Külföldi acélbugára várva
Az acélgyártás közbeeső termékén, az acélbugán igen kicsi a haszon. Főként saját felhasználásra gyártják, más acélüzemek akkor kapnak belőle, ha a szállításról előzetesen (tulajdonosi kapcsolatok miatt) megállapodtak, vagy ha a bugagyártónak korábban kiépített kapacitásai kihasználatlansága miatt fölös termelése van - válaszolt lapunknak a Ferroglobus Rt. igazgatósági elnöke. Sefer Stevan tájékoztatása szerint a felhasználó ilyenkor is közvetlen kapcsolatban áll a gyártóval, a buga nem kerül be a kereskedelembe. Saját alapanyag-ellátás nélkül tehát acélfeldolgozó üzemet (például hengerművet) is csak úgy érdemes létesíteni, ha biztosított annak hosszú távú alapanyag-ellátása. Amögött, hogy Magyarországra évekig érkezett még orosz és ukrán acélalapanyag (most már csak ukrán érkezik), éppen a szállító országokban a tervgazdálkodásos időszakban kiépített, mára pedig többletként jelentkező kapacitások állnak, s az, hogy az irreális valutaátváltási arányok mellett még mindig érdemes önköltség alatti áron exportálniuk.
A bugára egyébként nem vonatkozik az április 2. óta hatályos piacvédelem, csak az acéltermékekre. Utóbbiak hazai piacával Sefer Stevan továbbra is elégedetlen, bizonyos termékek kereskedelmének ellehetetlenülését tapasztalja.
Az acéltermékek legtöbb hazai gyártója önellátó bugából, az Ózdi Acélművek Kft. (ÓAM) és a DAM Steel Rt. is (amíg működött) gondoskodott saját közbülső anyagáról. "A Dunaferr Rt. is önmaga állítja elő a cégcsoport évi másfél millió tonnás termeléséhez szükséges acélbuga egészét, vagyis nem vásárolja és nem is adja el a terméket. A csoportfelhasználásba értendő viszont az érdekeltségébe tartozó, de importalapanyagot is felhasználó Lőrinci Hengermű is" - tájékoztatta lapunkat Suri József, az rt. kereskedelmi vezérigazgató-helyettese. (A Lőrinci Hengerművel kötött szindikátusi megállapodása alapján évi százezer tonnáig vállalt ellátási kötelezettséget. Ennél esetenként lényegesen többet, máskor, például nagyobb javítások idején kevesebbet szállítanak.) Arról viszont nincs szó, hogy a Dunaferr Rt. a mostanitól eltérő mérettartományban állítson elő bugát. "Csak a most is gyártott méretekre vagyunk képesek" - közölte Suri József.
Nemcsak a Dunaferrtől, hanem az ÓAM-tól és (leállásáig) a DAM-tól sem kaphat 80x80 centiméteres bugát az Ózdi Finomhengermű Munkás Kft. (ÓFM), amely ettől eltérő méretek feldolgozására cask korlátozottan képes. A társaság ezért már korábban is mintegy 80 százalékban orosz és ukrán import acélbugát dolgozott fel, kisebb részben pedig lengyel és cseh terméket - mondta lapunknak a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatója. Marczis Gáborné - aki korábban tíz évig az ÓFM ügyvezető igazgatója volt - rámutatott: Diósgyőrben 120x120-as, Ózdon pedig 130x130-as méretek készülnek, a dunaújvárosi (de a piacra egyébként sem kerülő) buga pedig az előzőeknél jóval kisebb méretű.
Az Ózdi Finomhengermű Munkás Kft. néhány éve váltani próbált: kapott egy 400 millió forintos PHARE-hitel lehetőséget arra, hogy technológiáját tegye alkalmassá a hazai gyártású buga feldolgozására. Ez azonban a mai napig nem történt meg. A pénz negyedét korszerűsítésre fordították, a hitel többi részét nem vették igénybe.
Érdeklődésünkre Veres András, az ÓFM humánpolitikai igazgatója is megerősítette, hogy cége elsősorban a fent hivatkozott, Krivoj Rog-i importból származó termékekre vár, s csak kisebb részben érinti, hogy nem kap árut a leállt DAM Steeltől. Havi 3-5 ezer tonnás felhasználásból a DAM (részbeszállítóként) korábban is csak mintegy 500 tonnát képviselt. Arról nem volt illetékes nyilatkozni, hogy cége tervez-e az eddigitől eltérő mérettartományú alapanyag feldolgozására ráállni. Marczis Gáborné szerint kockázatot rejt, hogy az ÓFM-nél nem történt meg a váltás. Ha ugyanis az ukrán szállító leépíti többletkapacitását, vagy a bugagyártást kihagyó technológiára vált, még inkább megnehezülnek a kft. alapanyag-beszerzései. (BHL)
