Ledolgozná az urán terén meglévő hátrányát az Egyesült Államok
Az Egyeült Államoknak növelnie kell stratégiai urántartalékát, ezzel csökkentve az orosz ellátásnak való kitettséget, valamint hosszú távon is növelve az elkötelezettséget a nukleáris energia iránt. Ezt Chris Wright amerikai energiaügyi miniszter jelentette ki néhány napja. Ezek a kijelentések a Donald Trump vezette amerikai szövetségi kormány eddigi működése alapján nem meglepők. Trump elnök ugyanis azt szeretné elérni, hogy letörje országa kitettségét a fontos nyersanyagok kapcsán a külföld irányába, emellett felpörgetné az energiaipart annyira, hogy még az európai igények legalább részbeni kiszolgálását is lehetővé tegye – írja az Origo. Ezek közé a törekvések közé pedig illeszkedik a nukleáris fűtőanyag tartalékának növelése.
Többre és még többre van szükség uránból
Az urán kritikus fontosságú üzemanyag a nukleáris energia hasznosításában. Az Origo kitér rá, hogy az Egyesült Államoknak a szövetségi adatközlés alapján 2023-ban nagyjából 14,5 ezer tonnára volt szüksége uránból az atomerőműveihez, ennek lényegében elenyésző hányadát fedezték belföldi kitermelésből (az importarány drasztikus növekedése az 1980-as évek elejére datálható). A belföldi kitermelés jelenleg messze nem képes fedezni a 94 amerikai nukleáris reaktor igényelte uránmennyiséget, mivel az ország területén egyetlen urániumbánya működik, a White Mesa Mill Utah államban (ahol ritkaföldfémeket is kitermelnek).
2024-ben az Egyesült Államok mintegy 22,6 ezer tonna uránt vásárolt, miközben belföldi termelése mindössze 307 tonna volt.
A kitettség e téren különösen Oroszország irányába erős. Az amerikai atomerőművekkel állítják elő a felhasznált villamos energia mintegy ötödét, melyekben a fűtőanyag nagyjából negyede oroszországi eredetű.
Az amerikai elmaradás a felhalmozott tartalékok mennyiségében is látszik: a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) 2024-es adatai szerint
- az amerikai atomerőművek üzemeltetői körülbelül 14 hónapra elegendő uránkészlettel rendelkeznek, míg
- az Európai Unió létesítményei 2,5 évre elegendő tartalékkal bírnak;
- a kínai atomerőművek pedig 12 évnyi, a jelenlegi termelésnek megfelelő készlettel rendelkeznek.
A belföldi urántermelés és -tartalékolás felpörgetésére vonatkozóan tett kormányzati kijelentések kapcsán több iparági szereplő máris Manhattan-terv 2.0-át emleget (noha az eredeti, 1942-ben elindított Manhattan-tervnek elsődleges célja az amerikai atombomba kifejlesztése és előállítása volt, a versenytárs hatalmakat megelőzve).
További részletek az Origo összeállításában olvashatók.
