Sok és olcsó az alumínium
A elsődleges alumínium globális termelése hosszabb ideje harmincéves csúcsokat döntöget, a márciusi napi átlag már erősen megközelítette a 60 ezer tonnát. A kereslet ugyanakkor továbbra is nyomott, így a világkészletek az első negyedév végére hárommillió tonnára nőttek a Nemzetközi Alumíniumintézet (IAI) Bloomberg által idézett jelentése szerint.
Erre több mint egy éve nem volt példa, ráadásul a fenti adat nem tartalmazza a Londoni Fémtőzse (LME) raktáraiban fekvő, mintegy 1,2 millió tonnás készletet.
A túlkínálat, az iraki háború, valamint az újra romló keresleti várakozások nyomán a múlt hónap elején az év eleji szint alá estek a meghatározó londoni tőzsdei árak. A bagdadi rezsim megdöntése utáni hosszreményeket gyorsan lehűtötte az új tüdőgyulladásos járvány, a SARS, amely az eddig sokat ígérő kínai gazdasági növekedést is visszavetheti. Az amerikai beszerzési menedzserindex a márciusi 46,2-ről 45,4-re csökkent áprilisban, azaz mindkét hónapban a dekonjunktúrát jelző tartományban maradt. A nyugat-európai gyártói bizalmi mutatók is sorra hanyatlanak.
Alapvető fordulat egyhamar nem is várható a tőzsdei trendben, annál kevésbé, mert a globális túltermelés akár jövőre is folytatódhat. Mindez közvetve a hazai termelésre, illetve a belföldi és exportárakra is kihat a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Rt. elnökétől, Tolnay Lajostól kapott kapott tájékoztatás szerint.
A társaság a feldolgozott alumíniumtermékei mintegy 65-70 százalékát külföldön, zömmel az Európai Unióban és a CEFTA-régióban értékesíti. A félgyártmányok árait gyakorlatilag az LME-ár + fázisár (feldolgozási költség) képlet alapján kalkulálja. Ám az elérhető árszint nagymértékben függ a vevők keresletétől, illetve az adott ország vagy régió gazdasági helyzetének alakulásától.
Az idén mintegy 600 ezer tonnás alumíniumfelesleg képződik a világpiacon a Mal szerint, a cég ezért azzal számol, hogy a londoni tonnánkénti napi árak az év hátralevő részében sem igen haladják majd meg a jelenlegi 1350 dollár körüli szintet, sőt, inkább az alá süllyedhetnek. Mivel a keresletben sem valószínű markáns fellendülés, rövid távon aligha emelkednek érdemlegesen a hazai termelő belföldi és exportárai.
