Elkerülhető, hogy választanunk kelljen a mélytengeri bányászat és a tengeri halételek között
A Nature Communications folyóiratban megjelent friss tanulmány a mélytengeri bányászat és az óceáni ökoszisztémák kockázataival foglalkozik. A Hawaii Egyetem SOEST intézetének (föld- és óceántudománnyal és technológiával foglalkozó kutatóinézet) szerzői munkájukban arra figyelmeztetnek, hogy a mélytengeri bányászatból származó üledékfelhők jelentősen veszélyeztethetik az óceán úgynevezett „szürkületi zónáját” (200–1500 m mélység), amely kulcsszerepet játszik a tengeri táplálékháló és a karbonkörforgás működésében – írja az Origo.
Fotó: Unsplash
Mélytengeri bányászat: hiányzik az egységes hulladékkezelési szabályozás
A lap a tanulmányt bemutatva arról ír, hogy a kutatók a Clarion–Clipperton-zónában (CCZ) végeztek modellezéseket. A nagyjából 1,5 millió km2-nyi terület Hawaii és Mexikó között húzódik, a Csendes-óceán környezetgazdálkodási területe, amelyet a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság kezel. A modellezések szerint az üledékplumák a vízrétegekben megtalálható planktonokok jelentős arányát (akár 50-60 százalékát) is érinthetik, miközben a természetes táplálékforrásokat tápanyagszegény, „üres kalóriás” részecskékkel hígítják.
Ez a hatás láncreakciót indíthat a teljes táplálékláncban, befolyásolva a halak, tintahalak és más középvíz-rétegi szervezetek túlélését.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a mélytengeri ökoszisztémák különösen érzékenyek az ilyen típusú zavarokra. Ezeket a zavarokat csak súlyosbíthatja a nem megfelelően kezelt, tengeri bányászatból származó hulladék.
Ám a mélytengeri bányászattal járó hulladéklerakás szabályozása jelenleg hiányos, miközben a CCZ területén is megindultak a bányászati feltárások.
Ennek mozgatórugója az, hogy az ásványkincsek iránti globális kereslet (réz, nikkel, kobalt, lítium, ritkaföldfémek) az energiaátmenet miatt meredeken nő
A hulladékkezelési módszerekre azonban továbbra sincs egységesen érvényes szabályozás, miközben a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint
- a réz és ritkaföldfémek iránti igény 40 százalékkal,
- a nikkelé, kobalté és lítiumé pedig rendre 60, 70, illetve és 90 százalékkal fog emelkedni a közeljövőben, különösen a tiszta energiák iparága miatt.
Ezekben az ásványkincsekben a tengerfenék különösen gazdag, kitermelésük számos helyen gazdaságosan megoldható. Ennek előfeltétele lenne a hulladékkezelési megoldások és eljárások szabályozása.
„A mélytengeri bányászat még nem kezdődött meg ipari léptékben” – idézi a lap Brian Popp-ot, a tanulmány társszerzőjét, a SOEST földtudományi professzorát. A kutató szerint most még van lehetőség arra, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a mélytengeri bányászat hulladékkezelési kérdéseivel kapcsolatban.
További részletek az Origo cikkében olvashatók.
