Nagyobb kontroll az elemzőknek
Bár az iraki konfliktus a nyugvóponthoz közeledik, és a közelmúltbeli vállalati eredmények is viszonylag kedvező képet festettek, az amerikai tőkepiacokon újabb bizonytalansági tényező éledezik. Számos piaci szakértő szerint a tíz Wall Street-i bankház által elkövetett hibák - a hatóságokkal a közelmúltban megkötött egyezség ellenére - méretes lavinát indíthatnak el, amely a mélyreható és hosszasan húzódó vizsgálódások, valamint a piaci szereplők kártérítési perei által nemcsak jelentékeny kockázati tényezőt jelent, hanem akár dollármilliárdokban számszerűsíthető kárt is okozhat.
Mint ismeretes, kezdetben tizenegy neves bankház esetében merült föl az a gyanú, hogy egyes vállalati részvényeket "annak érdekében elemeztek", hogy az adott társaság később ügyfelükké váljon. Az objektivitáson, illetve elfogulatlanságon ilyen módon esett csorba bizonyítékai a társaságokon belülre és kívülre küldött e-mailek. A szóban forgó árfolyam-manipulációs vád igen súlyos következményeket vonhat maga után, hiszen a globális tőkepiaci lanyhulás közepette amúgy is nehéz helyzetben lévő neves bankházakkal szemben alááshatja az egyéb piaci szereplők bizalmát. A tizenegyek közül egyedül a Thomas Wiesel befektetési banknak sikerült tisztáznia magát. Az elsősorban a Citigroup, a Credit Suisse First Boston (CSFB) és a Merrill Lynch nevével fémjelzett tízes csoport viszont a bizalmatlanság mihamarabbi kiküszöbölése érdekében önkéntesen 1,4 milliárd dolláros kifizetést vállalt, és ígéretet tett arra is, hogy további forrásokat biztosítanak olyan nemes célokra, mint például a befektetők tájékoztatása, továbbképzése. Cserébe viszont arra kérték a New York-i ügyészséget és az amerikai tőkepiaci felügyeletet (SEC), hogy függesszék fel az ügyben való vizsgálódásukat és ejtsék a vádakat. Az alku április végén létrejött, így az inkriminált befektetési bankok azt is elkerülhették, hogy bármiféle szabálytalanságot, jogsértést be kelljen ismerniük. Ez azonban "nem a vége a történetnek, sokkal inkább még csak a kezdete" - nyilatkozott az Economistnak az ügyben korábban vizsgálatot folytató és a bizonyító erejűnek mondott e-maileket feltáró Eliot Spitzer ügyész a számtalan kiábrándult befektetőre, illetve ügyvédeikre tekintettel.
Az ügynek ráadásul további delikát részletei is vannak: a CSFB és a Citigroup Salomon Smith Barney egysége a hatóságok álláspontja szerint más kétes ügyletben is részt vett. Az angolszász szaknyelvben "spinningként" emlegetett technikát folytatva kulcsfontosságú elsődleges kibocsátásoknál ugyanis motivációs jelleggel részvényeket juttattak az ügyfél cégek azon vezetőinek, akik a befektetési bank kiválasztásában döntő szóval bírtak.
A tisztességtelen elemzések mindamellett komoly személyi következményeket is maguk után vontak. Ezek közül az egyik legszemléletesebb Sandy Weilnek, a Citigroup elnökének büntetése. Vele szemben a vád az volt, hogy Jack Grubmanre, a Salomon távközlési sztárelemzőjére közvetlenül nyomást gyakorolt, hogy az AT&T óriás vállalatnak kedvezőbb besorolást adjon. Kettős érdek vezette, egyrészt tagja a cég igazgatóságának, másrészt szeretett volna megnyerni néhány igen jelentős megbízást az AT&T-től. Mindezek után az a döntés született, hogy Sandy Weil és a Citigroup más vezetői csak megfelelő felügyelet mellett léphetnek kapcsolatba az elemzőkkel. Sőt, a bankház azt is bejelentette, hogy a jövőben a Sanford Bernstein neves független elemzőitől rendel meg piaci értékeléseket, amelyek már nem közvetlenül Sandy Weilnek, hanem az igazgatóság erre kijelölt bizottságának lesznek címezve.
A fent említett Jack Grubman és a Merrill Lynch internetes sztárelemzője, Henry Blodget azonban még keményebb konzekvenciákkal volt kénytelen szembesülni. Az állami szervekkel kötött alku részeként ugyanis Jack Grubmannek 15 millió, Henry Blodgetnek pedig 4 millió dollárt kell fizetnie, és mindkettőjüket örökre száműzték az értékpapírpiacról. A Fortune beszámolója szerint azonban az ügyben az igazán nagy hal, a CSFB technológiai sztárelemzője, Frank Quattrone mindvégig háttérben maradt, igaz, ellene a hatóságok az alkun kívül büntetőfeljelentést tettek.
Bár a bizonyítékok megkérdőjelezhetők, hiszen a kifogásolt e-mailekben csak annyi volt olvasható, hogy "egyetlen célom a befektetési banki bevétel növelése", illetve "legfőbb értékem az internetes vállalatok elsődleges kibocsátási megbízásainak elnyerése", kétségtelen tény, számos esetben a bankházak nem a kellő körültekintéssel és óvatossággal jártak el. Milyen következményekkel járhat mindez? A piac ítélete szerint a botrány intő példája, illetve az önkéntes korlátozás némi megoldást hozott, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a bankházak papírjai drágultak az alku hírére. Eliot Spitzer ügyész azonban hadat üzent a nem kellő körültekintéssel eljáró vállalatvezetőknek, ami szintén számos pert helyez kilátásba. A fejlemények pedig öszszességében a csekélyebb felvásárlási és fúziós tevékenység miatt amúgy is nehéz időket élő bankházak elemzőrészlegeinek további zsugorodása felé hatnak.
