Aláírták: Amerika rátette a kezét a világ egyik legnagyobb olajmezőjére, elátkozott helyen van – ezért páratlan kincs a Majnoon
Kétévnyi távollét után újra belép az iraki energiapiacra az ExxonMobil, a világ egyik legnagyobb olajipari vállalata. A texasi székhelyű óriás most előzetes megállapodást írt alá az iraki olajminisztériummal, a Basra Oil Companyval és a SOMO-val (State Oil Marketing Organization), mely megalapozza a dél-iraki Majnoon olajmező fejlesztését és az ország olajexport-infrastruktúrájának bővítését.
A lépés mérföldkőnek számít, hiszen az Exxon 2024 elején vonult ki korábbi projektjéből, a West Qurna-1 olajmezőről, miután a nehézkes szerződési feltételek, a politikai bizonytalanság és az alacsony nyereségesség miatt nem látta biztosítottnak a hosszú távú működést. Most azonban a cég – részben az iraki kormány új, kedvezőbb feltételeket kínáló energiapolitikájának köszönhetően – ismét lehetőséget lát az országban.
Új korszak kezdődik a Majnoon olajmezőn
A Majnoon mező Irak egyik legnagyobb olajlelőhelye, több mint 38 milliárd hordónyi becsült olajtartalékkal. A Basrától mintegy 60 kilométerre fekvő terület évek óta a világ olajóriásainak figyelmét élvezi: a Shell például 2017-ig dolgozott itt, ám a kormányzati profitmegosztás körüli viták miatt végül kivonult – írja a Bloomberg.
Az Exxon mostani megállapodása profitmegosztási és exportjogokat is tartalmaz, valamint terveket az iraki déli exportinfrastruktúra
– például a kikötők és tárolók – modernizálására. Négy, a tárgyalásokat ismerő forrás szerint a SOMO külön szerződést köt az Exxonnal, hogy tárolókapacitást biztosítson Ázsiában, valószínűleg Szingapúrban, ahol az amerikai vállalat már működtet logisztikai létesítményeket.
Az iraki kormány a megállapodást a nemzetközi együttműködés és az amerikai kapcsolatok erősítéseként értelmezi. „Ezek a megállapodások politikai súllyal is bírnak, hiszen Bagdad ezzel jelzi, hogy újra kiegyensúlyozottabb viszonyt akar kialakítani a Nyugattal” – mondta Muwafaq Abbas, a Basra Oil Company korábbi vezetője és olajipari elemző.
Irak nagy tervei az olajtermeléssel
Irak a világ egyik legnagyobb ismert olaj- és gázkészletével rendelkezik, és a második legnagyobb termelő az OPEC-en belül. A kormány ambiciózus célt tűzött ki:
a jelenlegi 4 millió hordó/nap termelést 2029-re 6 millióra növelné.
Az ország egykor akár 12 millió hordós napi termelést is megcélzott, de ezt évtizedek óta hátráltatják a bürokratikus akadályok, a korrupció, az infrastruktúra hiányosságai és a politikai feszültségek.
A mostani megállapodás nemcsak a termelés növelését segítheti, hanem az export bővítését és diverzifikálását is. Irak szeptemberben már megállapodást kötött a kurd regionális kormánnyal és több nemzetközi olajvállalattal, hogy újraindítsák a Törökországon keresztüli olajexportot, melyet 2023-ban politikai viták miatt függesztettek fel.
Az ExxonMobil közleményében megerősítette, hogy „az iraki olajminisztériummal közösen dolgozik a feltárási, fejlesztési és olajmarketing-lehetőségek felmérésén”. A vállalat ugyanakkor hangsúlyozta:
a megállapodás még nem kötelező erejű,
és a tényleges termelés megkezdéséig többévnyi technikai és kereskedelmi előkészítés szükséges.
A Majnoon mezőn a legnagyobb kihívás továbbra is a vízellátás és a mezőnyomás fenntartása, mivel az iraki olajkutak nagy része vízbefecskendezéses technológiával működik. Az Exxon várhatóan komplex műszaki vizsgálatokat és beruházásokat végez majd, mielőtt ténylegesen megkezdené a kitermelést.
Az Adria próbája az olajszállítás: folyik a számháború – műszaki és politikai érvek vihara övezi a Barátságtól való függetlenedést
A magyarországi és a szlovákiai kőolajfinomító teljesen ellátható az Adria-kőolajvezetéken – állítja a csövet üzemeltető, horvátországi Janaf társaság a hivatalos műszaki adatokra hivatkozva. Ugyanezt állítja több olajipari szakember is. A kérdés azért fontos, mert azt kell eldönteni, hogy a két ország leválhat-e biztonsággal az orosz olajat hozó Barátság (Druzsba) kőolajvezetékről vagy nem. Azonban a választ politikai megfontolások is befolyásolhatják. A leválás mellett ugyanis nemcsak az szól, hogy az Adria a Barátság stabil alternatívája lehet, hanem az is, hogy ezzel szankcionálható az Ukrajnát megtámadott Oroszország. Ellene pedig, hogy míg az Adria kapacitása esetleg szűkös, és a használata más kockázatot is rejt, a Barátság már bevált, használata komoly gazdasági előnyökkel jár.
