Rekordot várnak az orosz aranytermelők

Az orosz aranytermelés jövőre 170 tonnát érhet el, ami 11 százalékos bővülés lenne a folyó évben várható mennyiséghez képest. Az idei első kilenc hónapban máris 116 tonnát termeltek, 9,4 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában. A helyi bányaunió ezért 2 százalékkal felfelé (153 tonnára) módosította az idei becslését -- jelentette a Bloomberg. (A tavalyi tényleges mennyiség 143 tonna volt.) A még mindig meglevő feketegazdaságot is figyelembe véve, a teljes idei kínálat mintegy 168 tonnás szintre duzzadhat.
A Szovjetunió széthullása után az éves orosz termelés még 160 tonna volt, ám azután hanyatlani kezdett, és 1997-ben 105 tonnás mélyponton landolt. Később fordult a trend, amit elősegített a bányavállalatok adóterheinek mérséklése. Az idén nyáron újabb ösztönzést adott -- főleg a nagy távol-keleti bányavállalatoknak (Omolon és Vimpel) -- az arany és ezüst kiviteli szabályait egyszerűsítő elnöki rendelet. Eszerint az orosz termelők a jövőben közvetlenül exportálhatnak aranyat és ezüstöt. Igaz, aranyat csak akkor, ha előbb leszállították az állam által igényelt mennyiséget. (Eddig kizárólag csak az orosz állami nemesfém- és drágakőtartalékokat felügyelő szervezetnek -- Gohran --, vagy a helyi bankoknak adhatták el a készleteiket.) Az aranyból és ezüstből készült ékszerek, valamint az e nemesfémeket tartalmazó -- műszaki felhasználásra szánt -- alapanyagok exportját pedig minden korlátozás alól mentesítették.
Emellett az orosz bányák immár közvetlenül adhatnak el aranyat a magánbankok részére, ami megkönnyíti az új lelőhelyek kitermeléséhez szükséges rövid lejáratú hitelek felvételét. Az új bányák beindítása azért is lendületet adhat a helyi aranytermelésnek, mert tovább csökkenti a nehezen kinyerhető hordalékos arany részarányát. Ez utóbbi az öt évvel ezelőtti 85 százalékkal szemben jelenleg már csak mintegy 50 százalékot tesz ki a teljes orosz kínálatban.
Ám Oroszország termelése még mindig messze elmarad a vezető termelőkétől: Dél-Afrikáétól, az USA-étól, valamint Ausztráliáétól.
A világ aranytermelésének jelenleg még több mint 80 százalékát az ékszerkészítők vásárolják fel. A befektetői kereslet lényegesen visszaesett az utóbbi években, amely trendet a jelek szerint még a mostani bizonytalan világpolitikai és -gazdasági helyzet sem tudta tartósan megfordítani. A globális keresletnek és ezzel a világpiaci áraknak hosszabb távon csak csak a felhasználási terület bővülése adhat új lendületet.
Az aranyárak az utóbbi években rendkívül nyomottá váltak, főleg a dollárárfolyam erősödése és a jelentős központi banki eladások myomán. Az árakat csak ideig-óráig emelte 300 dollár fölé a 15 európai jegybank 1999 őszi washingtoni megállapodása, miszerint a következő öt évben összesen csak kétezer, azaz évi 400 tonna aranyat értékesít vagy kölcsönöz a készleteiből. (Erre azért volt szükség, mert nem sokkal korábban már húszéves -- 252 dolláros -- mélypontra zuhant a londoni árszint.) Azóta a tőzsdei árak jórészt messze elmaradtak még a 300 dolláros szinttől is.
A szeptember 11-i terrortámadások után ugyan újra megélénkült a befektetői kereslet, és mintegy 20 dollárral emelkedtek az árak, ám a lendületük nem tartott sokáig.
A múlt héten mintegy 10 dollárral süllyedt a tőzsdei troy unciánkénti árszint (1 troy uncia = 31,1 gramm). Londonban így jelenleg már csak 281 dollár körül mozognak az árak. A kereskedők így elsősorban az ékszerforgalom idényjellegű erősödésétől várják az árak újabb szilárdulását, főleg Ázsiában. A távol-keleti és indiai piac múlt heti élénkülése mindenestre meggátolta, hogy az aranyárak ismét a lélektanilag fontos 280 dolláros határ alá essenek.