Egyetlen fontosabb részvény sem tudott emelkedni az idén

Minden korábbi várakozást alulmúló forgalmi adatokat produkált az idei év első felében a Budapesti Értéktőzsde részvénypiaca: a brókerek hat hónap alatt mindössze 781 milliárd forint értékben kötöttek üzleteket.
Mint emlékezetes, a részvénykereskedelem 1996-ban kezdett felfutni, a külföldi befektetők tömeges megjelenése akkor exponenciálisan növekvő forgalmat és szárnyaló árfolyamokat hozott. Az 1995-ös 44 milliárd után 1996-ban 245, egy évvel később pedig 1436 milliárd forint volt a forgalom. Az ázsiai, majd az 1998-as orosz válság sokak számára emlékezetes árfolyamzuhanásokat hozott, a tőzsdei forgalomnak azonban jót tettek a rendkívüli események. A pánikszerűen eladó külföldiek hatalmas forgalomhoz segítették a börzét. Később, a piacok megnyugvásával és az árfolyamok emelkedésével a külföldi befektetők ismét tömegesen vásároltak, ami szintén jót tett a forgalomnak. Mára már tudjuk, hogy a legnagyobb árfolyam-ingadozásokat hozó 1998-as év bizonyult a rekordesztendőnek forgalmi szempontból is: 3460 milliárd forint értékben kereskedtek az alkuszok.
A tőzsde az ugrásszerű növekedést látva ekkor már megkötötte a szerződést az új kereskedési rendszer beszerzésére. A korábbi rendszer ugyanis kapacitása határán működött, rendszeresek voltak a technikai szünetek a kereskedésben. Az már a sors csúnya fintorának tekinthető, hogy mire az új, MMTS rendszer munkába állt, a forgalom elkezdett csökkenni, s hamarosan olyan szintre esett, melyet a régi rendszer is kényelmesen kezelni tudott volna. Ugyanakkor igazságtalanság lenne a tőzsde akkori vezetőit megvádolni pénzszórással: a döntés idején ugyanis nem akadt ember a piac környékén, aki akár csak azt meg merte volna kockáztatni, hogy a forgalom kismértékben csökken majd az új évezred kezdetére.
Az 1999-es évben a részvénypiaci összforgalom lényegében akkora volt, mint a ''98-as rekordévben, azonban 40 százalékkal nőtt a megkötött üzletek száma. Ez arra utalt, hogy a nagybefektetők hatalmas tételes kötései egyre inkább háttérbe szorultak, és teret nyertek a piacon a kisbefektetők. Ez volt az az év, amikor a legtöbb magánbefektető kereskedett a piacon: 2000-ben zárult le végleg azon kibocsátások sora, amikor a kisbefektetők kedvezménnyel juthattak hozzá a legpatinásabb magyar tőzsdei cégek privatizációja során azok részvényeihez.
A tavalyi évben a tendencia egyáltalán nem változott: az összforgalom kismértékben csökkent, ugyanakkor ismét nőtt az üzletkötések száma. Az éven belüli trend uyganakkor itt már egyenesen vészjósló volt: az év eleji, akkor még szokásosnak tekintett fellendülés meg is érkezett, majd elkezdődött a forgalom lassú, fokozatos csökkenése, ami a mai napig sem állt meg. Az, hogy a tavalyi évben az előző esztendőhöz képest csak kismértékben csökkent a részvénypiac összforgalma, nagyban a felvásárlásoknak volt köszönhető. Jórészt piaci vételekkel szívta ki a Mol, illetve az orosz--osztrák befektetői csoport a TVK-részvények nagy részét a piacról, és az OMV is a tőzsdén szedte össze, illetve kötötte át közel 10 százalékos Mol-pakettjének nagy részét.
