Jóval többről van szó, mint egy 32 kilométeres aszfaltcsíkról – ezt az is mutatja, hogy az érintett országok egy évtizede nem tudnak megegyezni, és teljes mértékben „megfagyott” a Zangezur-folyosó ügye.
Tom Barrack, az Egyesült Államok törökországi nagykövete a múlt héten egy New York-i tájékoztatón azt mondta: ha kibérelhetjük, akkor mindegyik fél használhatja a korridort – írja a hurryjetdailynews.com. Barrack
az Egyesült Államok szerepét semleges garanciavállalóként fogalmazta meg a patthelyzet megoldása érdekében,
megjegyezve, hogy az elképzelés összhangban van a regionális stabilitás előmozdítására irányuló erőfeszítésekkel.
Örményország azonnal elutasította a javaslatot. Nazeli Baghdasaryan kormányszóvivő szerint
Örményország nem tárgyalt és nem is fog tárgyalni szuverén területének átadásáról, a washingtoni terv sikere kizárt.
A folyosó hamar politikai témává vált: az ellenzék azzal vádolja Nikol Pashinyan örmény miniszterelnököt, hogy a Törökországgal és Azerbajdzsánnal folytatott konszolidáció érdekében elárulja a nemzeti érdekeket. Közben az egész régió harcol Moszkva befolyása ellen – jó példa erre az örmény vasút esete, ami még mindig orosz kézben van. Ugyanakkor
a Kreml immár évek óta inkább Ukrajnával van elfoglalva, nem pedig a Kaukázusi-térséggel.
Felismerve Oroszország „vigyázó tekintetének” eltávolodását, Ankara is egyfajta regionális hatalmi pozícióra törekszik a térségben. Támogatja tehát a folyosó létrehozását, persze diplomatikusan azért hozzáteszik: minden fél beleegyezését tiszteletben kell tartani. Megfigyelők szerint borítékolni lehetett Ankara véleményét:
miután Azerbajdzsánnal még nyelvi rokonság is van a két ország között, egyfajta pán-török kézfogást is lehet sejteni a támogatás mögött.
Hogy jogos-e az igény, és hogy mennyire jelentene megoldást a washingtoni ötlet, azt pontosan nem lehet tudni. Annyi azonban tény, hogy a folyosó Azerbajdzsánt Örményország déli Szjunik tartományán keresztül kötné össze Nahcseván exklávéjával, azaz az Azerbajdzsánhoz tartozó, de attól területileg különálló Nahicseváni Autonóm Köztársaság fővárosával. A köztársaság nagyjából akkora, mint Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, félmillióan lakják, magas hegyek határolják – tehát nem a gazdasági ereje miatt ragaszkodik hozzá Azerbajdzsán.
Korábban, a Szovjetunión belül megvalósuló egység idején nem volt nagy jelentősége a köztársasági belső határoknak, így nem okozott problémát, hogy a területnek nincs összeköttetése Azerbajdzsánnal. A szovjet rendszer összeomlása után lett Nahicseván igazi exklávé, amelynek az ellenséges örmény–azeri viszony miatt megközelítése csak harmadik országon – Iránon – keresztül lehetséges.
Azerbajdzsán szempontjából azért kulcsfontosságú a terület, mivel itt található az egyetlen azeri–török határátkelőhely.
Tény, hogy a Zangezur-folyosó elképzelt területén 1989 óta mind Azerbajdzsán, mind Örményország blokádot tart fenn, amitől Nahicseván folyamatosan szenved. Az elmúlt évtizedekben a területcsere ötlete is felmerült, de mindkét ország lakossága erőteljesen ellenzi ezt a megoldást. Ugyanakkor a korridor kialakítása sem győzte meg az örményeket, így minden valószínűség szerint nem sikerül „feltörni a jeget”, és továbbra is fennmarad a mindkét fél számára kedvezőtlen helyzet.
Elemzők szerint Moszkva bizonyára nem támogatja a folyosó létrehozását, ugyanis az nyilvánvalóan nem szolgál orosz érdeket. Segítségével
nagy fegyvert vennének ki a Kreml kezéből, ugyanis nem lenne lehetősége a globális ellátási útvonalak blokkolására.
Emellett, ha Örményország elfogadná a javaslatot, azzal megerősítené elkötelezettségét a nyugattal való partnerség iránt is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.