A műanyagipari társaság jó esélylyel pályázhat a Budapesti Értéktőzsde legalulértékeltebb vállalata címre. Az 1997-es délkelet-ázsiai válság előtti csúcsponttól jelenleg 87,5 százalékkal van elmaradva a Pannonplast kurzusa. Kétségtelen, hogy a világgazdasági növekedés utóbbi években tapasztalható lassulása a magyar vállalati átlagnál érzékenyebben érintette a Pannonplastot, s a cég jövedelmezősége alaposan viszszaesett. Azonban fundamentális oldalról még így is nehezen indokolható a jelenlegi árszint.

A cég az utóbbi negyedévekben szerény nyereséggel működött, miközben sok nyugat-európai szektortársa veszteségessé vált. Ráadásul az üzemi cash-flow (EBITDA) csökkenése jóval mérsékeltebb, mint ami a nettó profit szintjén mutakozik. Az alulértékeltséget valószínűleg mindennél jobban mutatja, hogy a cég papírjai jelenleg a könyv szerinti érték 36 százalékán forognak. Ez már aligha lehet messze a részvényárak elméleti alsó korlátját képező likvidációs értéktől, amit a részvényesek akkor kapnának, ha a Pannonplast összes eszközét piacra dobnák.

Mindezek alapján a részvény viszonylag könnyű szívvel ajánlható hosszabb távon gondolkodó befektetőknek. Rövid távon azonban aligha lehet biztosra venni komolyabb árfolyam-emelkedést. Felvásárolni - az alapszabályba és egyéb leányvállalati szerződésekbe beépített méregpirulák miatt - meglehetősen bonyolultan, csak a menedzsment támogatásával lehet. A rövidebb távú befektetőket elrettentheti a Karsai Holding kezében lévő 8 százalékos pakett is, mely elvileg bármikor a piacra szabadulhat (bár a jelenlegi áron ez nem látszik valószínűnek).

Technikai okok miatt ráadásul további árfolyamesés sem kizárható. A cégnek még mindig nagyszámú nyugati intézményi befektetője van, s ezek egyike-másika könnyen feladhatja eddigi kitartását, leépítve pozícióit. A felvevői oldal viszont meglehetősen vékony, a rendkívül megcsappant likviditás miatt ugyanis nagyobb intézmények valószínűleg óvakodnak új pozíciókat kiépíteni.