Az idén azonban már nem maradt olyan esemény, mely a befektetőket a magyar piacra vonzotta volna. Óriási fordulat következett be egy év alatt: 2000 elején még sorozatban lehetett hallani a feltörekvő piacok reneszánszáról szóló külföldi alapkezelői nyilatkozatokat, fél évvel később pedig már egyöntetű volt a vélekedés, hogy ezeken a piacokon vigyázni kell, Magyarország pedig különösen rizikós terep. Az országspecifikus magyarázatok között előkelő helyen állt az, hogy az orosz válság után a tőzsdei cégek nagy része nem tudta már olyan mértékben növelni eredményét, mint amilyenre az elemzők számítottak. Másodsorban a kormány piacidegen lépéseit, a gáz-, illetve a gyógyszerárkérdésben tanúsított magatartását hozták fel indokként a szakértők. Mindez ráadásul pont akkor következett be, amikor a fejlett piacokon is komoly veszteségeket szenvedtek el a befektetők a technológiai buborék látványos kipukkadása nyomán. A fejlett tőzsdék bizonytalansága közben pedig egyre kevesebben mertek a feltörekvőkre merészkedni. Régiónkat az sem tette vonzóbbá, hogy időről időre érkeztek Törökországból olyan rossz hírek, melyek az orosz válság, illetve az akkor bekövetkező pánikszerű eladási hullám rémképét idézték fel a befektetőkben. Az alapvetően kedvezően alakuló hazai makromutatók már nem keltették fel a külföldi befektetők érdeklődését, és látványosan feledésbe merült a konvergenciaelmélet is. (E szerint az uniós csatlakozás előtt álló országok a feltörekvő és a fejlett piac közötti átmeneti, úgynevezett konvergáló kategóriába tartoznak, és sokkal inkább a befektetői érdeklődés előterébe kerülhetnek, mint más feltörekvő tőzsdék.)
Az idei évben szinte hónapról hónapra csökkent a forgalom, és az árak is inkább lefelé csorogtak. A külföldi alapok teljesen elfordultak a magyar piactól, egyetlen olyan papír maradt, melyet a mai napig említésre méltó érdeklődés övez: a Matáv. A Molra csak időnként, egy-egy gázüzletág-eladással kapcsolatos pletyka idején figyelnek jobban a befektetők, a Richter és az OTP esetében viszont annyiban elégedettek lehetnek, hogy a vételi érdeklődés hiánya az eladói oldal hiányával párosult.
Az idei első fél év legsiralmasabb adata a forgalom drasztikus csökkenése mellett az, hogy a fontosabb részvények között egy sem akadt, mely meg tudta volna őrizni árfolyamát. Táblázatunkból jól látszik az is, hogy az elmúlt öt évre visszatekintve az OTP bizonyult a legjobb befektetésnek, míg a kisebb cégek papírjaival hosszabb távon is szépen lehetett bukni. Pedig 1996 nyarán még épphogy csak elkezdődött a nagy hossz.
Ma a külföldi alapok többségét egyáltalán nem érdekli a magyar piac, és igen rossz jel az, hogy a magyar cégeket évek óta elemző befektetési bankok is sorra vonulnak ki a régióból. A korábban oly aktív külföldi alapok egyre kevesebbet kereskednek. A folyamat öngerjesztőnek látszik: a forgalom csökkenése nyomán a korábbi blue-chipek piacán egyre kisebb mennyiségekhez lehet csak hozzájutni az ár nagymértékű elmozdítása nélkül: Richterből például a brókerek szerint manapság egy 20-30 ezer darabos pakett megvásárlása vagy eladása csak az árfolyam 500-600 forintos elmozdításával kivitelezhető egy átlagos napon. A csökkenő likviditás pedig újabb és újabb potenciális befektetőket riaszthat el a piactól, hiszen egyetlen alap sem vállalja fel szívesen azt a kockázatot, hogy ha ki akar szállni befektetéséből, akkor a piacinak tekinthető árnál csak jóval alacsonyabban tudja értékesíteni a papírokat.
Szerencsére a Matáv ma már egyre kevésbé számít kis magyar feltörekvő részvénynek: több ágazati befektető portfóliójában megtalálható, árfolyama pedig egyértelműen együtt mozog a nemzetközi telekomindexekkel. Várható tehát, hogy ha a külpiacokon a befektetők ismét fantáziát látnak a távközlési papírokban, akkor az a Matáv árfolyamát, illetve forgalmát is elmozdíthatja felfelé. A többi blue-chip esetében nincs ennyire éles korreláció a külpiacokkal, így teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor kezd emelkedni forgalmuk, illetve mikor érkezik olyan befektető, aki a jelenlegi árszintnél magasabban is hajlandó vásárolni belőlük. Sajnos gyors fordulatra a jelen helyzetben minimális az esély.