Biztosak a régi mesterek
Az elmúlt negyven év vizuális kultúrájának irányelvei a rendszerváltás utáni években a műkincspiacon is erősen éreztették hatásukat. A 1990 körül felpezsdülő hazai műkereskedelemben eleinte a realista, akadémikus modort követő mesterek értek el kimagasló eredményeket. Ez a folyamat a kilencvenes évek második felétől megváltozott. A nyugati-európai ízlésvilágban eluralkodó szecesszió- és art deco-imádattal párhuzamosan, az újabb nevek és stílusok befuttatásának köszönhetően, egyre inkább a századforduló és a 20. század első felének lágy, tárgyilagos irányzatai felé fordult a gyűjtők és befektetők figyelme.
A ma már az érdeklődés homlokteréből kikerült, 17. századi barokk festmények, szobrok, vagy akár a 19. század végének akadémista festményei mindenesetre biztonságos és kiszámítható lehetőséget nyújtanak a műkincspiacon befektetni vágyók számára. Szemben a sokszor megmagyarázhatatlan árkülönbségeket produkáló 20. századi mesterek alkotásaival ezek az alkotások szinte "borítékolható módon", kiegyensúlyozott árakon kelnek el a nagy budapesti árveréseken. "Antik" művek vásárlása esetén a tulajdonosoknak le kell mondaniuk a merészebb, néhány év alatt a vételár dupláját is meghaladó profitról. Ezzel szemben az ilyen alkotások értéke az egyes divatok hullámaitól függetlenül, hosszú távon is biztosan, évente 10-20 százalékkal emelkedhet.
A 15-19. századi alkotások közül a budapesti árveréseken elsősorban a 19. századi német és osztrák területekre lokalizálható romantikus és plein-air tájképek, életképek a legkedveltebbek. A hasonló témájú, de ritkábban előforduló magyar akadémikus művészeink, mint például Telepy Károly, Ligeti Antal, Brodszky Sándor, vagy éppen id. Markó Károly és András alkotásai már többmilliós nagyságrendű értéket képviselnek. Miként a 16., 17. és 18. századi reneszánsz vagy barokk alkotások is, melyek közül az igazán kvalitásos olasz, flamand, vagy németalföldi darabok az idősebb Markó Károly festményeinek árával vetekednek. Ez utóbbi, a reneszánsz és barokk műtárgyak ma még meglehetősen ritka előfordulását a közeljövőben az is elősegítheti, hogy a nyugat-európai recesszió és a kedvező behozatali vámszabályok hatására egyre több "antik" festmény és szobor érkezik hazánkba.
