A háború és az infláció általában az arany barátja - miért nem működik most ez a stratégia?
A geopolitikai feszültségek, a háborúk, az elszabaduló olajárak által okozott inflációs fenyegetés a hagyományos közgazdaságtani elméletek értelmében az arany eszeveszett drágulásához kellene, hogy vezessenek.
A sárga nemesfém tökéletes alkalmat kapott arra, hogy bizonyítsa szerepét mint az infláció és a geopolitikai kockázatok elleni védelem eszköze. Ehelyett összeomlott az árfolyama: csütörtökön egy ponton 14 százalékkal volt alacsonyabb annál a szintnél, ahol az izraeli-amerikai Irán elleni háború kezdete előtt állt.
A befektetők jobban jártak volna a legkisebb mikrokapitalizációjú részvényekkel, mint ezzel a hagyományos „biztonságos menedékkel”
– írja a The Wall Street Journal elemzése.
Vannak persze technikai magyarázatok arra, miért nem teljesítette az arany az ígéretét, de ezek nem igazán állják meg a helyüket. A probléma ugyanaz, ami minden alkalommal gondot okoz, amikor a befektetők divatos eszközökbe menekülnek: a többi befektető. Egyszerűen fogalmazva: az arany az elmúlt évben rendkívül népszerűvé vált, így amikor kitört a háború, kézenfekvő volt eladni – akár óvatosságból, akár az adósságok csökkentése miatt.
Kifogások
Az arany dollárban van árazva, és a dollár jelentősen erősödött az iráni bombázások kezdete óta, részben azért, mert az Egyesült Államok nettó energiaexportőr. Ez elvileg közvetlenül árt az aranynak és más, dollárban jegyzett globális eszközöknek is.
Az arany árfolyama a dollárerősödés ellenére jelentősen
- esett brit fontban (11 százalék),
- euróban (10 százalék) és
- jenben is (11 százalék) is.
A csütörtöki nap újabb teszt elé állította a sárga fém árfolyamát: a dollár gyengült, ami elvileg segítené az arany árát. Ennek ellenére az arany az eddigi legrosszabb napját produkálta a háború alatt, közel 6 százalékos eséssel. A kövekteztetés: a dollár árfolyamának változása legfeljebb csak kis részben magyarázza az árzuhanást.
Kamatok és infláció
Az arany általában érzékeny a reálkamatokra (inflációval korrigált kamatokra). Ha infláció elleni védelmi eszközként tekintünk rá, akkor az alternatív költsége az, hogy lemondunk a biztonságos, inflációkövető állampapírok (TIPS) hozamáról. Emögött a következő logika áll: ha a hozam nő, az arany kevésbé vonzó, és csökken az árfolyama.
A hozamok valóban emelkedtek, ami azt jelenti, hogy a piac magasabb rövid távú inflációt áraz, a Fed várhatóan nem csökkenti, sőt akár emelheti is a kamatokat. Ez indokolhatná az arany gyengülését — de nem teljes mértékben. Korábban az arany és a TIPS-hozamok ellentétesen mozogtak, de ez a kapcsolat felbomlott, amikor az arany ára megugrott. Az utóbbi időben részben visszatért ez az összefüggés, de csak az esés kis részét magyarázza.
A valódi ok: mindenki az arany piacán tolong
A legjobb magyarázat az, hogy az arany „túlzsúfolt trade” lett. Ahogy a részvényeknél is: ami a háború előtti hónapokban a legjobban emelkedett, az esett a legnagyobbat, amikor a befektetők visszavonultak. Egyes befektetők hitelből növelték pozícióikat. Amikor csökkentették a kockázatot, akkor viszont eladták, amit birtokoltak, visszavásárolták a shortolt eszközöket. Ez szokatlan árfolyammozgásokat okozott.
Nem tudni pontosan, mennyi hitelből vett arany volt a rendszerben, de egyértelmű, hogy sok spekulatív tőke áramlott az aranypiacra az elmúlt évben. Ezt mutatta például az SPDR Gold Shares ETF erős kereslete is.
Ahogy a spekulánsok visszavonulnak, az arany természetes módon gyengül.
A jegybanki vásárlások és az iráni háború
Az arany emelkedése részben annak köszönhető, hogy a jegybankok a dollár helyett aranyba tették tartalékaikat, különösen azután, hogy Oroszország devizatartalékait befagyasztották az ukrajnai invázió után. A jegybanki vásárlások más befektetőket is bevonzottak.
Az iráni háború viszont új helyzetet teremt.
A devizatartalékok célja, hogy egy ország finanszírozni tudja az importját válság idején. Az iráni konfliktus a Nemzetközi Energiaügynökség szerint: „a globális olajpiac történetének legnagyobb ellátási zavarát” okozta. Ez azt jelenti, hogy az olajimportőrök most kénytelenek elkölteni tartalékaikat, nem pedig növelni őket. Így kevesebb aranyat vásárolnak. Az Öböl menti olajexportőr országok pedig, ha nem tudnak záros határidőn belül exportálni a Hormuzi-szoroson keresztül, akkor szintén aranyeladókká válhatnak, hiszen az olajbevételekből finanszírozzák grandiózus beruházásaikat.
Hasonló hatás érvényesülhet egyébként a lakossági piacon is, különösen Indiában és Kínában, ahol az aranytartásnak nagyon erős kulturális hagyománya van. Ha az olajár emlekedése megterheli a gazdaságot, sokan kénytelenek aranyat eladni megélhetésük érdekében.
Az amerikai lap elemzése szerint ugyanakkor ezek a tényezők valószínűleg átmenetiek. Idővel, ha a „tömeg” kivonul, az arany árfolyamát ismét a hagyományos, alapvető tényezők határozhatják meg, vagyis az infláció, a kamatok, és a geopolitika. A több ezermilliárd dolláros kérdés csak az, hogy ehhez mennyi eladó szükséges. Ha köztük jegybankok is vannak, akik nagy tételben adnak el, akkor az arany ára még jóval tovább eshet, mielőtt visszanyeri korábbi fényét.
