Maga alá vágott az ECB

Az ECB tegnap 25 bázisponttal csökkentette irányadó kamatait, 4,5 százalékra. Ezzel gyakorlatilag sokkolta a piacot, hiszen a Reuters által előzetesen megkérdezett ötven elemző közül mindössze három válaszolta, hogy kamatvágásra számít. Sőt, az ECB tisztviselői még a tanácsülésre menet is azt nyilatkozták, hogy nem lesz mérséklés.
Wim Duisenberg meglepően furcsa magyarázattal indokolta a döntést. A közös központi bank elnöke a tanácsülés utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy a módosított M3 (a tágabb értelemben vett pénzmennyiség) adatok kedvező kilátásokat tükröznek. Az ECB ugyanis újabban a nem rezidensek pénzpiaci eszközeit már nem számítja az M3 aggregátumba, így a márciusi 5 százalékos növekedést 4,4-re korrigálták. Ebből, mint a monetáris rendszer első pilléréből pedig arra következtetnek, hogy az infláció alacsonyabb lesz az általuk véltnél. Ehhez még hozzátették, hogy a száj- és körömfájás áremelő hatása és az olajár jelenlegi szintje várhatóan csökken az év második felében, ami jelentősen mérsékli a gazdaságra nehezedő inflációs nyomást. Bár azt hangsúlyozták, hogy az infláció minden valószínűség szerint az idén már nem csökken 2 százalék alá.
Ez a magyarázat -- ha igaz is -- csak fokozta a piac nyugtalanságát. Egy az átláthatóságot és hitelességet zászlajára tűző jegybanktól ugyanis a piaci szereplők elvárták volna, hogy egy ilyen horderejű változásról időben informálja őket.
Tovább bonyolítja a képet, hogy a jövő héten publikálandó harmonizált inflációs adatot a márciusi 2,6 százalék után 2,8-re várják az elemzők. Mint ismeretes, az ECB által folytatott monetáris politika elsődleges célja az infláció 2 százalék alatt tartása.
Független megfigyelők szerint a kamatcsökkentés hátterében az egyre fokozódó nemzetközi nyomás és az ezt erősítő múlt heti gyenge német makroadat áll. Duisenberg egyébként tagadta ezt.
Az ECB tehát a növekedés kontra infláció visszafogása csatából hirtelen a növekedést hozta ki győztesnek. A Deutsche Bank szerint attól tartottak, hogy a vezető ipari országok jegybankjai közül egyedül ők mérték fel rosszul a bővülési esélyeket, és ezzel a kamatcsökkentéssel magukat akarták bebiztosítani.
A legfontosabb fejlemény azonban mindenképpen az, hogy az ECB óriásit veszített hitelességéből. Az általa alkalmazott monetáris politikai rendszernek (inflation targeting) márpedig alapfeltétele lenne a jegybanki kredibilitás. Azzal, hogy saját nyilatkozataiakkal szöges elentétben éppen akkor nyúltak a kamatokhoz, amikor arra végképp senki sem számított, éppen ezt ásták alá.