BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Fejezetek a befektetési alapok történetéből

A tőketulajdonosok nagy része már régen is felismerte a "sok kicsi sokra megy" elvét, ami lényegében a kollektív vagyonkezelés alapvető mozgatórugója. Bár a befektetési alapok gyökerei évszázados múltra nyúlnak vissza, azonban igazi fejlődésnek csak az 1900-as évek második felében indultak. Ennek ellenére mára a tőkepiacok meghatározó szereplői lettek. Kétrészes sorozatunk első fejezetében a befektetési alapok kialakulását és fejlődését a kezdetektől a múlt század közepéig tekintjük át.

A pénzügyi élet meghatározó szervezeti formái közül több is Angliában vagy az Egyesült Államokban jött létre, de a befektetési alapok először Hollandiában alakultak. Már a középkorban is fejlett tőkepiaci kultúrával rendelkező országban a XVII. században I. Vilmos közreműködésével hoztak létre először mai értelemben vett befektetési társaságot. A cél akkor is az volt, hogy a viszonylag kis tőkével rendelkező befektetők a méretgazdaságosság által könnyebben megvalósítható diverzifikáció alapján csökkentsék egyedi kockázatukat.

Természetesen később Angliában és az Egyesült Államokban is megjelent ez a forma. Londonban 1868-tól datálódik a Britain's Foreign Colonial Government Trust, míg az óceán túlsó partján az I. világháborút követő gazdasági fellendülés után jelentek meg. Az első zárt végű befektetési alap 1924-ben indult Amerikában, amikor a Dillon, Read & Co. brókercég nyilvánosan bocsátotta ki a US & Foreign Securities Corporation részvényeit. Ugyanebben az évben Massachusetts Investors Trust (MIT) néven megszületett az első nyílt végű alap is. Az év végére a MIT-nek már 200 tulajdonosa volt, és az alap eszközértéke megközelítette a 400 millió dollárt.

Az úttörő kezdeményezés sikere sokak érdeklődését felkeltette. Bertalan Imrének a Pénzügyi Szemlében megjelent korábbi tanulmánya szerint az Egyesült Államokban 1929-re már a százat meghaladó alap működött, bár ezek között akkor még számukat és tőkeerejüket tekintve is a zárt végű konstrukciók domináltak.

Az 1929-es tőzsdekrach és az azt követő gazdasági válság természetesen ezt a piaci szegmenst is komoly mértékben sújtotta. A legnagyobb veszteséget az addig oly népszerű zárt végű termékek tulajdonosai szenvedték el, hiszen ezek jegyeit nem lehetett visszaváltani, a tőzsdén pedig nem vagy csak hatalmas veszteséggel lehetett eladni. Ezek után nem meglepő, hogy a befektetők egyre inkább a nyílt végűeket részesítették előnyben, bár a piac fellendülésére egészen 1940-ig kellett várni. Az ekkor hatályba lépett Investment Company Act (ICA) megfelelő garanciális hátteret írt elő a működéshez.

Fortolóczki István

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.