Iráni háború: több milió vendégmunkás ragadt a térségben, senki nem tudja még, merre indulnak
Az iráni háború kereszttüzébe szinte az egész Közel-Kelet belekeveredett, aminek a hatásai világszerte érezhetőek lesznek. A piaci hatásokról már sok szó esett, legyen szó az olajról és a földgázról vagy épp a műtrágyáról és az alumíniumról, ám a konfliktus hullámai az emberek szintjén is messzire érnek.
A vendégmunkások a küldő és a fogadó országnak is jó üzletet jelentettek
Az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) országaiban a munka oroszlánrészét vendégmunkások végzik, akik a légiforgalom lezárása miatt haza sem tudnak térni könnyedén. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint a térség országaiban a munkaerő 76-95 százalékát a migránsok adják, akik gyakran kifejezetten mostoha körülmények között dolgoznak. Ugyanakkor a küldő országok gazdaságát gyakran segítik a vendégmunkások által hazautalt pénzek.
A legextrémebb példát talán Nepál jelenti, ahol az ország GDP-jének több mint negyede származik a hazaküldött pénzekből, de a Fülöp-szigetekben is mintegy 10 százalékot ér el ez az arány.
A legtöbb vendégmunkás Dél- és Délkelet-Ázsiából érkezik a régióba, és nélkülük az élet szinte leállna ezekben az országokban. Az Al-Dzsazíra összefoglalója szerint a GCC 62 millió lakosának több mint a fele, 35 millió fő vendégmunkás, akik sokszor a munkáltató által kontrollált kefala-rendszer keretében érkeznek az öbölmenti országokba. Ez óriási hatalmat ad a munkáltató kezébe, az ilyen módon alkalmazott dolgozók vízuma a vállalathoz kötött, de még az ország elhagyásához is munkáltatói engedélyre van szükségük. A legtöbben a következő országokból érkeznek:
- India: 9 millió
- Banglades: 5 millió
- Pakisztán: 4,9 millió
- Egyiptom: 3,3 millió
- Fülöp-szigetek: 2,2 millió
Nehéz az evakuáció az iráni háború árnyékában
Az iráni háború miatt azonban több küldő állam is evakuációs járatokat indított, ám a kimenekítés nem egyszerű. Az Alhurra tudósítása szerint március 1.-7. között például 9 millió, a térségben dolgozó indiaiból csak 52 ezer fő tért haza. A vendégmunkások távozása ráadásul óriási károkat is okozhat az öbölmenti országok gazdaságainak, ezért az országok mindent megtesznek azért, hogy maradásra bírják a dolgozókat.
Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy a térség országainak gazdasága a migráns munkaerőn alapul.
Azonban a küldő országoknak sem egyértelműen érdeke a dolgozók hazahozása, hiszen óriási összegek folynak be az anyaországokba a hazautalásokból. A munkaerő iránti keresletet mérsékelheti, hogy a térség országai a Goldman Sachs elemzése szerint súlyos recesszióra számíthatnak, így számos hazatérni képtelen vendégmunkás is elvesztheti megélhetését.
A legközelebbi párhuzamot talán az első öbölháború jelentheti, amikor Irakból és Kuvaitból mindössze két hónap alatt másfél millióan menekültek el az ILO adatai szerint. Akkor a helyzet rendeződése hosszú időt vett igénybe. Bár a régióban több ország tett lépéseket annak érdekében, hogy a belföldi állampolgárok részvételét növelje a munkaerőpiacon, a vendégmunkások kiváltása csaknem lehetetlen, főleg olyan országokban, mint Katar vagy az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait, ahol a lakosság 80-90 százaléka bevándorló.
