van a két ország között, egyfajta pán-török kézfogást is lehet sejteni a támogatás mögött.
Jogos lehet?
Hogy jogos-e az igény, és hogy mennyire jelentene megoldást a washingtoni ötlet, azt pontosan nem lehet tudni. Annyi azonban tény, hogy a folyosó Azerbajdzsánt Örményország déli Szjunik tartományán keresztül kötné össze Nahcseván exklávéjával, azaz az Azerbajdzsánhoz tartozó, de attól területileg különálló Nahicseváni Autonóm Köztársaság fővárosával. A köztársaság nagyjából akkora, mint Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, félmillióan lakják, magas hegyek határolják – tehát nem a gazdasági ereje miatt ragaszkodik hozzá Azerbajdzsán.
Korábban, a Szovjetunión belül megvalósuló egység idején nem volt nagy jelentősége a köztársasági belső határoknak, így nem okozott problémát, hogy a területnek nincs összeköttetése Azerbajdzsánnal. A szovjet rendszer összeomlása után lett Nahicseván igazi exklávé, amelynek az ellenséges örmény–azeri viszony miatt megközelítése csak harmadik országon – Iránon – keresztül lehetséges.
Azerbajdzsán szempontjából azért kulcsfontosságú a terület, mivel itt található az egyetlen azeri–török határátkelőhely.
Tény, hogy a Zangezur-folyosó elképzelt területén 1989 óta mind Azerbajdzsán, mind Örményország blokádot tart fenn, amitől Nahicseván folyamatosan szenved. Az elmúlt évtizedekben a területcsere ötlete is felmerült, de mindkét ország lakossága erőteljesen ellenzi ezt a megoldást. Ugyanakkor a korridor kialakítása sem győzte meg az örményeket, így minden valószínűség szerint nem sikerül „feltörni a jeget”, és továbbra is fennmarad a mindkét fél számára kedvezőtlen helyzet.
Nemzetközi érdek lenne a Zangezur-folyosó
Elemzők szerint Moszkva bizonyára nem támogatja a folyosó létrehozását, ugyanis az nyilvánvalóan nem szolgál orosz érdeket. Segítségével
nagy fegyvert vennének ki a Kreml kezéből, ugyanis nem lenne lehetősége a globális ellátási útvonalak blokkolására.
Emellett, ha Örményország elfogadná a javaslatot, azzal megerősítené elkötelezettségét a nyugattal való partnerség iránt is.
